Függvény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A függvény a matematika egy olyan absztrakt fogalma, mely a geometriai leképezések, elemi algebrai műveletek, folytonosan változó mennyiségek és hasonló, bemeneti értékekből egyetlen kimeneti értéket produkáló fogalmak általános leírására szolgál. Egy f függvény értékek egy H halmazának – melyet az f értelmezési tartományának nevezünk – minden egyes x eleméhez egyetlen y kimeneti értéket rendel. Hagyományosan ezt így jelölik:
- y = f(x), ahol x ∈ H vagy
- f : x y, ahol x ∈ H
Példaként említünk az algebra, a geometria és az analízis egy-egy függvényét:
- Legyen abs: z |z|, ahol z ∈ C. Ez a függvény a z komplex számhoz abszolútértékét, vagy hosszát adja, mely egy nemnegatív valós szám: .
- Legyen Tt a sík egy adott t tengelyére történő tükrözése. Ekkor a T:P P' függvény egy geometriai leképezés, a sík egy tetszőleges P pontja esetén P' =T(P) a P pont t-re vonatkozó tükörképe.
- exp: x ex, a természetes alapszámú exponenciális függvény, ahol tehát az alap az e Euler-szám.
A függvény fogalmához szorosan hozzátartozik az az elv, hogy két függvényt akkor tekintünk egyenlőknek, ha értelmezési tartományuk ugyanaz és a közös értelmezési tartomány minden egyes x eleméhez a két függvény ugyanazt az értéket rendeli.
Szabatos matematikai fogalmazásban, függvényen ún. balról (avagy alulról) egyértelmű hozzárendelést értünk. A „függvény” fogalma tehát a „reláció” (más néven: hozzárendelés) fogalmának olyan speciális esete; melyben bármely adott dologhoz legfeljebb egy dolgot rendelünk hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Formális definíció
A mindennapi matematikai gyakorlatban alkalmazott informális függvényfogalmat (a bevezetőben lényegében erről beszéltünk) többféleképpen lehet szabatos formulákban megfogalmazni. Attól függően, hogy az alkalmazás inkább algebrai, analitikus, geometriai vagy matematikai logikai, a követketkező formális definíciókkal, egymástól néha fogalmilag is különböző értelmezésekkel találkozhatunk.
[szerkesztés] Első definíció
- Ezt az alakot elsősorban a halmazelméletben és az analízisban használják.
A halmazelméletben függvényen rendezett párok olyan halmazát értjük, amiben első komponensként legfeljebb csak egyszer szerepelhet egy elem - az utóbbi, ún. egyértelműségi tulajdonság logikai formulában kifejezve:
[szerkesztés] Értelmezési tartomány és értékkészlet
Ebben az esetben az f függvény értelmezési tartománya:
halmaz, mely biztosan halmaznak tekinthető a részhalmaz-axióma miatt, hiszen része az f rendezett párjai második komponenseinek halmazának.
Az értékkészlete vagy más néven képhalmaza:
- ;
mely a részhalmaz-axióma miatt tényleg halmaz. Az értékkészlet jelölésére sincs egyértelmű konvenció. Gyakran találkozunk a következő szimbólumokkal:
- , , , ,
Ahol a ran rövidítés a „range of function f” angol kifejezés rövidítése (hasonlóképpen az Im az „image of function f” az f értékeinek halmazára utal).
Az értelmezési tartomány minden egyes x eleméhez egyelten olyan y elem tartozik, melyre (x,y) ∈ f, mely egyértelműen létező y-t ebben az esetben is
- f(x)
jelöli.
[szerkesztés] Második definíció
Legáltalánosabb esetben függvényen olyan f=(A, B, ρ) rendezett hármast értünk, ahol A és B két halmaz, pedig olyan ρ ⊆ A × B reláció, hogy minden x ∈ A elemre legfeljebb egyetlen olyan y ∈ B létezik, melyre x ρ y teljesül.
