Karbidlámpa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Karbidlámpa világításra használják, a belehelyezett karbid és víz acetilén gázt fejleszt, ami meggyújtva erős fénnyel világit.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Működési elve 3 Típusai 3.1 Hagyományos nyitott rendszerű karbidlámpa 3.2 Zárt rendszerű karbidlámpa 3.2.1 Gázkiegyenlítős tartály 3.2.2 Vízbefecskendezős tartály 3.2.3 Levegőpumpás tartály 4 Karbantartás

[szerkesztés] Története

• A szabadalmát 1902-ben október 21-én, Amerikában, Minnesotában, Duluth városban jelentették be, (US 711,871).
• Kezdetben főként a bányákban, hintókon, autókon, világítótornyokban és közvilágításra használták, napjainkban főként a barlangászat során használják.

[szerkesztés] Működési elve

A karbidból a víz hozzáadásával acetiléngáz és mész képződik:

elsődleges folyamat

CaC₂ + H₂O = CaO + C₂H₂

kalcium-karbid + víz = égetett mész + acetilén

másodlagos folyamat

CaO + H₂O = Ca(OH)₂

égetett mész + víz = oltott mész

a keletkezett gáz elégése

2C₂H₂ + O₂ = 4CO₂ + 2H₂O

acetilén + oxigén = szén-dioxid + víz

Ha a lámpánkat nem tisztítjuk ki, a karbidmészből mészkő keletkezik

Ca(OH)₂ + CO₂ = CaCO₃ + H₂O

1 kg karbidból a tisztaságtól függően 270-300liter acetiléngáz keletkezik. Ez 21 l/óra áteresztő képességű égővel kb. 10-12 órai világításra elegendő.

[szerkesztés] Típusai

[szerkesztés] Hagyományos nyitott rendszerű karbidlámpa

• Alul helyezkedik el egy tartály a karbid részére, mely fölött a víztartály van. A két rész légmentes illeszkedését gumigyűrű biztosítja.
• A víztartályon vízbeöntő nyílás és vízcsap található. A csap kinyitásával a karbidtérbe csöpög a víz.
• A keletkezett gázt egy csövön keresztül vezetjük az égőhöz. Az égőben két 0,3 mm-es furaton távozik a gáz, mely meggyújtva fehér fényt ad. Az eltömődések megakadályozására a vízcsap végén tisztítótű, és a pipa előtt vattával, vagy filccel töltött szűrőkosár van.

[szerkesztés] Zárt rendszerű karbidlámpa

Többféle zárt rendszerű karbidtartályt fejlesztettek ki. Előnyük, hogy tetszőlegesen szabályozható és növelhető a fényerő, valamint nem folyik ki belőlük a víz, és kevesebb karbidot fogyasztanak.

[szerkesztés] Gázkiegyenlítős tartály

• A hagyományostól annyiban különbözik, hogy víztöltő nyílása és a csap menetes része légmentesen záródik. A karbidtartály gázteréből a víztartály vízszintje fölé érő pár mm átmérőjű cső vezet. Az összeköttetés azonos gáznyomást biztosít a víz fölött és a gáztartályban.
• A lecsöpögő víz mennyisége csak a gravitációtól és a csap állásától függ. A csepegő víznek nem kell a gáznyomás ellenében haladnia, mint a hagyományos lámpánál, így tetszőleges gázmennyiség – fény – állítható elő.

[szerkesztés] Vízbefecskendezős tartály

• Ennél a megoldásnál a vizet egy dugattyú segítségével egy gumis szelepen keresztül, közvetlenül a karbidra spricceljük.
• Hátránya, hogy a szelep és a dugattyúgumi gyakran meghibásodik, valamint a két tartályrész összeszorítása körülményes, ezért meghibásodásra hajlamos.

[szerkesztés] Levegőpumpás tartály

• Ennél a típusnál a víztartályba kis pumpával levegőt nyomunk, és így állítunk elő túlnyomást. A pumpa meghibásodása esetén hagyományos nyitott rendszerű lámpaként is működtethető.
• Egy töltéssel 8-10 órát is folyamatosan világít jó fénnyel. Néhány fejlámpa hibája, hogy a gázkivezető cső átmérője túl kicsi (7mm alatt), és ezeknél nagy a buborékosodás veszélye a gázcsőben, ami egyenetlen égést okoz, „pislákolás” (az acetilénből kicsapódó pára vízbuborékot képez).

[szerkesztés] Karbantartás

• A lámpák használatakor az esetleges eltömődő égő tisztítása jelent problémát. A tisztítást 0,3 mm átmérőjű acélszállal végezhetjük. Amennyiben az égőfejben a lyuk kitágul (pl. vastag dróttal tisztítottuk), a lámpánk kormozó sárga fénnyel fog világítani.
• Az újragyújtás hagyományos eszköze a gyufa, de a barlangi nedves levegő miatt még a vízhatlan zacskóban tartott gyufával is csak 2-3 alkalommal lehet a lámpát meggyújtani. Sokkal célszerűbb a gázöngyújtó használata. A gáz kifogyása esetén a tűzkő szikrája is elég a gáz belobbantásához. Fejlámpa meggyújtására jelenleg a Petzl-rendszerű piezo-elektromos gyújtás a legmegbízhatóbb.
• A lámpát még kifogástalan működés esetén is 4-5 óránként tisztítsuk ki!
• A karbidot vízhatlanul szállítsuk.
• A gázfejlesztő tartályt csak 2/3 részig töltsük karbiddal, helyet biztosítva a keletkező nagyobb térfogatú karbidmésznek. Ezt a karbid meszet még kifogástalan működés esetén is 4-5 óránként távolítsuk el. A salakot ne szórjuk szét a barlangban, hanem nejlon zacskóban vigyük ki onnan!
• Mindig legyen nálunk tartalék égő, és az égő tisztításához vékony acélhuzal (dűznipucoló)!
• Hosszabb túrára vigyünk tartalék karbidot, száraz barlangban tartalék víz is kell!
• Barlangi körülmények között is újratölthetjük vízzel lámpánkat vékony műanyag cső (szívócső) segítségével.