Lajtabánság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Lajtabánság 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

Tartalomjegyzék

1 A Tanácsköztársaság után
2 A trianoni döntés hatása Nyugat-Magyarországra
3 Rongyos Gárda
4 Nyugat-Magyarországi felkelés
5 Lajtabánság kikiáltása
6 Soproni népszavazás
7 Források

[szerkesztés] A Tanácsköztársaság után

A Tanácsköztársaság bukása után Prónay Pál szélsőjobboldali gondolkodású katonatiszt saját kis hadsereget alakított leszerelt tisztekből, s altisztekből. Ez a különítmény Budapesten, s vidéken is tömegesen kínzott meg, s végzett ki kommunista vezetőket, egyszerű parasztembereket, de nagy számban zsidókat is. Ez volt az ún. fehérterror időszaka. Hamarosan Horthy Miklós került hatalomra, ő lett a kormányzó. Az egykori király, IV. Károly 1921. március 27-én megpróbál visszatérni Magyarországra, hogy átvegye a hatalmat. Szombathelyre érkezett, s jó pár napot itt is töltött, várva arra, hogy Horthy átadja neki a hatalmat. A kormányzó nem tett eleget a kérésnek és elzavarta az országból a királyt. A király visszatérését sokan akarták, főleg Nyugat-Magyarországon (ők az ún. legitimisták).

[szerkesztés] A trianoni döntés hatása Nyugat-Magyarországra

A trianoni döntést hatalma megtartása érdekében Horthynak el kellett fogadnia. Ez azzal járt, hogy Nyugat-Magyarország egy részét át kell adni az osztrákoknak, beleértve Sopront és a környékét is. Ennek időpontját a Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki. A magyar kormány sohasem tett le arról a reményről, hogy a nyugat-magyarországi területek átadásáról szóló döntést megváltoztassa. A magyar kormány kísérlettet tett arra, hogy elfogadtassa az osztrák féllel azt az elképzelését, hogy a kérdést népszavazás útján rendezzék. Ezt Renner, osztrák kancellár következetesen visszautasította. 1921 januárjában az osztrák nemzetgyűlés törvényt is fogadott el, hogy a Magyarországról átkerült terület Burgenland néven önálló tartomány lesz majd. A magyar kormány még egy utolsó reménytelen kísérletet tett az ügy békés, s a magyarok számára kedvezőbb rendezésére, ám az osztrákok hajthatatlansága, s a magyar érvek elfogyása miatt el kellett készülni arra, hogy augusztus 29-én Magyarország kénytelen lesz Ausztria számára a területet átadni.

[szerkesztés] Rongyos Gárda

Prónay ekkor újabb különítményt szervezett, melyet most Rongyos Gárdának hívtak. A gárda a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével működött, sőt egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg. A felkelők civilek voltak: egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Prónayn kívül Héjjas Iván számított legmeghatározóbb vezetőnek. Hozzájuk tódult a fiatalság az ország egész részéről, s nyugat-magyarországi alig volt köztük. Sok volt köztük viszont az olyan, aki nemrég még fogoly volt. Gyilkosságért, rablásért, betörésért voltak fegyházban. Feltételesen szabadlábra helyezték őket, s végleges bűnbocsánatot ígértek nekik, ha harcolnak Nyugat-Magyarországon. A felkelők mellett a térségben egyedül Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy (aki szintén radikális jobboldali, és legitimista eszméket vallott) vadászzászlóalja állomásozott: az Ausztriának ítélt Sopronban. Ám az Ostenburg-zászlóalj nem a felkelőkhöz tartozott. Honvéd egyenruhát viseltek, a magyar hadsereghez tartoztak. Sőt! A zászlóaljat a Sopronban székelő és a terület kiürítését, és átadását ellenőrző antanttábornoki bizottság rendelkezésére bocsátották, így nemzetközi katonaságnak számított. Rajtuk kívül ezen, az osztrákoknak ítélt vidéken nem volt más magyar sorkatonaság.

