Norvég nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Norvég (norsk)
Beszélik:	Norvégia
Terület:	Észak-Európa
Beszélők száma:	kb. 4,6 millió
Helyezés:	az első 100-on kívül esik
Nyelvcsalád:	Indoeurópai nyelvcsalád  Germán nyelvek   Északi germán nyelvek    Nyugat-Skandináv     Norvég nyelv      Nynorsk, Bokmål
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Norvégia
Szabályozza:	Norsk språkråd
Nyelvkódok
ISO 639-1	no (nn, nb)
ISO 639-2	nor (nno, nob)
SIL	NRN, NRR

Nyelvek > Nyelvcsaládok > Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > Északi ág > Norvég nyelv

[szerkesztés] A nyelv

A norvég a germán nyelvek északi ágához, a skandináv nyelvek keleti ágához tartozik, zömében Norvégiában beszélik.
A skandináv területeken élő északi emberek nyelvéből, az óészakiból (Oldnorse) fejlődött ki. A viking kalandozások idején a mai Norvégia területén élő vikingek északnyugati irányba hajóztak, ők voltak azok, akik létrehozták az első településeket Izlandon, és ők népesítették be Feröert is. Ez utóbbi két terület nyelve tehát a norvéggal együtt a skandináv nyelvek nyugati ágát alkotja.

A norvég nyelv a 14–16. században kezdett átformálódni, ebben az időszakban alakult az óészaki középnorvéggá. A skandináv országok közös történelme miatt azonban a kialakult norvég nyelv nagyban hasonlít a svédre és a dánra.

A modern norvég nyelv két nagy dialektikus ágra bomlik, a két dialektus között tulajdonképpen annyi a különbség, mint bármely két skandináv nyelv között, így kérdés, hogy nem tekinthetők-e ezek önálló nyelveknek. Ez a két dialektus a nynorsk és a bokmål norvég.

Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek >
Északi-germán nyelvek:	Nyugati-germán nyelvek:	Keleti-germán nyelvek:	Déli-germán nyelvek:
Dán | Feröeri | Norvég | Izlandi | Svéd | Óészaki	Afrikaans | Alnémet | Angol | Flamand | Fríz | Holland | Jiddis | Luxemburgi | Német | Pennsylvaniai | Skót | Óangol | Ószász	Burgund | Gepida | Gót | Herul | Vandál	Longobárd/Langobárd