Mezőváros
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A mezőváros (latinul oppidum) településtípus a volt történelmi Magyarországon, lényegében városi kiváltságokkal rendelkező mezőgazdasági jellegű település.
[szerkesztés] A mezővárosok története
A 14–15. század fordulóján vált külön ez a kategória a szabad királyi városoktól. Lakói főleg mezőgazdasággal foglalkozó, szabad parasztok voltak, akik polgárosodásukért folyamatos küzdelmet folytattak a helyi földesurakkal, akik jobbágysorba akarták a lakókat taszítani. A századok során időnként (pl. Hunyadi Mátyás alatt) a mezővárosok száma növekedett. A hász-birtoknak minősülő mezővárosok a török időkben bizonyos jólétet élveztek.
Az 1767. évi úrbérrendezés megint a földbirtokosoknak kedvezett. Jellegzetes mezővárosi lakosságnak számítottak az alföldi civisek, akik átmenetet képeztek a parasztság és a polgárság között, köztük sok jómódú iparos is volt.
1828-ban a Magyar Királyságban 692 mezőváros létezett.
Az 1870-es évektől kezdve az ún. községi törvények hatására a mezővárosok nagy részéből község, kisebb részéből rendezett tanácsú város, míg egyes sikeres városokból törvényhatósági jogú város lett.
[szerkesztés] Néhány egykori mezőváros
- Abony
- Balassagyarmat
- Bicske
- Bodajk (1886-ig)
- Debrecen (1687-ig)
- Eger (püspöki város)
- Érd
- Hódmezővásárhely
- Kaposvár
- Makó
- Mezőkövesd
- Mezőtúr
- Miskolc (1907-ig)
- Nagykőrös
- Nagyléta
- Nagyvárad (püspöki város)
- Nyíregyháza
- Óbuda (ma Budapest része)
- Orosháza
- Pusztavacs
- Solt
- Szendrő
- Szentendre
- Szerencs
- Tata
- Tokaj
- Vágsellye (ma Szlovákiában)
- Világos (ma Romániában)
- Zalaegerszeg
[szerkesztés] Források
Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 1984.
Based on work by