Ibérek (Pireneusi-félsziget)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ibérek, a Pireneusi-félsziget ókori lakói. Egyes feltételezések szerint a neolitikumban, majd a bronzkorban vándoroltak be Afrikából. Először az i. e. 6. stázadban említik őket, később Kelet-Spanyolországban, az Ebro völgyében telepedtek le. Az Ibériai-félszigetet (a mai Spanyolország és [[Portugália] által elfoglat terület) róluk nevezték el. Az ibér civilizáció virágzását az i. e. 4. században érte el, aztán karthágói uralom alá került. Körülbelül ebben az időben kezdődött el a kelták bevándorlása is a félszigetre, a két nép később (i. e. 3. század) Észak- és Közép-Hispaniában, az úgynevezett keltibérekben olvadt össze, bár a kelták északnyugaton továbbra is megtartották önálló jellegzetességeiket. A keltibérek harcosok és juhtenyésztők voltak, és hegyi erődökben éltek. A helyben bányászott vasból készítették azt a jellegzetes kétélű kardot, amelyet később római legiok is átvettek tőlük. A rómaiak csak hosszas háborúk után (i. e. 195-től) tudták legyőzni őket. Utolsó erődjüket, Numantiát Scipio Aemilianusnak sikerült bevennie. A római hódítás után az ibérek és a keltibérek fokozatosan átvették a latin kultúrát, a mai baszk néppel való azonosságuk erősen vitatott.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.