Gyöngyösi János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gyöngyösi János (Berki, Sáros vármegye, 1893. május 3-Budapest, 1951. október 29.), FKgP (Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt) politikus; parlamenti képviselő, lapszerkesztő.

Tartalomjegyzék 1 A civil 2 A katona 3 A politikus 4 Politikai út

[szerkesztés] A civil

Tisztviselőcsaládból származott, apja Heller Ferenc, anyja Szányi Etelka. Békéscsabán érettségizett, majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult. Végig harcolta az első világháborút, és ezért csak 1920-ban szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1920-1921-ben Az Est munkatársa volt Budapesten, majd visszaköltözött Békéscsabára, ahol könyvkereskedést nyitott, és liberális szellemű saját lapot (Békésmegyei Közlöny, majd 1935-től Alföldi Népújság) indított.

[szerkesztés] A katona

1936. január 1-jén mint tartalékos főhadnagyot vették állományba az 5/I. határőr osztálynál, és az 1939. december 15-ei állományrendezés alkalmával már a 2/III. zászlóalj állományából került át az 52. kiegészítő parancsnokság állományába. 1940. január 22-ével gazdasági tiszti tanfolyamra vezényelték, melyet 1940. február 24-én „igen jó” összeredménnyel fejezte be. A tanulmány után ismét „nemtényleges” (tartalékos) állományba került, de a kiéleződő magyar-román viszony kapcsán elrendelt mozgósításkor bevonult, s 1940. július 2-a és augusztus 21-e között tényleges szolgálatot teljesített. 1941. augusztus 4-én áthelyezték a gazdászati tisztek állománycsoportjába. Nem sokkal később pedig okmányokkal igazolta „nagyszülőkig bezárólag tiszta keresztény” származását, és ez az adat is rékerült a katonai anyakönyvi lapjára 1941. szeptember 5-én. 1941. november 17. és 1942. április 24., majd 1943. május 17. és június 16. között ismét katonai szolgálatot teljesített, de ekkor már a debreceni magyar királyi VI. honvéd hadtest parancsnokságának alárendeltségébe tartozó 6. élelmezési raktárnál, illetve a m. kir. debreceni 6. számú helyőrségi kórháznál. 1943 júniusában gyomorpanaszokkal fordult orvoshoz. A 6. számú helyőrségi kórházban vizsgálták ki. Ennek nyomán tényleges katonai szolgálatát befejezte.

[szerkesztés] A politikus

1931-ben csatlakozott az ekkor alakult Független Kisgazdapárthoz, amelynek rövidesen megyei vezetője, majd 1939-ben a párt országos választmányának és intézőbizottságának is tagja lett.

1944. október 11-én újraindította lapját, az Alföldi Népújságot, amelyben üdvözölte a szovjet Vörös Hadsereget. Jó kapcsolatokat épített ki a szovjet katonai hatóságokkal. Elvállalta a 2. Ukrán Front magyar nyelvű katonai újságjának a szerkesztését, és közreműködött azoknak a röpiratoknak az előállításában, amelyek a harcoló honvédeket szólították fel fegyverletételre és átállásra. 1944. december 22-én megalakult az ún. Ideiglenes Nemzeti Kormány, melynek külügyminisztere lett. A többi miniszterhez hasonlóan őt is a szovjet vezetők választották ki Moszkvában. A választás azért eshetett rá, mert jó benyomást tett a szovjet katonai hatóságokra, amelyekkel együttműködött. Jelentéseik alapján Moszkvában azt tudták róla, hogy a kisgazdapárt "balszárnyához tartozik", és "híve a Szovjetunióval való szoros együttműködésnek". Gyöngyösi ennek szellemében kedte működését. Idővel azonban egyre inkább rádöbbent a szovjet politika kétkulacsosságára és valódi szándékaira. 1945 második felétől ezért a nyugati hatalmak felé is tájékozódni próbált, és egyre inkább támaszkodott a Külügyminisztérium nyugatbarát főtisztviselőire és diplomatáira. A munkáspártok emiatt gyakran támadták, és többször felmerült a lemondása. Végül mindig maradt, és így 1946 augusztusától 1946 októberéig ő irányította a párizsi magyar békedelegáció munkáját. 1947. február 10-én a békeszerződést is ő írta alá. Eltávolítása Nagy Ferenc lemondására és emigrációba kényszerítése után, 1947. május 31-én került sor. A nemzetközi diplomácia útvesztőiben többször eltévedt és csalódott, ám mindvégig jó szándékú és Magyarország érdekeit szolgáló Gyöngyösi nem ragaszkodott posztjához. Sértődés nélkül és talán megkönnyebbülten vonult vissza a második vonalba. 1947. augusztus 12-étől 1951. október 29-én bekövetkezett haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett.

[szerkesztés] Politikai út

• 1944. december 22-1945. november 15. között az Ideiglenes Nemzeti Kormány külügyminisztere;
• 1945 januárjában a fegyverszüneti egyezmény egyik aláírója;
• 1945. november 15-1946. február 4. között a Tildy-kormány, majd
• 1946. február 4-1947. május 31. között a Nagy Ferenc-kormány külügyminisztere;
• 1946-1947 között a magyar delegáció vezetője a párizsi békekonferencián;
• 1947. augusztus 12-1951. október 29. között a Pénzintézeti Központ elnöke
• 1947 szeptemberétől az FKgP országos főtitkára;