Lucius Cornelius Merula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Lucius Cornelius Merula nevet két ismert római politikus viselte a Római Köztársaság idején.

[szerkesztés] Kr. e. 193 consulja

Az első Lucius Merula Gallia Cisalpina területén harcolt a boik kelta népe ellen, miután azok fellázadtak a római uralom alól a II. pun háború során. A Mutina környékét fosztogató boikat véres csatában győzte le, de diadala oly sok veszteségbe került, hogy tisztjei hanyagsággal és késlekedéssel vádolták meg, ezért a senatus megtagadta tőle a triumphust.

[szerkesztés] Kr. e. 87 ellenconsulja

Lucius Cornelius Merula magas rangú pap, flamen dialis volt, amikor az optimaták által menekülésre kényszerített és tisztségétől alkotmányellenesen megfosztott néppárti Cinna consul helyére az állam legfőbb magistratusává válaszották Kr. e. 87 folyamán. Tettei nem ismertek, de nyilván a konzervatívokkal szimpatizált.

Mikor Cinna és az afrikai száműzetésből hazatért Marius még megválasztása évében kiéheztette Róma városát, ami kapitulált, önkéntes lemondása ellenére bíróság elé idézték a hivatal jogtalan viseléséért. Halálos ítélete borítékolható volt, így ő elébe vágott a pernek, és Jupiter capitoliumi templomában felvágta az ereit. Öngyilkossága előtt gondosan levette fejéről papi fejdíszét (apex), amely tettét gondosan meg is örökítette utolsó üzenetében. Utolsó szavaival állítólag átkozta gyilkosait, Mariust és Cinnát. Halálát követően 72 éven át nem választottak flamen dialist Rómában.