Kemény János (fejedelem)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kemény János erdélyi fejedelem 1607. december 14-én született Magyarbükkösön.

[szerkesztés] Katonai és politikai pályája

Összesen öt fejedelmet szolgált, közülük a legfontosabbak:

Bethlen Gábor udvarában kerül közel a politikához. Később nagykövetként szolgál Bécsben (ő kéri meg Brandenburgi Katalin kezét Bethlen részére), Lengyelországban és a Portán.
I. Rákóczi György idején Fehér vármegye ispánja, kincstartó, majd az erdélyi hadak parancsnoka, az ország generálisa. Ugyanakkor részt vett a fejedelem hadjárataiban.
II. Rákóczi György alatt fejedelmi tanácsos, a kancellária vezetője. A kudarcba fulladt lengyel hadjárat során 1657-ben a krími tatárok fogságába került, ahonnan váltságdíj ellenében szabadult. Első felesége, Kállay Zsuzsanna meghalt, tőle két fiúgyermeke született, Ferenc és Simon. Feleségül vette Lónyay Annát, akivel Aranyosmedgyesi birtokára húzódik vissza.

[szerkesztés] Uralkodása

A császáriak és az erdélyi rendek felkérésére visszatért a politikába, kiáltványban tudatta, hogy felveszi a harcot a törököt kiszolgáló Barcsaival. 1661. január 1-jén választották fejedelemmé. Elfogatja Barcsai Ákost, akit tisztázatlan körülmények között meggyilkoltak. Erdély szakított a Portával, és I. Lipót császár oltalmát kérte. A büntetésére szervezett török hadjárat elől Magyarország területére menekült.

Helyére a Porta Apafi Mihályt nevezte ki. A segítségére érkező császári hadak, Montecuccoli vezényletével, végül csata nélkül cserbenhagyták Keményt, aki megütközött Apafi seregével.

Elesett az ellene vívott csatában Nagyszőlősnél 1662. január 23-án (lezuhant lováról, s valószínűleg a menekülő sereg taposta halálra).