Herman Ottó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Herman Ottó (Breznóbánya, 1835. június 26. – Budapest, 1914. december 27.) természettudós, néprajzkutató, régész, politikus.

Nevezték az utolsó magyar polihisztornak is. Felvidéki szász családba született, apja orvos volt. Iskoláit Miskolcon kezdte. Jelentkezett katonának az 1848-49 szabadságharcban de fiatal kora miatt hazaküldték. Élete végéig Kossuth Lajos híve maradt, többször meglátogatta torinói száműzetésében. 1853-1856 között a bécsi politechnikumban folytatta géplakatosi tanulmányait, itt keltették fel érdeklődését a természettudományok, elsősorban a rovartan. 1857-ben 12 évre besorozták katonának, de 6 év után sikerült leszerelnie és folytathatta tanulmányait. 1863-ban harcolt a lengyel szabadságharcban. Hazatérte után Kőszegen dolgozott fényképészként. Kivette részét a közéletből is: 1879 és 1886 között Szeged, Miskolc és Törökszentmiklós függetlenségi párti képviselője.

Tartalomjegyzék 1 Tudományos karrierje 2 Az őskori leletek 3 Kitüntetései, elismerései 4 Főbb művei 5 Külső hivatkozások 6 Forrás

[szerkesztés] Tudományos karrierje

Foglalkozott madarak preparálásával, így került kapcsolatba a muzeológiával: a kolozsvári múzeumba ment konzervátornak. Ő rakta le a később híressé vált állattani gyűjtemény alapjait. Hamarosan felfigyeltek rá és amikor felkérést kapott Bécsből, hogy vegyen részt egy afrikai állattani gyűjtést folytató expedícióban a magyar Természettudományi Társaság többéves ösztöndíjat adott neki, hogy itthon tartsa. Megbízásukból megírta a nemzetközi elismerést arató, hazai pókfaunáról szóló monográfiáját és 1875-ben a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett.

1879-1883. között Szeged, 1893-1896. között Miskolc, majd Törökszentmiklós függetlenség párti országgyűlési képviselője. Politikusként is szót emelt a természettudományos ismeretek terjesztéséért, mert elvei szerint a természetben felismert harmónia segíthet jobbá tenni a társadalmat.

1885-ben vette feleségül Borosnyay Kamillát. Ekkor rendezte meg híres halászati kiállítását is. 1888-ban norvégiai tanulmányúton vesz részt és hatalmas madártani anyaggal érkezik haza. 1891-ben nemzetközi ornitológus kongresszust is szervez. Ekkoriban írja legnagyobb jelentőségű műveinek nagy részét. Bejárta az országot, Bugacot, a Nagykunságot, a Bakonyt, Somogy vidékét, Erdélyt néprajzi adatokért, de tárgyakat, preparált állatokat is gyűjtött. 1896-ban a millenniumon nagy sikerű kiállítást rendezett, amelyik 1900-ban Párizsba is kijutott.

1893-ban ő hozta létre a Magyar Ornitológiai Központot, amelynek haláláig igazgatója is volt. Rengeteget publikált, sok könyvet írt, több folyóiratot szerkesztett és sokat tett a tudományok népszerűsítéséért. Fontos szerepet játszott az Állatvédő Egyesület 1883-as megalapításában is és elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát.

1914-ben egy szekér elütötte. Lábadozás közben a sok fekvéstől tüdőgyulladást kapott és belehalt. A háború miatt Budapesten temették el, de hamvait Miskolc város tanácsa 1965-ben elhozatta, hogy végakaratának megfelelően a hámori temetőben helyezze el.

[szerkesztés] Az őskori leletek

1891-ben egy miskolci ügyvéd, Bársony János házának alapozása közben különös köveket talált, amellyel felkereste Herman Ottót. A tudós felismerte a leletek jelentőségét és kutató munkába kezdett. 1893-ban mutatta be nyilvánosan a darabokat, amelyeket franciaországi tapasztalatok alapján körülbelül 40 000 évesre becsült kőszerszámoknak nevezett. Komoly vita bontakozott ki, nem is annyira a leletek pontos kora, mint valódiságát illetően, mert sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy a Kárpát-medencében őskori kultúra lett volna. Nagy hírű európai régészek vonták kétségbe Herman-elméletét, amíg az 1906-ban a Szeleta-barlangban megkezdett ásatások alá nem támasztották igazát.

1890-ben épült egykori lillafüredi háza egy darabig a nevét viselő turistaház, ma Herman Ottó Emlékház néven két állandó kiállításnak ad otthont. Az egyik a tudós életét mutatja be, a másik a Bükk hegység élővilágát.

[szerkesztés] Kitüntetései, elismerései

• A Francia Becsületrend kitüntetettje (1900)
• 1953-ban a Borsod-Miskolci múzeum felvette a Herman Ottó Múzeum nevet.
• Számos iskola, egyesület is viseli a nevét.
• Évente megrendezik a Herman Ottó Országos Biológia Versenyt

[szerkesztés] Főbb művei

• Falco subbuteo Linné. (A kabasólyomról szóló első írása). Erdélyi Múzeum-Egyesület évkönyvei. III. (1864-1865.)
• Erdély bőr- és egyenesröptűi (Kolozsvár, 1871.)
• Reliquia Petényiana. 1879.
• Magyarország pók-faunája I–III. (1876–1879.)
• Természetrajzi füzetek (szaklap indítója, szerkeszti 1877-1886.)
• Ősi nyomok a magyar népies halászatban. (Budapest, 1885.)
• A magyar halászat könyve. I–II. (Budapest, 1887.)
• A halgazdaság rövid foglalatja. (Budapest, 1888.)
• Petényi János Salamon. (Budapest, 1891.)
• A miskolci paleolith lelet (Budapest, 1893.)
• Az északi madárhegyek tájáról. (Budapest, 1893.)
• Aquila (madártani lap indítója, 1893-tól haláláig szerkeszti. Ma is megjelenő lap)
• A madárvonulás elemei Magyarországon. (Budapest, 1895.)
• Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. (Budapest, 1898.)
• A magyar ősfoglalkozások köréből. (Budapest, 1899.)
• A madarak hasznáról és káráról. (Budapest, 1901.)
• A magyar nép arca és jelleme. (Budapest, 1902.)
• A madarak és fák napja Magyarországon. (Budapest, 1906.)
• Az 1902. évi nemzetközi madárvédelmi egyezmény és Magyarország. (Budapest, 1907.)
• A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmányok. (Budapest, 1909.)
• A magyar pásztorok nyelvkincse. (Budapest, 1914.)
• Természeti képek. (Budapest, 1959.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Neves miskolciak: Herman Ottó
• Herman Ottó Emlékház
• Herman Ottó és a vadgalambpör
• A Herman Ottó Múzeum névadója
• A Herman Ottó turistaház régi képeslapokon
• A névadóról a szombathelyi Herman Ottó Szakképző Iskola honlapján

[szerkesztés] Forrás

• Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967)
• Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999.)
• Merényi József: Szülőföldünk Észak-Magyarország I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. ISBN 963-17-4691-7)
• Fejezetek Mskolc történetéből (Miskolc, 1984, Szerkesztette: Bekes Dezső és Veres László ISBN 963-03-1973-X)
• Bisztray Gyula: Jókedvű magyar tudósok (Gondolat, 1972.)
• A magyar történelem nagy alakjai 10. rész (Kossuth Kömyvkiadó, 1989.)