Ekkor az A-t alaphalmaznak, vagy kiindulási halmaznak, a B-t képhalmaznak, vagy érkezési halmaznak nevezik. f értelmezési tartományán a ρ értelmezési tartományát értik, azaz az A azon részhalmazát, melynek minden x eleme esetén pontosan egy olyan y ∈ B található, hogy x ∈ y, azaz melyre ρ-t leszűkítve az balról totális reláció lesz. f értékkészletén szintén a ρ értékkészletét értik, azaz azon y ∈ B elemek halmazát, melyre létezik x ∈ A, hogy x ∈ y.
Ha az így megadott f függvény esetén az f értelmezési tartománya nem esik egybe az alaphalmazával, akkor azt mondjuk, hogy f parciális, vagy parciálisan értelmezett függvény. Ellenkező estben totális.
[szerkesztés] Harmadik definíció
- Ez a definíció általában az algebrára, a geometriára és a konkrét kategóriák elméletére jellemző. Ekkor a függvény egy speciális relációs struktúra.
Az f függvény olyan (A, B, ρ) rendezett hármas, ahol A és B egy-egy halmaz, ρ pedig olyan A × B-beli reláció, melyre teljesül, hogy minden egyes A-beli x-hez pontosan egy olyan B-beli y van, melyre x ρ y. Ekkor tetszőleges x ∈ A elemhez az f által egyértelműen rendelt elemet f(x)-szel jelöljük.
[szerkesztés] Értelmezési tartomány
Ha (A, B, f) egy, a fenti értelemben vett függvény, akkor az A halmazt az értelmezési tartományának, definíciós tartományának. Jelölése nem egységes, a leggyakrabban a következők fordulnak elő:
- , , , , .
A Dom(f) jelölés az angol „definition domain of function f” (az f értelmezési tartománya) kifejezés rövidítéséből származik.
[szerkesztés] Érkezési halmaz
Az (A,B, f) függvény esetén a B halmaz az f függvény érkezési halmaza, melyet a fenti definíció esetén az f függvény egyértelműen meghatároz. Ha jelölik valahogy, leggyakrabban a
jelölést használják, az angol „codomain of function f” kifejezés rövidítéseként (ez hasonló a kovektor és koszorzat latin eredetű kifejezésekhez, egyfajta megfordított irányt jelöl).
[szerkesztés] Értékkészlet
Egy (A,B,f), a második konvencióban definiált függvény B érkezési halmaza nem tévesztendő össze az értékkészlettel, mely az
halmaz.
Azt, hogy f egy olyan függvény, melynek értelmezési tartománya A, az értékkészélete pedig része a B halmaznak a következőképpen jelöljük:
Egy f: A B függvény tehát az A halmaz minden egyes x eleméhez hozzárendel egy B-beli f(x) értéket.
[szerkesztés] A logikai grammatika függvényfogalma
A fenti definíciók szemlélete a halmazelméleti realizmus talaján állnak. Ám, a függvényfogalom bevezethető a Frege és Hilbert által javasolt módon is, mely az informális matematika nyelvi elemzését veszi alapul. Eszerint egy függvény nem más, mint egy egyváltozós névfunktor, tehát mely egy individuumnévből nevet alkot. (A matematikai logikában ezen kívül a függvénynek nevezik a többbemenetű névfunktorokat is, azaz a műveleteket.) Egy ilyen névfunktor például a csoportelmélet formális nyelvében az elem inverzének képzése (a-1) és az aritmetikában a természetes számok rákövetkezési operátora ( s(a) ).
[szerkesztés] Függvények megadása
Egy f függvényt akkor tekintünk adottnak, ha adott
- értelmezési tartománya és
- az értelmezési tartomány minden x eleme esetén az ehhez rendelt f(x) érték – ezt a hozzárendelési utasításnak nevezzük.
