Makedónia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Makedónia egy ókori államalakulat volt a Balkán északi részén, az ókori Görögország szomszédságában. Nem összekeverendő a modern Macedónia állammal, amelynek területével csak kisebb átfedésekben közös. Makedónia leghíresebb uralkodója III. Alexandrosz, azaz Nagy Sándor volt, aki Makedóniát világbirodalommá tette, amely azonban halála után nem sokkal felbomlott. Makedónia függetlenségének a Római Köztársaság vetett véget.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
A makedón népesség eredetileg a Pindosz-hegység nyugati vidékén, az Aliákmonasz (ókori nevén Haliakmón) felső- és középső vidékén, Maketában és Makedniában élt. Innen az épeiroszi molosszoszok szorították keletre őket, megalakítva Oresztiszt. A makedónok ekkor vonultak a később Felső-Makedóniának nevezett vidékre, a Vérmio- (ókori nevén Bermion-) hegységbe, az Aliákmonasz és a Ludiasz által közrefogott területen.
Története során végül fokozatosan kiterjesztette a hatalmát a keleti termékeny síkságra egészen a Khalkidiké északi részéig, visszahódította a makedón őshaza területét és északi irányba is terjeszkedett. A vele határos területeken délen Thesszália, délnyugaton és nyugaton Épeirosz, északon különböző barbár illír és trák törzsek, keleten Edónia, délkeleten pedig a khalkidikéi szövetség határolta. Tengerpartja elsősorban a mainál jóval nagyobb Thermai-öböl mentén volt, de legnagyobb kiterjedése során az Orfáni- (ókori nevén Sztrümóni-) öbölnél is elérte az Égei-tengert.
[szerkesztés] Gazdaság
Makedónia gazdaságának fő hajtóereje a fakitermelés és a bányászat volt. Kereskedelmi kapcsolatai mind a hellén területekkel, mind az illír és trák barbárokkal összekötötték, ami nagy szerepet játszott többek között a pénzgazdálkodás fellendítésében. A földek királyi tulajdonban voltak, de ő szolgálatért cserébe kiosztotta ezeket eleinte csak nemesei (hetairiké hipposz) később a makedón közrendűek (pezetairosz) közt is.
[szerkesztés] Népesség
A makedónok eredetét számos vita övezi. Nyelvük mindenképpen az indoeurópai nyelvcsalád része, és hasonlít az ógörögre – elsősorban annak is thesszál dialektusára – de a phrüg nyelvre is. Egyes tudósok szerint a görögöktől korán elvált csoportról van szó, mások a nyelv függetlensége mellett tesznek hitet. Újabban a két ősi makedón nyelv lehetősége is felmerült.
Az ókori görögök nem tekintették barbároknak a makedónokat, de egyértelműen helléneknek sem. Csak II. Philipposz alatt lett igazán „szalonképes” Makedónia, amikor beválasztották a delphoi amphiktüóniába.
[szerkesztés] Társadalom
A makedón állam mindvégig monarchia volt, amit először a görög (argoszi) származású Témenida-dinasztia, majd IV. Alexandrosz halálát követően az Antigonida-dinasztia uralt. Makedónia felemelkedésének társadalmi feltétele volt, hogy a félbarbár makedónokat a hellén eredetű uralkodó réteg – a király és elit lovasokként szolgáló hetairoszai – kellően megalapozott hatalommal bírjon.
A makedón király hadvezér és a fontos áldozatok bemutatója volt, illetve ő birtokolta és osztotta szét az ország földjeit. Bírói hatalmát a népgyűléssel (háború esetén sereggyűléssel) közösen gyakorolta. A makedón állam specialitása az ún. katonai demokrácia, amelynek az a lényege, hogy a fegyverforgató férfiaknak nagy beleszólása volt az államügyekbe (ők választották a dinasztia tagjai közül a királyt, főbenjáró ügyekben bíráskodtak stb.). Több ókori szerző kiemelte, hogy Makedóniában nagyobb volt a nép szabadsága, mint másutt.
[szerkesztés] Makedónia története
[szerkesztés] A mitikus gyökerek
Hérodotosz szerint Héraklész ükunokájától, Témenosztól származott Perdikkasz, aki fivéreivel, Gauanésszel és Aeroposszal együtt illíriai vándorlás után vette át a makedón törzsek felett a hatalmat, megalapítva a makedón ősállamot, Makedoniszt. Egy jóval későbbi, Alexandriai Kelemen keresztény egyházatya által ránk hagyományozott történet szerint Témenosz egy másik leszármazottja, Karanosz volt a fővárosalapító Apollón egy jóslatát követve. Abban azonban minden hagyomány megegyezik, hogy az Argeadai Makedonesz uralkodóház argoszi származású.
Makedónia ősi fővárosa Aigai volt, amelynek neve a kecskékkel (görögül aix, birt. aigosz) kapcsolatos. A fennmaradt, alapítást állítólagosan előidéző jóslatok mind kecskelegelőkkel hozzák kapcsolatba a hely kiválasztását. Aigai egészen I. Arkhelaosz uralkodásáig (Kr. e. 413 – 399 k.) főváros maradt, később a Pellában regnáló királyok is itt temetkeztek.
[szerkesztés] A kezdetek
A Kr. e. 12. század táján szorították a makedónok őseit keletre a molosszoszok. A Kr. e. 7.-6. század folyamán szerveződött a transzhumáló kecske- és juhtartásból élő makedón törzsek összessége a Témenida-dinasztia uralkodása alatt állammá a Bermion-hegység vidékén. A hús-vér embernek tekintett alapító Perdikkasz és utódai történetét ebben a korszakban nem ismerjük, de már ekkoriban sikerült meghódítani a tengerparti Pieriát, az Olümposz északi tövében fekvő síkságot, a Múzsák lakhelyét a mitológiában. Az itt élő pieriszek a Sztrimónasz (Sztrümón) völgyébe települtek át. A másik hódítás szintén a Thermai-öböl partvidékén, Pieriától északra fekvő Bottaia volt.
Az első király, akinek körülbelül meg tudjuk határozni az uralkodási idejét, I. Amüntasz (Kr. e. 540 – 495 k.) volt. Perdikkasz és közte Argaiosz, I. Philipposz, I. Aeroposz és Alketasz királyok nevét ismerjük, de uralkodási idejük meghatározhatatlan.
[szerkesztés] I. Amüntasz és I. Alexandrosz
Makedónia a görög-perzsa háborúk során lépett a történelem színpadára. Amüntasz I. Dareiosz Kr. e. 513-as thrakiai hadjáratát arra használta ki, hogy felajánlja hűségét a nagykirálynak, kelet felé meghódítsa az Axioszig terjedő síkságot. A mocsaras vidék feletti ellenőrzés biztosította a keleti határt, így a király nyugat felé is megindulhatott seregeivel. Itt az őshaza, a Pindosz hegység elérése volt a cél. Le is győzte Eordaia és Almópia lakóit Oresztisz és Lünkésztisz között. Később az elűzött athéni türannosz, Hippiasz számára ajánlott fel birtokokat országában.
A perzsabarátság mellett a görögökkel is szorosabbra fűzte viszonyát az északi királyság. Amüntasz trónörököse, a későbbi I. Alexandrosz Kr. e. 500 körül részt vett az olümpiai játékokon, amivel a hellének is elismerték görög származását. Alexandrosz később perzsaellenesnek tüntette fel magát, azonban uralkodása alatt, a Kr. e. 480-as években kijárta a Makedónián keresztül vonulni tervező Xerxésznél, hogy az engedélyezze számára az északnyugati irányú hódításokat. Kr. e. 480-ban aztán meg is érkezett a kb. 200-250 000 fős perzsa haderő, az iszthmoszi szövetség hadai pedig a Tempé-völgyben rendezkedtek be, a makedón-thesszál határon. Az elhúzódó harc és az ebből fakadó ellátási nehézségek fenyegető réme – vagy később hangoztatott görögbarátsága – miatt Alexandrosz javasolta a visszavonulást a görögöknek, amit azok végre is hajtottak, mivel valószínűleg értesültek róla, hogy Xerxész máshonnan közeledik.
Alexandrosz mindvégig köpönyegforgató politikát folytatott, ugyanis míg a makedónok a perzsákkal együtt pusztították Hellasz földjeit, Athénnak küldött 100 triérész megépítésére elegendő fát. Ekkor lett az „athéniak vendégbarátja és jótevője”. A Kr. e. 479-es vereségek után természetesen azonnal hajdani szövetségesei ellen fordult, és meghódította a perzsák hűbéreseit az Axiosz és a Sztrümón között. Ezzel viszont a déloszi szövetségen keresztül birodalomépítésbe fogó Athénnal került szembe pangaioni bányák vidékén, ahol megszerezte Enneahodoi városát – nem messze az athéni uralom alá került Éióntól. Segítséget nyújtott a hazaárulónak kikiáltott Themisztoklésznek menekülés közben, és valószínűleg szerepet játszott abban, hogy Enneahodoinál Kr. e. 465-ben 10000 athéni telepest mészárolhattak le a trákok.
I. Alexandrosz számos szállal kötötte négyszeres területűre növelt országát a hellén – elsősorban athéni – civilizációhoz. Alatta kezdődött meg Kr. e. 478 után az önálló makedón pénzverés, a mükénéi menekültek befogadása Kr. e. 468 után, illetve a hellénséget hangsúlyozó két városalapítás, Hérakleion és Dion.
[szerkesztés] A peloponnészoszi háborúban
Alexandroszt a Kr. e. 450-es évek második felében valószínűleg meggyilkolták. Halála után öt fia közül három, Philipposz, Alketasz és a végül trónra jutó II. Perdikkasz között súlyos polgárháború robbant ki. A harcokban elveszett a Sztrümóntól nyugatra fekvő Biszaltia, vele együtt a gazdag nemesfémbányák. Keletről déltrák betörések, nyugatról Felső-Makedónia függetlenedő fejedelmei, délről pedig a Kr. e. 437-ben Amphipoliszt megalapító athéniak fenyegették a hajdan virágzó királyságot.
Perdikkasz Athént szándékozta először meggyengíteni, ezét kihasználva a már zajló epidamnoszi háborút, elmélyítette Korinthosz és Athén ellenségeskedését az iszthmoszi kereskedőállam gyarmatvárosa, a kalkhidikéi Poteidaia kiugrasztásával a déloszi szövetségből. A makedón király ügyes politikával elérte, hogy Athén ne őt, hanem a lázadó khalkidikéi államokat támadja meg. Ilyen helyzetben tört ki Kr. e. 431-ben a peloponnészoszi háború.
Perdikkasz mindjárt a háború elején kénytelen volt kiegyezni a Thermét (Thesszaloniké elődje) elfoglaló, Methónét elpártoltató és a Philipposz trónigényét támogató odrüszi trák király, Szitalkész mellé álló Athénnal. Azonban továbbra is Spártát és szövetségeseit támogatta, így Athén ráuszította Szitalkészt. Kr. e. 429-ben kb. 150 000 trák dúlta végig Makedóniát, és túlerejüket csak dinasztikus kapcsolatok kiépítésével és hozománnyal lehetett leszerelni. Perdikkasz csak Kr. e. 424-ben talált alkalmat ismét Athén ellen tenni, éspedig Braszidasz spártai hadvezér északi hadjárata alkalmával. Mivel a lakedaimóni vezérkarral nem tudott dűlőre jutni, Kr. e. 422-ben átállt Athén oldalára, de a következő évben az athéni–makedón sereg elvesztette az amphipoliszi csatát. A tíz évnyi harc eredményeképpen számos fontos város (Hérakleion, Bormiszkosz, Methóné) a déloszi szövetség tagja lett, a peloponnészoszi befolyás alatt álló Khalkidiké a déli tartományokat fenyegette, a sztrümóni bányák elvesztek, Felső-Makedónia pedig függetlenedett. Makedónia vészterhes idők elé nézett; Kr. e. 423 és Kr. e. 417 között még a pénzverése is szünetelt.
Based on work by