Hangsúly (nyelvészet)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk a nyelvészeti hangsúlyról szól. További jelentéséhez lásd: Hangsúly (zene).
A hangsúly a nyelvben valamelyik szó meghatározott szótagjának kiemelése, a hang erősítése vagy a hangmagasság vagy egyidejűleg mindkettő által.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Hangsúlyozási szabályok a különböző nyelvekben
[szerkesztés] Kötött hangsúly
A hangsúly a szó egyik meghatározott szótagjához kötött úgy, hogy az adott nyelv valamennyi szavát ugyanazon módon hangsúlyozzák, mint például:
- a magyar vagy szlovák nyelvben, amelyek mindig az első szótagot hangsúlyozzák;
- a lengyel nyelvben, amely az utolsó előttit;
- a német nyelvben, mely mindenütt a gyökérszótagot hangsúlyozza
[szerkesztés] Mozgó hangsúly
A mozgó hangsúly esetében egy szó különböző alakjaiban vagy ugyanazon szótő különböző származékaiban különböző hangsúlyozott szótagok lehetnek, például:
- a latin nyelvben amor (szeretet), de ugyanez a szó birtokos esetben amoris (a vastag betű a hangsúlyt jelöli).
- változó hangsúlyú nyelvek ezenkívül a görög nyelv, szanszkrit nyelv, orosz nyelv stb. A hangsúly változásának és mozgásának különböző szabályai az egyes nyelvekben nagyon különbözők.
[szerkesztés] Hangsúlyozás és hanghosszúság
A hangsúly nem tévesztendő össze a szótag időmértékével: hosszúságával, illetve rövidségével.
A hangsúly jelölésére egyes nyelvekben különféle jelek (ékezetek, segédjelek) és jelölési rendszerek vannak használatban: legismertebbek az ókori görögök által a görög írásban bevezetett ékezetek (éles, tompa és hajlított ékezet), amelyeket a latin írású nyelvek is elfogadtak. Ezeket a jeleket egyes nyelvek más célokra is használják, így a magyar, a szlovák és a cseh nyelvben az éles ékezet a magánhangzó hosszúságát fejezi ki.
[szerkesztés] Szóhangsúly és mondathangsúly
A szóhangsúlyon kívül van még egy úgynevezett mondathangsúly, amely a mondat valamely szavát a többi szóval szemben éppúgy kiemeli, mint a szóhangsúly az egyik szótagot a többivel szemben.
)
Based on work by