Ezek már meghatározzák az értékkészletet, ám nem határozzák meg a függvény érkezési halmazát. Ha a függvény fogalmát a fenti, algebrai szemléletben definiáljuk, akkor ezeken kívül még meg kell adnunk az érkezési halmazát is.
A hozzárendelést egy
vagy
alakban adott szimbólumsorral jelöljük. (Az utóbbi jelölésben a hozzárendelést leggyakrabban „talpasnyíllal” jelölik.) A H halmaz az értelmezési tartomány, vagyis amilyen értékeket a formula x válozója helyére helyettesíthetünk, a K az érkezési halmaz, azaz amilyen értékeket a függvényérték, azaz f(x) felvehet.
Például:
Néha megengedjük az értelmezési tartomány helyett egy azt tartalmazó bővebb halmaz megadását, azzal a kimondatlan kiegészítéssel, hogy az értelmezési tartomány az a részhalmaz, amire a hozzárendelési utasításban szereplő kifejezések értelmezve vannak. Ez akkor célszerű, ha már az is komoly vizsgálatot igényelne, hogy megmondjuk, milyen elemekre végezhetők el a hozzárendelési utasításban szereplő műveletek. Néha, ekkor a nyíl „kiindulási halmaz” felőli végére egy részhalmaz jelet teszünk. Például:
A hozzárendelési utasítás megadásának eddigi, tehát y = f(x) formáját explicitnek nevezzük és azt mondjuk, hogy a függvényt explicit módon adott. Az y = f(x) formális egyenlőséget egy y-ra nem rendezett (implicit) egyenlettel sokszor egyszerűbb megadni. Ekkor azt mondjuk, hogy a függvény implicit módon adott. Az implicit megadásnál azonban ügyelnünk kell arra, hogy ekkor a függvény nem feltétlenül egyértelmű.
- Lásd még: implicitfüggvény-tétel.
[szerkesztés] Függvények relációalgebrája
- Fő szócikk: függvények relációalgebrája
Számtalan, a relációkalkulusból átöröklött tulajdonság definiálható és értelmesen vizsgálható függvények esetében is. A legfontosabbak a balról totalitás (szurjektivitás), a jobbról egyértelműség (injektivitás) és a jobbról-balról is, azaz kölcsönösen egyértelműség vagy bijektivitás.
Hasonlóan, a bináris relációkra értelmezett jellegzetes halmazelméleti (unió, metszet, különbség, megszorítás) és algebrai műveletek is (szorzás v. kompozíció; invertálás stb.) is értelmezhetőek - lényegi változtatás nélkül - és értelmesen vizsgálhatóak függvényekre is.
[szerkesztés] Pontonkénti műveletek
Ha adott egy H halmaz, melyen értelmezett egy * művelet, akkor egy A halmazból a H-ba képező függvények körében értelmezhető a pontonkénti művelet a következőképpen:
melynek ugyanolyan algebrai tulajdonságai vannak, mint a * műveletnek. Például az R R függvények körében értelmezhető az f + g összeg, az f g szorzás, és a fenti definíció csekély módosításával a λf számmal való szorzás és az f/g osztás (g nemnulla értékű helyeire).
[szerkesztés] Függvényterek mint struktúrák
A függvények abból a szempontból is matematikai alapfogalmak, hogy számos elmélet konkrét megvalósítását függvények halmazaiban láthatjuk. Például
- a sorozatok tekinthetők a természetes számok halmazán értelmezett függvényeknek
- az n×k-as mátrixok tekinthetők az {1,...,n}×{1,...,k} Descartes-szorzaton értelmezett függvények halmazának
- a logikai relációk megfeleltethetők az {igaz, hamis} halmazba képező függvényeknek
- egy vektortér duális tere nem más, mint a vektortérből az alaptestbe ható függvények halmaza
és még számos példa hozható fel, amikor absztrakt matematikai tereket függvények halmazaival azonosítanak.