Lofotok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Lofotok, vagy Lofot-szigetek (norvégül: Lofoten) szigetcsoport és hagyományos régió Norvégia északi részén, Nordland megyében. Bár a sarkkörön belül fekszik, olyan meleg időszakai vannak, amelyek rekordszintű hőmérsékleti anomáliát képviselnek a szélességi körhöz képest.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
A Lofoten név eredetileg Lofotr volt: a lo jelentése „hiúz”, fotr pedig lábat jelent – a „hiúzláb” nevet a szigetek látképük miatt kaphatták. Lofotr eredetileg csak Vestvågøy szigetének a neve volt, de aztán az egész szigetláncot is ezen a néven kezdték el emlegetni. Egy másik használatos név a Lofotveggen, aminek jelentése szó szerint „hiúzlábfal”. Ha ugyanis valaki Bodø felől tekint a szigetláncra egy magas pontról, egybefüggőnek tűnő, mintegy száz kilométer hosszú és 800-1000 méter magas falat lát.
[szerkesztés] Földrajza, természeti környezete
A Lofotok a 67. és a 68. északi szélességi fokok közt helyezkednek el. A szigetcsoport természeti szépségeiről, változatos élővilágáról híres, hagyományos iparága a halászat. A Lofotokhoz Vågan, Vestvågøy, Flakstad, Moskenes, Værøy és Røst önkormányzatok tartoznak.
Fő szigetei északról dél felé haladva:
- Hinnøya déli része
- Austvågøy (526,7 km² ),
- Gimsøya (46,4 km² ),
- Vestvågøy (411,1 km² ),
- Flakstadøya (109,8 km² ),
- Moskenesøya (185,9 km² ),
még délebbre pedig Værøy () és Røst () kicsi, különálló szigetei.
A Lofotok teljes szárazföldi területe 1227 km², lakossága 24 500 fő.
A szigetcsoport és a tőle keletre fekvő kontinens közt helyezkedik el a nagy nyíltvizi Vestfjord, északra Vesterålen kerület. A Lofotok fontosabb városai: Leknes Vestvågøyön és Svolvær Våganban. A szigetek látképére a hegycsúcsok, sziklák, védett öblök jellemzők. Legmagasabb hegye az 1161 méter magas Higravstinden Austvågøyön. A dagályforgók híres rendszere, a Moskstraumen a Nyugat-Lofotoknál helyeykedik el: a maelström örvények mintapéldája és névadója.
A tenger a Lofotoknál bővelkedik az életben. Itt van a világ legnagyobb mélytengeri koralágya, a 40 kilométer hosszan elnyúló Røst, Røst önkormányzattól nyugatra. A szigetcsoporton sok tengeri sas és kormorán, illetve egyéb tengeri madarak milliói élnek. Sok a vidra és Austvågøyön rénszarvasok is élnek.
[szerkesztés] Éghajlata
A tél a Lofotokon a sarkkörön túli fekvéséhez mérten nagyon enyhe és ennél nagyobb pozitív hőmérsékleti anomália a szélességi fokhoz képest nincs is a Földön. Røst és Værøy a bolygó legészakabbra fekvő területei, ahol egész évben fagypont felett van az átlaghőmérséklet. A Lofotok északkeleti része valamivel hűvösebb: Svolværben a januári átlaghőmérséklet −1,5 °C (30 °F) (júliusban és augusztusban a 24 órás átlaghőmérséklet itt 13 °C, vagyis 56 °F).
A legszárazabb a hónapok közül május és június, októberben ezekhez képest átlagban háromszoros mennyiségű a csapadék. A tipikus hőmérséklet a Lofotokon napközben májusban 9 °C (48 °F), júliusban 15 °C (60 °F), szeptemberben 11 °C (52 °F). Késő ősszel és tél elején gyakran erős szelek érkeznek, március vége és október közepe közt azonban ritkák. Az enyhe telek ellenére a hó és a havaseső nem ritka és a hegyeken jelentős mennyiségű hó halmozódhat fel.
Svolværben a nap folyamatosan a horizont felett van május 25. és július 17. között, télen viszont december 4. és január 7. között nem kel fel. Leknesben május 26. és július 17. közt van a horizont fölött és december 9. és január 4. közt alatta.
[szerkesztés] Története
Vågar Észak-Norvégia első ismert városa. A korai viking korban már biztosan létezett, de lehet, hogy jóval korábban is, a mai Kabelvåg falu közelében Vågan önkormányzat területén. (A viking kori leleteket bemutató Lofotr múzeum mégsem itt, hanem a vestvågøyi Borg közelében kapott helyet.)
A szigetek már több, mint ezer éve a tengeri tőkehalhalászat fontos központja. A nagy halászatokra főleg télen kerül sor, amikor a tőkehalak tömegesen délre vándorolnak a Barents-tengerről a Lofotokhoz ívni. Az itt kifogott hal exportjának központja sokáig a dél-norvégiai Bergen volt, főleg abban az időben, amikor a balti-tengeri kereskedelmet a Hanza uralta (13-17. század). Az alacsonyabban fekvő lofoti területeken, különösen Vestvågøyben már a bronzkor óta fontos szerepet játszik a mezőgazdaság is.
1941 márciusában a szigeteket a brit Combined Operations kommandóscsapatai rohanták le a Claymore-hadművelet keretében, karácsonykor pedig újabb inváziót éltek át a szigetek, az Anklet-hadműveletet, amely a Vågsøyben lévő német állások elleni nagyobb Archery-hadműveletet fedezte.
[szerkesztés] Közlekedés
A szigetcsoportnak három kis repülőtere van, amelyek főképp Bodøvel kötik össze: Svolvær Repülőtér, Leknes Repülőtér és Røst Repölőtér. Værøynek helikopterkikötője van. A közeli Vesterålenben van a Stokmarknes Repülőtér, a szintén közeli Harstad/Narvik Repülőtérről pedig közvetlen járatok indulnak olyan távoli úticélokba is, mint Oslo és Trondheim.
A Lofotokra utazók számára gyakori átszállóhely Bodø, ahonnan nem csak repülőjáratok indulnak a szigetcsoportra, hanem komp is a Lofotokon lévő Moskenesbe. Kompjárat van Svolvær és a Hamarøyben lévő Skutvik közt is, összeköttetéssel az E6-os úttal. A Hurtigruten hajójáratok is megállnak Svolværben és Stamsundban és az előbbit katamarán járatok is összeköti Narvikkal.
A Lofotokat szolgáló fő közút Narvikból és Harstadból Vesterålenen keresztül halad és a járműveket komp viszi át Melbuból Fiskebølbe. A készülő hinnøyai Lofast út kompjárat nélkül köti majd össze a szigeteket a kontinenssel, várhatóan már 2007-ben. A nagyobb szigeteket már hidak kötik össze.
[szerkesztés] Sziklamászás, kerékpározás
A Lofotok hegyeit alpesi stílusú gerinceik, csúcsaik és gleccsereik vonzóvá teszik a hegy- és sziklamászás kedvelői számára, bár az itteni hegyek nem emelkednek 1200 méternél magasabbra. A legfontosabb hegymászóközpont Henningsvær Austvågøyán. A hegymászók leggyakrabban Austvågøya és Moskenesøya hegyeit válaszják.
A szigeteknek kiterjedt kerékpárúthálózata van, többnyire a partok mentén, de akadnak 3-400 méteres emelkedők is. Ballstad and Nusfjord között külön kompjárat jár, hogy a bickilisek elkerülhessék a hosszú és meredek Nappstraum alagutat.
Based on work by