Fuggerek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Fugger-család a középkori és kora-újkori Európa meghatározó sváb bankár-kereskedő családja.
A család, illetve a vállalkozásuk központja a dél-német Augsburg városa volt. A dinasztia alapítója Hans Fugger, aki szegény falusi takácsként költözött Augsburgba. Másfélszáz év múlva leszármazottai kezében volt a Német-római Birodalom vagyonának körülbelül egytizede.
A gazdasági befolyáshoz növekvő mértékű politikai befolyás társult. A XV-XVI. századi Európában sem pápa, sem császárválasztás az ő megkerülésükkel nem történhetett. Jakob és Anton Fugger leghíresebb ezen irányú tranzakcióik közé tartozik az 1516. évi császárválasztás, amikor az általuk biztosított kölcsönnek köszönhetően foglalhatta el a császári trónt V. (Habsburg) Károly, kiszorítva ezzel a cím másik aspiránsát Valois I. Ferenc francia királyt. Áttételesen a reformáció kirobbanásához is hozzájárultak, hiszen Albert mainzi érsek a tőlük felvett kölcsön törlesztésére rendelte el pápai jóváhagyással a búcsúcédulák árusítását német területen, ami ellen Luther Márton 1517. október 31-én a híressé vált 95 tézissel tiltakozott. A kortárs Ulrich von Hutten például így írt róluk: „A Fuggerek megérdemlik, hogy a kurtizánok fejedelmének nevezzék őket. (…) Felállították piaci standjukat, és amit megvásárolnak a pápától, azt később jóval drágábban adják tovább, nemcsak egyházi javadalmakat, hanem tartós kegyeket is; bullákat árulnak, diszpenziumok mennek át bankjukon, és ha a Fuggerek barátaid, mi sem könnyebb annál, mint hogy papi hivatalhoz juss. (…) Egyedül őnáluk érhető el minden Rómában.”
A család érdekeltségei nem csupán a koraújkori bankszektorra terjedtek ki, kezükben tartották a korabeli Európa bányászatának, érckereskedelmének jelentős részét. Így Magyarországon a Thurzó-családon keresztül a felvidéki rézbányászat jövedelme a Mohácsot megelőző évtizedekben a családot gazdagította. II. Lajos kétségbeesett kísérletére, amikor a bányákat saját kezelésébe vette pénzügyi blokáddal válaszoltak (1525-26), ezzel jelentősen nehezítve az amúgy is kétségbeejtő helyzetben lévő ország felkészülését a várható török támadás elhárítására. A ténykedésük körül kialakult negatív közhangulatot jellemzi, hogy a magyar nyelv „fukar” szava a család nevéből származik. Valószínűleg propagandaszempontok vezették Jakob Fuggert, amikor az 1520-as években Augsburgban létrehozta a Fuggereit, az újkori történelem első szociális lakótelepét. Ez egyébként a mai napig működik.
Vállalkozásaikban ők vezették be a hármas könyvelés rendszerét, a cég főkönyvelője Matthäus Schwaz „Könyvelési minta” címmel írt könyve évszázadokig a kereskedelmi-pénzügyi szakmában megkerülhetetlen alapművének számított.
Korukat jóval megelőzve ismerték fel az információszerzés fontosságát. „Gazdag” Jakob Fugger magánhírszolgálatot hozott létre, fizetett ügynököket alkalmazott, akik a minden jelentősebb európai városban meglévő fugger képviseleten keresztül (Faktoriák) juttatták el híreiket az augsburgi központba. (A különösen fontos híreket tükrök segítségével továbbították.) Később, a nyomtatás előnyeit kihasználva, a legfontosabb híreket publikálták így lényegében a modernkori újságírás elindítói is ők voltak. Ismert szoros összefonódásuk a Habsburg-házzal. Később ez a kapcsolat a házra nézve végzetesnek bizonyult, a kellő politikai hatalom megszerzése után a Habsburgok már kevés hajlandóságot mutattak a kölcsönök visszafizetésére, így a ma élő Fugger leszármazottak számítása szerint a családnak a Habsburgok mai áron számítva kb. 120 milliárd euró körüli összeggel tartoznak.