Ravenna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ravenna
Ravenna város címere
Ország	Olaszország
Régió	Emilia-Romagna
Megye	Ravenna (RA)
Polgármester	Fabrizio Matteucci
Tengerszint feletti magasság	4 m
Terület	652 km²
Népesség
Teljes (2004. december 31.)	149 084
Népsűrűség	228,36 fő/km²
Időzóna	CET, UTC+1
Koordináták	é. sz. 44°25′ k. h. 12°12′
Körzetszám	0544
Irányítószám	48100
Ravenna elhelyezkedése Olaszországban
Weboldal: www.comune.ravenna.it

Ravenna olasz város Emilia-Romagna régióban. Csatorna köti össze az Adriai-tengerrel. Egykor a Római Birodalom, majd az Osztrogót Birodalom fővárosa volt, most Ravenna tartomány székhelye. Korakeresztény műemlékei az UNESCO Világörökség listáján szerepel.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Látnivalói 3 Források 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Ravenna Itália egyik legrégebbi városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti. Későbben gallok és azután rómaiak birtokába került.

Augustus a várost a Portus Classis nevű kikötővel látta el és az adriai hajóraj állomásává tette. Később azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta állomásátt áthelyezték. Ravenna azonban megmaradt Flaminia provincia fővárosa és állítólag már i.sz. 41-ben püspöki székhellyé lett, mivel Szent Apollinaris, Szent Péter tanítványa ide jött lakni.

Tulajdonképpeni virágzásának korát azonban a város akkor élte, mikor Honorius császár 404-ben székhelyét Rómából ide tette át. Ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek.

Odoaker és Nagy Theodorik, sőt a keleti gótok országának megdőlése után a bizánci exarchák is itt laktak. Ez utóbbiakat 752-ben Aistulf longobárd király űzte el, akitől a várost 754-ben Kia Pipin frank király vette el és az egész exarchatussal együtt a római szentszéknek adta.

Későbben Ravenna a német császárok pártjára állt. 1218-tól kezdve a pápai érzelmű Traversarik, 1725-től fogva pedig a Polenta-család állt a város élén.

1441-1508 között a velenceiek birtokolták, akiktől 1509-ben II. Gyula pápa és a cambrayi liga szerezte meg. Utána 1797-ig, majd 1815-1860 között pápai birtok volt.

1512. április 11. itt vívta ki győzelmét a spanyol csapatok felett Gaston de Foix francia vezér, aki e csatában el is esett.

[szerkesztés] Látnivalói

• Piazza del Popolo
  • Palazetto Veneto: loggiás oszlopokkal díszített 6. századi épület.
  • Apollinaris és Vitalis oszlopa: Ravenna védőszentjeinek szobrai tekinthetők meg a két oszlopon a 15.századból.
• Garibaldi tér
  • Dante mauzóleuma: Dante Alighieri (1265-1321) eredetileg először a ferencesrendi temetőbe került, majd 1519-ben Medici Leo pápa elrendelte hazavitelét. A ferences atyák elrejtették a koporsót. Így 1780-ban az üres sír helyére emelték a mauzóleumot. 1865-ben végül megtalálták az ereklyét egy falban. Később harangtornyot építettek fölé.

Ókeresztény műemlékek

• Ariánus keresztelőkápolna (Battistero degli Ariani): a gótok hite, az ariánus nem ismerte el Jézust Istennek. Ebben a szellemben díszítették a kápolnát is. Kupolamozaikja egyedülálló: az egyetlen, mely meztelenül ábrázolja Krisztust Michelangelo kora előtt.

• Theoderik mauzóleuma (Mausoleo di Teodorico): 10 szögletű, zömök építmény, a tetején monolit. A kő méretei: 33 méter kerületű, 300 tonna súlyú. Isztriai fehér mészkőből készült. Egy monda szerint a kegyetlen a király úgy félt a villámlástól, hogy a kő alá menekült, de az mégis agyonsúlytotta.

• San Vitale-székesegyház (Basilica di San Vitale): a bizánci, centrális templomtípus egy példája. San Vitalis a kor egyik szentje, római katona volt, aki fiaival halt vértanúhalált. Itt végezték ki a mezőn, a templom helyén. A székesegyház 534-547 között épült, Maximianus érsek szentelte fel. Belsejében alabástromszobros emeletes árkádok utalnak arra, hogy a nők és a férfiak külön foglaltak helyet. Bizánci kosaras oszlopok tartják kupoláját. A padlón az eredeti mozaikburkolat keletiesen konzervatív. Az apszis előtt a mozaikok I. Justinianust és Teodórát ábrázolják.

• Galla Placidia mauzóleuma (Mausoleo di Galla Placidia): A San Vitale-székesegyház melléképülete a híres Galla Placidia síremléke. Ő Theodius lánya volt, akit a gótok elraboltak és feleségül adták Athaulf királyhoz (410-ben). Miután férjét megölték, őt hazaküldték. Később feleségül ment II. Constantinus császárhoz. Annak halála után uralkodónő lett (421-450). A síremlék 440-ben épült, maga a császárnő építtette. Görögkereszt alaprajzú, az ókori mozaikkultúra emlékei láthatók falain, melyet aranyburkolat fed. A sírokban III. Valentianus, II. Constantinus és Galla Placidia nyugszanak.

• San Apollinaire Nuovo-bazilika (Basilica di Sant'Apollinare Nuovo): ariánus gótok építették, két fala 24 látványos oszlopon fekszik. Mozaikjai: fent – Krisztus élettörténete, balra – 22 szűz, jobbra – 26 mártír, a bejáratnál – kikötő illetve Theoderik palotája. Mennyezete a 17. századból származik.

• Ortodox keresztelőkápolna (Battistero Neoniano): a római időkben vízvezetékelzáró fürdő volt a nyolcszögű, kupolás épület. Római stílusú kupolamozaik díszíti, mely Krisztus keresztelését ábrázolja antik felfogásban. Megjelenik rajta a tizenkét apostol alakja és templomi helyiségek ábrázolása is. Mindez az egyházat jelképezi. Az ablakoknál arabeszkek közt próféták láthatók.

• Érseki kápolna (Cappella Arcivescovile): múzeuma vlághírű műemlékkel dicsekedhet. Itt őrzik Maximianus császár trónját, mely az 5. századból származó alexandriai vagy bizánci munka.

• San Apollinaire-bazilika Classeben (Basilica di Sant'Apollinare in Classe): a 6. század első felében épült a bazilika, melyet szintén mozaikok és márványszarkofágok díszítenek.

[szerkesztés] Források

• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963 243 235 5
• Pallas Nagy Lexikona (Ravenna szócikk, Ravenna története)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Ravenna honlapja