Ferenc József
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ferenc József (Franz Joseph von Österreich), (Bécs, 1830. augusztus 18. - Bécs, 1916. november 21.) osztrák főherceg, 1848-tól haláláig osztrák császár és cseh király, 1867-től (de facto 1848-tól) magyar király, Erzsébet császárné és királyné férje. 68 éven át uralkodott, volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen hatalmon lévő uralkodója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, ifjúkora
Ferenc József főherceg édesapja Habsburg-Lotharingiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, édesanyja Zsófia főhercegné (Sophie Friederike Dorothea Wilhelmine bajor hercegnő, 1805–1872). Ferenc József a család első gyermekeként született. Felnőtt kort megérő testvérei:
- Ferdinánd Miksa főherceg, a későbbi I. Miksa mexikói császár (1832–1867)
- Károly Lajos főherceg (1833–1896), Ferenc Ferdinánd későbbi trónörökös apja.
- Lajos Viktor főherceg (1842–1919), Ferenc József 12 évvel fiatalabb öccse, akit homoszexuális hajlamai miatt később kitagadtak a császári családból.
Ferenc József 1848. december 2-án nagybátyja, a gyengeelméjűnek tartott Ferdinánd császár lemondatását követően 18 évesen került trónra, elsősorban anyja, az ambiciózus és erélyes bajor Zsófia bajor királyi hercegnő fáradhatatlan intrikáinak köszönhetően. Ferdinánd lemondása után öccse, Ferenc Károly főherceg következett volna a trónöröklésben, de felesége, Zsófia főhercegnő erélyes felépése nyomán ő maga is lemondott trónigényéről fia, Ferenc József javára. Zsófia főhercegné igen erős befolyást gyakorolt fiára, az ifjú uralkodóra. Egyes források kifejezetten fia rossz szellemének tekintik őt. Fiatal kora ellenére Ferenc József felelőssé tehető az 1848-49-es szabadságharcot követő kegyetlen megtorlásokért, bár annak fő irányítói Felix zu Schwarzenberg herceg, miniszterelnök és Julius Haynau báró, Magyarország katonai kormányzója voltak.
[szerkesztés] A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig
Az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.
[szerkesztés] Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodójaként
Az 1867-es kiegyezést követően Magyarország királyává koronázták. Ekkor lett királyi jelmondata: „Bizalmam az ősi erényben”. Az Osztrák–Magyar Monarchia első miniszterelnökévé a száműzetésből hazatért gróf Andrássy Gyulát nevezte ki, akit a szabadságharcban való aktív részvételéért korábban távollétében („in effigie”) halálra ítéltek (Erzsébet királyné Andrássyt „a szép akasztott”-nak nevezte).
A szarajevói merényletet követően az uralkodó hozzájárult, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia, a Német Császárság szövetségeseként hadat üzenjen Szerbiának és belépjen az első világháborúba. 86 évesen, az I. világháború harmadik évében halt meg, nem érte meg birodalma széthullását.
Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve ókonzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, és sosem értette meg a 19. század végének nemzeti mozgalmait. Merevsége ellenére meglepő módon képes volt alapvető változtatásokra, ha meggyőzték arról, hogy a birodalom fenntartása érdekében ez szükséges. Példa erre az 1867-es kiegyezés Magyarországgal, az alkotmányosság elfogadása (bár a hadsereg feletti rendelkezés jogához mindvégig ragaszkodott), vagy az általános választójog bevezetése az osztrák tartományokban 1907. január 26-án.
[szerkesztés] Házassága, gyermekei
1854-ben vette feleségül akkor 16 éves unokahúgát,a Wittelsbach-házból származó Erzsébet bajor hercegnőt („Sissit”). Négy gyermekük született:
Házasságuk nem volt boldog, Erzsébet sok időt töltött távol Bécstől (és anyósától). A családot tragédiák sora sújtotta. Elsőszülött kislányuk alig kétévesen meghalt. Ferenc József öccsét, Ferdinánd Miksa főherceget, a III. Napóleon által trónra segített mexikói császárt 1867-ben Mexikóban a felkelők kivégezték. Két évtized múlva egyetlen fia, Rudolf trónörökös öngyilkosságot követett el a mayerlingi vadászkastélyban, miután megölte szeretőjét, a 17 éves Vetsera Mária bárókisasszonyt. Feleségét, Erzsébetet egy anarchista merénylő, Luigi Lucheni ölte meg Genfben. Unokaöccsét, Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914-ben egy szerb nacionalista ölte meg Szarajevóban.
[szerkesztés] Irodalom
- Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 963-280-714-6
- A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy), 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963-9193-87-9
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Előző uralkodó: V. Ferdinánd |
Magyarország uralkodója 1848 (1867) – 1916 |
Következő uralkodó: IV. Károly |
Előző uralkodó: I. Ferdinánd |
Osztrák császár 1848 – 1916 |
Következő uralkodó: I. Károly |