Greg Bear

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gregory Dale Bear (USA, Kalifornia, San Diego, 1951. augusztus 20. – ) amerikai sci-fi író.

1951. augusztus 20-án, a kaliforniai San Diegóban született, Wilma M. Bear és Dale F. Bear gyermekeként. Apja a haditengerészet hivatásos állományában szolgált, így fiatalkorában sokat utazott, bejárva Japánt, a Fülöp-szigeteket, Alaszkát és az Egyesült Államok különböző részeit is.

Csak tíz éves volt, amikor Alaszkában befejezte első novelláját. Ezen történetét még egy teljes évig írta, de tizenhárom-tizennégy éves korától rendszeresen küldött novellákat a különböző magazinoknak. Tizenöt éves volt, amikor első novelláját sikerült eladnia a Robert Lowndes kiadta Famous Science Fictionnek (híres science fiction). Bár a következő eladott történet csak öt év múlva jött össze, huszonhárom éves korára már rendszeresen jelentek meg rövid művei.

Első regényét (Hegira) tizenkilenc esztendősen fejezte be, s az átdolgozás után, 1979-ben már a boltokba is került.

1983-ban, az Arkham House kiadásában jelent meg első novellagyűjteménye, a The Wind From a Burning Woman. A második válogatás a Tangents címet viseli, 1989 augusztusában kezdték árusítani.

Greg Bear nevezetes az elgondolkodtató és alapos kutatásokkal alátámasztott, sok esetben biológiai, genetikai és evolúciós tartalmat magukban foglaló műveiről. Bár a hazai megjelenésekre ez még nem teljesen jellemző, de legtöbb regénye a biológia valamely területét érinti összetevőiben, jó néhányuk (mint A vér zenéje vagy a Darwin's Radio) kifejezetten rá is fókuszál, s nem is csupán a tudományos oldalra önmagában, inkább a tudományt művelő, eszközként vele élni tudó egyén útjára, a tudományt értelmezve, magyarázva, sőt az eredmények reakcióját is bemutatva, ha úgy tetszik egészen a hétköznapi kisember szintjére ereszkedve.

[szerkesztés] Elismerések

1983-ban jelölték először művét – mégpedig Petra című novelláját – a Nebula-díjra. Az első Nebula-díját csak egy évvel később, 1984-ben nyerte, de akkor helyből kettőt, Hardfought című novellájáért és Vérzene című kisregényéért, majd ez utóbbi a Hugo-díjért is indult. Ennek a történetnek a regény változata – aminek angol változata a novellával egy nevet visel – Franciaországban Prix Apollo-t vívott ki és a Hugo és Nebula díjakra is nevezték. 1987-ben a Tangents érdemelte ki mind a Hugo, mind Nebula díjat a legjobb elbeszélés kategóriában. A Moving Mars az 1994-es Nebulát hozta el a legjobb regények között, Darwin's Radio pedig 2001-ben lett Nebula-díjas. A Dinosaur Summer és a Darwin's Radio egyaránt kiérdemelte az Endeavour-díjat az Egyesült Államok legjobb észak-nyugati íróinak publikációi között.

Regényei, elbeszélései legkevesebb 19 nyelven jelentek meg, az angolon kívül, japánul, oroszul, olaszul, csehül, franciául, lengyelül, finnül, svédül, spanyolul, portugálul, hollandul, németül, szerbül, horvátul, bulgárul, héberül, görögül és magyarul.

Történeteit mások is felhasználták, például Dead Run című elbeszélését Alan Brennert a The Twilight Zone televíziós műsor második évadába adaptálta, a The White Horse Child pedig 1993-ban CD-n jelent meg egy elektronikus könyvet ismertető multimédiás bemutató keretében.

[szerkesztés] Pályafutása

Pályafutását szabadúszó újságíróként kezdte, számos újságcikket írt filmekről a Los Angeles Times-nak. 1979 és 1982 között a San Diego Union egy mellékletének írt könyvkritikákat, szakvéleményei a Newsday-ben és világszerte számos más magazinban is megjelentek. Könyvkereskedőként is dolgozott – mellesleg ez volt az utolsó hivatalos állása – és időnként előadott a San Diegó-i iskolában, vagy vándorló tanárként tanfolyamokat tartott őstörténetről, tudománytörténetről, vagy éppen sci-fi és fantasy irodalmi témákban.

Később két évig szerkesztette feleségével, Astriddal a tudományos-fantasztikus írók fórumát, majd két évig volt SWFA Sérelmi Bizottságának, aztán egy évig alelnöke, végül 1988–90 között elnöke az SWFA-nak.

Más tudósokkal, mérnökökkel, asztronautákkal, írókkal együtt dolgozott a National Citizens Advisory Council („nemzeti városlakók tanácsadó testülete”) űrpolitikai csoportjában is. Ez az alakulat az elsők közt vetette fel a világúr üzleti hasznosításának ötletét, s Bear a hidegháború befejeződéséért tett lényeges lépéseket is tulajdonított ennek a társaságnak.

Nyújtott szakvéleményeket a Microsoft részére is (a Microsoft Xbox osztályának) és más szoftver társaságoknak, mint pl. a Callison Architectsnek Seattle-ben. Dolgozott tudományos és elméleti szakértőként az Amblin/Universal Earth 2 (Föld 2) tévés produkció bevezető epizódjában.

Az utóbbi időben az Egyesült Államok hadseregének és a CIA-nak biztonsági témákban nyújt szaktanácsokat a 2001. szeptember 11-i események feltárásában. 2000-ben oktatott az FBI Akadémián, Quanticóban, Virginiában, a „bűn és bűnüldözés természetéről és jövőjéről a büntetőjog tükrében”.

Greg Bear szakdolgozatai, cikkei elolvashatók weboldalán (angolul), amikhez kommentárok és kérdések fűzhetők saját fórumán. A hozzá intézett kérdésekre – úgy az irodalmi mint a hétköznapokat valamint a tudomány fejlődését illetőekre is – általában egy-két napon belül személyes válasz érkezik a neves amerikai szakértőtől.

[szerkesztés] Művei

Hegira (1979)
Psychoclone (1979, később Lost Souls néven is megjelent)
Beyond Heaven's River (1980)
Strength of Stones (1982)
The Wind From a Burning Woman (1983, novelláskötet)
The Infinity Concerto (1984)
Corona (1984, a Star Trek sorozat része)
A vér zenéje (1985, Blood Music)
Eon (1985)
The Serpent Mage (1986)
The Force of God (1987)
Eternity (1988)
Early Harvest (1988, novelláskötet)
Tangents (1989, novelláskötet)
Queen of Angels (1990)
Heads (1990)
Sisters (1992)
The Venging (1992)
Bear's Fantasies (1992, novelláskötet)
Songs of Earth and Power (1992, a The Infinity Concerto és a The Serpent Mage átdolgozott, együttes kiadása)
Anvil of Stars (1992)
Moving Mars (1993)
Legacy (1995)
Slant (1997)
Dinosaur Summer (1998)
Alapítvány és káosz (1998, Foundation and Chaos, Isaac Asimov nyomán, a második Alapítvány-trilógia része)
Darwin's Radio (1999)
Álmok bolygója (2000, Rogue Planet a Star Wars regényfolyam tagja)
Vitals (2002)
The Collected Stories of Greg Bear (2002, novelláskötet)
Darwin's Children (2003)
W3 Women in Deep Time (2003, három kisregényt tartalmaz)
Sleepside: The Collected Fantasies of Greg Bear (2004, novelláskötet)
Dead Lines (2004)
Quantico (2005)
City at the End of Time (várhatólag 2007-ben jelenik meg)