Mehndi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mehndi a kezen

A mehndi (mehendi, mehandi vagy mylanji) a henna (hindi nyelven: हेना حنا) bőrre való felvitele, ami a testfestés egyik ideiglenes fajtája. Legnépszerűbb Dél-Ázsiában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, de szintén azon népcsoportok körében, akik elhagyták hazájukat. Ezt a típusú testfestést különleges alkalmakkor használják, leginkább esküvőkön. Általában a kézre és a lábakra festik fel, itt marad látható ugyanis a legtovább, mivel csak a felhám elhalt sejtjeibe szivárog be.

[szerkesztés] Története

A mehndi művészete már 5000 éve ismert Ázsia- és Afrika-szerte, manapság már Európát és Amerikát is meghódította. Eleinte hűsítő és gyógyító hatásaiért használták, később már egyre kifinomultabb minták formájában vitték fel a bőrre. Időszámításunk előtt 700-ban Perzsiában, Indiában és Egyiptomban is használták már kozmetikai és gyógycélokra (haj, köröm- és bőrfestés, gyógyfőzetek).

Sokan a mehndit „henna tetoválásként” emlegetik – tévesen, ugyanis a tetoválás olyan beavatkozás, amikor a pigmenteket mesterséges úton (tűvel) a bőr alá juttatják, így érik el a tetoválás maradandóságát. Míg a henna csak a bőr felületét festi meg.

[szerkesztés] Elkészítése és használata

A henna egy kisebbfajta bokor (Lawsonia Inermis), amelynek szárított leveleit apróra őrlik, és forró vízzel, valamint egyéb adalékokkal keverik (más gyógynövényekkel vagy a fekete henna esetében fémekkel). Ez a növény Irán, India, Pakisztán, Egyiptom és Észak-Afrika területén elterjedt.

Házi készítésű henna minta

A henna masszát egy műanyag tubus, ecset vagy fémvégű üvegcse segítségével viszik fel a bőrre. A megfestett bőrfelületet zsebkendőbe vagy fóliába csavarják, hogy megkösse a test melegét, így nedvesen tartva a hennát, minek segítségével erősebb színhatást érnek el a bőrön. A hennának minimum egy órát kell száradnia, de a legjobb, ha egy éjszakán át rajtamarad a bőrön. Annak érdekében, hogy ne száradjon ki olyan hamar a már felvitt massza, egy úgynevezett Halwa sziruppal kell bekenni, ami citromlé és cukor keveréke. Eltávolítása után narancssárgás nyomot hagy a bőrön, ám igazi színét csak 48 óra után mutatja meg (vörösesbarna). Egy héttől akár pár hónapig is látható lehet a massza minőségétől függően.

[szerkesztés] Minták

A henna (arab) vagy mehndi (hindu) minták vallástól és kultúrától függően változnak, más-más jelentést képviselve, mint a termékenységet, jó egészséget, bölcsességet vagy lelki megvilágosodást.

Berber minta (afrikai motívum)

A minták formájuk szerint három fő csoportra oszthatók, mégpedig arabra, indiaira és afriakaiakra. Az arab minták általában nagyobb virágmotívumok, mivel a Korán tiltja az állatok ábrázolását. Főleg a kézfejen és a lábfejen használatos. Az indiai motívumok aprólékosabb, vékony vonalakkal összefont virág és kasír minták, amelyek beborítják az egész felső végtagot és a lábfejet a sípcsontig. Az afrikai motívumok inkább nagyobb, vastagabb geometriai alakzatokat ábrázolnak (berberek).

[szerkesztés] Mehndi alkalmak

Pakisztánban, Indiában, Bangladesben és Szudánban főleg esküvők alakalmával festik meg a menyasszonyokat egy külön szertartásként tartott „mehndi éjszakán”. De nemcsak az arákat, hanem a jövendőbeli férjeket is borítja néha mehndi. Néhány többi országban, mint például Marokkóban, a hennát akármilyen fontosabb alkalmakkor is használják (baba születése, születésnap, ünnepek, családi összejövetelek vagy csak egyszerűen, hogy megünnepeljék az együttlétet).