Ktésziasz Knidiosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ktésziasz Knidiosz, Ctesias Cnidius (Knidosz, Kr. e. V. század közepe – ?, Kr. e. 390 körül) görög történetíró, orvos

A knidoszi Aszklépiosz-szentélyben működő orvosdinasztia leszármazottja. Kr. e. 415 körül udvari orvosként a perzsa királyok szolgálatába lépett, az ő megbízásukból utazott küldetésbe Spártába. Kr. e. 398 körül Görögországban telepedett le, itt írta műveit.

Főműve a „Perszika” (Perzsa történet), amelynek 23 fejezetéből az első 6 külön is elterjedt „Asszüriaka” (Asszír történet) címen. Az ókori kelet legendás államainak történetét írja le benne a legendás Ninosz királytól kezdve a Kr. e. V. század végéig. Az eseményekben nem rostál, mint kortársa, Hérodotosz, sőt a hallottakat maga is megtoldja: szerelmi történetei, csodái, történeti személyeknek tulajdonított fiktív levelei fejlett regényírói technikára utalnak, bár őt magát a történetírás becsvágya fűtötte. Szemiramisz és Szardanapál történetei minden történeti igazságot nélkülöznek. Saját korához közeledve gyümölcsöztetni tudta a perzsa udvarban szerzett személyes tapasztalatait is. Művének anyaga, tárgya a történelem volt, a mű maga viszont egy jól megírt regény, amely Xenophón „Kürupaideia”-jának előkészítője volt.

Másik nagy műve az „Indika” (Indiai dolgok). A Perzsiában gyűjtött tapasztalatok alapján, de hallomás és tapasztalás közt különbséget téve írta le India szokásait. Etnográfiai adatai a görög hagyományba illeszkednek, a mű legérdekesebb része egy tigrisvadászat leírása.

Egyéb műveinek jelentéktelen töredékeit „Peri tón kata tén Aszian phorón” (Az Ázsiából befolyt adókról) vagy „Periplusz Asziasz” (Ázsia körülutazása, más fordítás szerint: Ázsia körülhajózása) címen idézik az ókorban.

Ktésziasz műve mintegy két évszázadon át komoly népszerűségnek, sőt tekintélynek örvendett. Két ízben is átdolgozták (Hérakleidész Kümaiosz és Dinón), kivonatai pedig széles körben terjedtek. Ismerte és felhasználta Galénosz, Sztrabón, Idősebb Plinius, Ailianosz. Phótiosz még a teljes szöveget kivonatolta, napjainkra csupán terjedelmes részletek maradtak fenn belőle.

Ktésziasz ókori bírálatát Arisztotelész kezdte el, aki egyenesen hazugnak nevezte az írót. A mai filológia elsősorban írónak tartja, s nem történésznek.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon