Maroboduus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Maroboduus, eredeti nevén feltehetően Marbod (? – 37, Ravenna), a markomannok királya volt (i. e. 8 – Kr. u. 17.), aki elsőként hozott létre törzsszövetséget a germán népek történetében a római fenyegetés ellen. A markomannok a Majna térségében élő germán törzs volt.

A törzs i. e. 9-ben súlyos vereséget szenvedett a Nero Claudius Drusus vezetése alatt álló római hadseregtől, és Maroboduus, a veszélyes Majna-völgyből a mai Csehország (latinul Boihaemum) területére vezette a szuevek népét, itt alapított királyságot. Maroboduus szövetségesévé tette a mai Szilézia és Szászország germán lakosságát, a longobárdokat, vandálokat és szemnonokat.

Maroboduus riválisa volt Arminius cheruscus vezető, aki i. e. 9-ben katasztrofális csapást mért a római haderőre a teutoborgi erdőben. Míg az ellenségeskedés tartott, nem tudtak koncentrált támadást indítani sem a rajnai, sem a dunai határ mentén, noha jelentős erővel büszkélkedhetett: mintegy 70 000 gyalogos és 4000 lovas harcosa volt a törzsszövetségnek. Római mintára hozta létre királyi székhelyét, a Marobudum erődöt, amelyet a mai napig nem sikerült megtalálni.

Augustus római császár Rómára nézve fenyegetőnek találta a szövetséget, és a 6. évben Tiberius irányítása alatt tizenkét légiót indított útnak, hogy győzzék le Maroboduus országát. Tizenkét légió kb. 72 000 katonát jelentett.

A Markomann Birodalom kutyaszorítóba került. Gaius Sentius Saturninus hat légióval kelt át a Rajnán és keleti irányba nyomult előre, maga Tiberius pedig Carnuntum felől támadott. Röviddel a hadművelet sikeres befejezése előtt Tiberius serege mögött, amely éppen Pannóniából és Dalmáciából vezette hadjáratát, felkelés tört ki. A felkelők elfoglalták egész Illíriát, és veszélyeztették Makedóniát és Itáliát.

Tiberius a nehéz helyzetben szövetséget kötött Maroboduussal és seregét az illír felkelés leverésére küldte. A harcok a 9. évig tartottak, és a hadműveletek Germánia területén ezzel véget értek. A Germániában uralkodó feszültségek ellenére a Dunáig terjedő részen béke honolt, ami a római hadjárat eredményének is tekinthető.

Maroboduus a 9. évi Varus melletti csata után elutasította Arminius békeajánlatát, és 17-ben háborút indított az általa vezetett cheruskok ellen. Bár számított a rómaiak támogatására, az elmaradt, mivel Tiberius ellenezte egy erős germán birodalom létrejöttét.

Arminius és Maroboduus közt döntő ütközetre került sor a 17. évben. Arminius seregét olyan népcsoportok is erősítették (szemnonok és longobárdok), akik Maroboduust elhagyták. Ezzel Arminius fölényben lett volna, de nagybátyja, Inguiomerus követőivel átállt Maroboduushoz. Bár Maroboduus serege már nem volt olyan erős, mint régen, még így is több tízezer harcossal számolhatott. Reálisnak tűnik feltételezni, hogy nagyjából 50 000 katonája volt. Arminius seregének létszáma is ekörül mozoghatott.

Az Arminius elleni harc és a klánvezérek ellenállása a törzsszövetség felbomlásához és Maroboduus bukásához vezetett a 19. évben. Az egyik vezér, Katwalda átvette a hatalmat, Maroboduus a rómaiakhoz menekült, és Ravennában telepedett le, ahol 18 évvel később meghalt.