[szerkesztés] Nyugat-Magyarországi felkelés

1920. augusztus 28-án kezdődött meg a felkelés Burgenland (vagy más néven Őrvidék) területén. A felek Ágfalvánál ütköztek meg: Héjjas 120 embere harcolt az osztrák csendőrökkel szemben. Innentől fogva a rongyosok gerilla-harcot folytattak az osztrákokkal szemben, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki odaítélt területet. Soprontól keletre minden faluban voltak felkelők. Héjjas az Alföldi-brigádot vezette. Ez a brigád Balfon és a horvátok lakta Pándorfaluban véres fosztogatást végeznek. A terület lakossága tehát nem volt felhőtlenül boldog a felkelők ittléte miatt. Olyannyira nem, hogy Sopronban próbálnak segítséget kérni a felkelőkkel szemben. Ott azonban volt Ostenburg az úr. Ezután átszökve a határon Bécsben keresnek segítséget. Ausztria nem küldött hadsereget a területre, csak a nagyhatalmaknál panaszkodik. Azonban nemcsak Ausztria és Magyarország, valamint a felkelők és a lakosság került szembe egymással, hanem maguk a felkelők is. Héjjas Iván például, rátámadott Friedrich István egykori miniszterelnökre, aki most szintén a felkelők között volt, s Kismartont, a mai Eisenstadt-ot felügyelte. A szembenállás oka az volt, hogy míg Prónay és Héjjas a szabadkirályválasztók közé tartozott, addig Friedrich és Ostenburg legitimista volt. Héjjas ezért valósággal gyűlölte Friedrichet. Horthy Gömbös Gyulát, a későbbi miniszterelnököt kinevezi nyugat-magyarországi kormánybiztosnak. Feladata az egyre inkább önállósodó felkelők megrendszabályozása. A felkelők azonban nem engedelmeskednek neki. Mind Héjjas, mind Friedrich megtagadja azt az utasítását, hogy vonuljanak vissza. Volt aki viszont szóba állt Gömbössel. Ranzenberger Viktor őrnagy, Prónay Pál mindenkori helyettese volt. Ő figyelmeztette Gömböst, hogy Prónay többé nem megbízható. Egymaga akarja megvalósítani a Sigray-Lingauer tervet. A Sigray főkormánybiztos és Lingauer Albin szombathelyi lapszerkesztőről elnevezett terv abból ált, hogy ha a magyar kormány kiegyezne Ausztriával, lemondva ezzel a nyugat-magyarországi területről, akkor sem szabad a felkelőknek letenni a fegyvert, hanem egy önálló államot kell kikiáltani, Lajtabánság néven. A bán vagy Sigray lett volna, vagy Habsburg Albrecht főherceg. Ekkor a helyzet már úgy állt, hogy Bethlen miniszterelnök valószínűleg hamarosan kicsikar egy kompromisszumot, s kézzelfogható közelségbe került az a lehetőség, hogy a terület hovatartozásáról népszavazással döntsenek. A miniszterelnök tehát lebeszélte Sigrayt a tervről, amibe a gróf bele is egyezett rögtön. Prónaynak úgy látszik azonban más volt az elképzelése, s önmagát akarta megtenni bánnak, valamint fővezérnek. 1921. október 3-án az antant ultimátumának megfelelően Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá kerül. (Az antantnak kellett ezután az osztrákoknak átadni a területet.) 1921. október 4-én Prónay-ék kikiáltották ennek a résznek a függetlenségét, ami a Lajtabánság nevet kapta. Nem Lajtabánság volt az első függetlenségét kikáltó állam ezen a vidéken. Pár évvel ezelőtt 1918-ban az osztrákok már szerettek volna megszerezni németek lakta nyugat-magyarországi területeket. Fegyveres betörések, s néhány falu ideiglenes elfoglalása is megtörtént. Egy másik alkalommal pedig egy önálló ország, Heanzenland kikáltására is sor került.

[szerkesztés] Lajtabánság kikiáltása

Prónay főhadiszállása, s ezzel Lajtabánság központja Felsőőr, vagy mai nevén Oberwart lett. A felsőőri templom elé terelték a fegyveresek a népet, s itt jelentették be a terület önállósodását, valamint azt, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. Lajtabánság vezetője természetesen Prónay lett. A bán pedig rögtön ki is nevezte ideiglenes kormányzótanácsát. A kormányzótanács elnöke, s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó dr. Lévay Ferenc tartalékos hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak természetesen pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, ugyanis az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul lakóit a felkelők már ki is fosztották. Szerencséjükre a Sigray-Lingauer terv a pénzügyi dolgokról is gondoskodott. Néhány óra múlva megérkezett egy dr. Fritz nevű budapesti bőr- és bujakór szakorvos, s hatalmas táskában hozta magával a bánság anyagi bázisát: Lajtabánság felirattal rendelkező magyar postabélyegeket. Ezután közölte, hogy az egyik pesti nyomdában már készül az eredeti Lajtabánsági bélyeg is. A bécsi bélyegbörzére aztán tízezer számra vitték ki ezeket a bélyegeket, melyeket a gyűjtők igen nagy örömmel fogadtak, nagy árat fizettek érte.

[szerkesztés] Soproni népszavazás

Fő szócikk: Soproni népszavazás

Az osztrákok persze továbbra is maguknak akarták a területet, amit az antant is támogatott: felszólította a magyar felet, hogy azonnal vonja ki a magyar harcoló csapatot az osztrákoknak odaítélt területről. A magyar válasz erre az volt, hogy ők erre nem képesek. A kormány sem az önálló Lajtabánságot, se Prónay bánságát nem ismerte el. A helyzet megoldására 1921. október 11-12-ban a magyar és osztrák fél olasz közreműködéssel Velencében tárgyalni kezdtek egymással. A tárgyalás végeredményét 13-án jegyzőkönyvben rögzítették. A jegyzőkönyv értelmében Magyarország vállalja a nyugat-magyarországi felkelők három héten belüli eltávolítását. Arról is megállapodtak, hogy Sopron és környéke hovatartozásáról viszont népszavazással döntenek. Így az új állam tehát hamarosan meg is szűnt. Azonban annyit elértek ezzel, hogy az antant népszavazást volt kénytelen kiírni a nyugati-felkelés miatt Sopronban és a környékén. Ennek következtében Sopron Magyarország mellett döntött, s így a "hűség városa" lett. Ez tehát a lajtabánsági államnak tudható be. Prónay később szélsőjobbos politikai szervezeteket alakított, s támogatott. Szálasinak is nagy híve volt kezdetben, ám Szálasiék árulás vádjával elfogták. 1945. március 20-án a szovjetek fogták el, és hurcolták el az országból. Nem tudni, hogy hol, s pontosan mikor halt meg.