Fields-érem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Fields-érem (angolul Fields Medal) létrehozása először az 1924-es Nemzetközi Matematikai Kongresszuson vetődött fel. John Charles Fields, kanadai matematikus, a kongresszus elnöke volt a gondolat legerőteljesebb támogatója a következő, 1928-as kongresszuson is, és végül, az 1932-esen eldöntötték a díj létrehozását. A díj szabályzatát Fields javaslata alapján dolgozták ki. Eszerint 1936-tól kezdve, a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) négyévente megtartott Nemzetközi Kongresszusán ketten részesülnek díjban, olyan fiatalok, akik már bizonyítottak. A korral kapcsolatos követelményt az osztás óta úgy értelmezik, hogy a díjazott legfeljebb negyvenéves. 1966-ban a díjazottak számát felemelték négyre.
A díj odaítélésére Nemzetközi Matematikai Unió végrehajtó bizottsága bizottságot hoz létre, amelynek az elnöke sokszor az IMU elnöke. A bizottság felkér kiemelkedő matematikusokat javaslattételre, majd alaposan megvizsgálja a javaslatokat. Végül a bizottság titkos szavazással dönt.
A díjazott aranyérmet kap, aminek szélére felvésik a nevét és az évszámot. Fields neve nem szerepel az érmen. A Robert Tait McKenzie szobrász által 1933-ban tervezett érem egyik oldalán Arkhimédesz arca szerepel a „Transire suum pectus mundoque potiri MCNXXXIII” körirattal (tehát hibásan!). A másik oldal felirata „Congregati ex toto orbe mathematici ob scripta insignia tribuere”
A Fields-érmet gyakorta nevezik „matematikai Nobel-díjnak”, de a hasonlat nem igazán pontos, már csak a szigorú korhatár miatt sem. A norvég kormány az általa alapított Abel-díjnak első, 2003-as kiosztása óta a „matematikai Nobel-díj” szerepét szánja.
A Fields-érmet az addigi életműért ítélik oda, nem egy konkrét eredményért, bár abban teljes konszenzus alakult ki, hogy egyes önálló tételeket is elismerhetnek e díjjal. (Ez persze nem jelenti, hogy minden esetben vita nélkül dőlt el a díjazott személye)
Az 1978-ban alapított, teljes életművet értékelő Wolf-díj bizonyos mértékben megosztja a matematikusokat a díjak „súlyának” értékelésében.
[szerkesztés] A díjazottak
- 2006: Andrei Okounkov (USA), Grigorij Perelman (nem vette át, Oroszország), Terence Tao (USA), Wendelin Werner (Franciaország)
- 2002: Laurent Lafforgue (Franciaország), Vladimir Voevodsky (Oroszország/USA)
- 1998: Richard Ewen Borcherds (Nagy-Britannia), William Timothy Gowers (Nagy-Britannia), Maxim Kontsevich (Oroszország), Curtis T. McMullen (USA), és ezüstérem Andrew Wiles (Nagy-Britannia) számára
- 1994: Efim Isakovich Zelmanov (Oroszország), Pierre-Louis Lions (Franciaország), Jean Bourgain (Belgium), Jean-Christophe Yoccoz (Franciaország)
- 1990: Vladimir Drinfeld (Szovjetunió), Vaughan Frederick Randal Jones (Új-Zéland), Shigefumi Mori (Japán), Edward Witten (USA)
- 1986: Simon Donaldson (Nagy-Britannia), Gerd Faltings (NSZK), Michael Freedman (USA)
- 1983: Alain Connes (Franciaország), William Thurston (USA), Shing-Tung Yau (Kína)
- 1978: Pierre Deligne (Belgium), Charles Fefferman (US), Grigorij A. Margulisz (Szovjetunió), Daniel Quillen (US)
- 1974: Enrico Bombieri (Italy), David Mumford (US)
- 1970: Alan Baker (Nagy-Britannia), Heisuke Hironaka (Japan), Sergei Petrovich Novikov (Szovjetunió), John Griggs Thompson (Nagy-Britannia)
- 1966: Michael Francis Atiyah (Nagy-Britannia), Paul Joseph Cohen (USA), Alexander Grothendieck (Franciaország), Stephen Smale (USA)
- 1962: Lars Hörmander (Svédország), John Milnor (USA)
- 1958: Klaus Roth (Nagy-Britannia), Rene Thom (Franciaország)
- 1954: Kunihiko Kodaira (Japán), Jean-Pierre Serre (Franciaország)
- 1950: Laurent Schwartz (Franciaország), Atle Selberg (Norvégia)
- 1936: Lars Ahlfors (Finnország), Jesse Douglas (USA)
[szerkesztés] Lásd még
- Nevanlinna-díj
- Gauss-díj