Komplex konjugált
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A matematikában a komplex konjugált egy komplex szám képzetes része előjelének megváltoztatásával képződik. Így a
komplex szám (ahol a és b valós számok) konjugáltja
A komplex konjugáltat időnként z * -gal jelölik. A továbbiakban a jelölés lesz, hogy elkerülhető legyen egy mátrix konjugált transzponáltjával való összecserélést. Megjegyzendő, hogy ha egy komplex számot -es vektornak tekintünk, akkor a jelölések megegyeznek.
Például , és .
A komplex számokat szokásosan a komplex sík egy pontjának fogják fel. A Descartes-koordinátarendszerben az x-tengely tartalmazza a valós számokat, az y-tengely pedig az i többszöröseit. Ha a komplex számot a komplex számsíkon képzeljük el, akkor a konjugált az eredeti szám x-tengelyre vett tükörképe.
Poláris alakban az reiφ konjugáltja re − iφ. Ez könnyen igazolható az Euler-formulával.
[szerkesztés] Tulajdonságok
Az alábbi tulajdonságok minden z és w komplex számra igazak, hacsak ellenkezőjét nem állítjuk:
- , ha w nem nulla
- akkor és csakis akkor, ha z valós
- , ha z nem nulla
Ha p(x) valós együtthatós polinom, és p(z) = 0, akkor is teljesül. Így valós együtthatós polinomok nem-valós komplex gyökei konjugált párokat alkotnak.
A komplex számokból komplex számokba képező függvény folytonos. Noha igen egyszerű, nem analitikus, mert orientációfordító, míg az analitikus függvények lokálisan orientációtartók. Mivel bijektív és megőrzi a műveleteket, a komplex számtest automorfizmusa. Mivel a valós számokat fixen hagyja, a testbővítés Galois-csoportjának eleme. -nek pontosan két olyan automorfizmusa van, ami a valósokat fixen hagyja: az identitás és a konjugálás, azaz az említett Galois-csoport kételemű.
[szerkesztés] Általánosítás
Általában, egy F test feletti algebrai α elem konjugáltjainak α kanonikus polinomjának gyökeit nevezzük. (A kanonikus polinom az a legalacsonyabb fokú, 1 főegyütthatós polinom, aminek α gyöke.) Ez valóban általánosítja definíciónkat, hiszen az a + bi nemvalós komplex szám kanonikus polinomja
Ha α algebrai F, kanonikus polinomja elsőfokú faktorokra esik szét a felbontási testben:
ahol α1 = α. A felbontási test F-et fixen hagyó automorfizmusai megkaphatók az leképezések segítségével ().