Muddy Waters

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

McKinley Morganfield (1915. április 4., Jug's Corner [a legközelebbi város Rolling Fork], Mississippi, USA – 1983. április 30., Chicago, Illinois, USA), avagy művésznevén Muddy Waters amerikai blueszenész, a „chicagói blues atyja”. Hatása több zenei műfajban – blues, rhythm and blues, rock, folk, jazz és country – is jelentős volt, és az ma is.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Érdekességek
3 Diszkográfia
- 3.1 Nagylemezek, koncertfelvételek
- 3.2 Válogatásalbumok
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Három évesen elvesztette édesanyját, és Clarksdale-ben (a stovalli ültetvényen), anyai nagyanyjánál nevelkedett tovább. Ötéves korában kezdett szájharmonikázni, de kipróbálta a tangóharmonikát, a dorombot, és különböző házilag készített ütőhangszereket. Gitározni 1930 körül kezdett. Erőteljes hangjára felfigyelve egy helyi vonósegyüttes, a Son Sims Four tagjai felkérték énekesnek; első gitárleckéit tőlük kapta, az igazi kezdőlökést pedig Son House játéka, és a slide (vagy bottleneck) technika megismerése jelentette (melyben a gitáros ujjai helyett egy üveg- vagy fémtárgyat használ a hangok lefogására).

Első felvételeit még Alan Lomax néprajztudós készítette egy ültetvényen, a Mississippi deltájában 1941-es gyűjtőkörútján. (Lomax és társai Robert Johnsont keresték, aki akkor már három éve halott volt.) Az egyik dal, az I Be's Troubled később első kislemezén jelent meg I Can't Be Satisfied címmel. 1942 júliusában újabb dalokat vettek fel vele szólóban, valamint a Son Sims Fourral együtt.

1943 nyarán Waters chicagói rokonaihoz költözött, akusztikus gitárját a nagybátyjától kapott elektromosra cserélte, és kialakította a klasszikus „chicagói blues” zenekar felállását: gitár, ritmusszekció és szájharmonika. Miközben teherautósöfőrként dolgozott, társaival különféle klubbokban játszott a város déli és nyugati részén. Olyan elismert zenészekkel ismerkedett meg, mint Big Bill Broonzy, Memphis Slim és Tampa Red. 1946 elején alakította meg Jimmy Rogers gitárossal és Little Walter szájharmonikással a Headhunters-t, melynek dobosa „Baby Face” Leroy Foster lett.

Elsőként egy független producer J. Mayo Williams készített vele felvételt (Mean Red Spider) 1946-ban, de az anyagot más neve alatt adta ki, majd a Columbia Recordsnál Lester Melrose három dalát rögzítette, de ezek végül nem jelentek meg. Hírneve akkor kezdett nőni, amikor az Aristocrat Records (a későbbi Chess Records) szerződtette. Első kislemeze 1948-ban jelent meg (I Can't Be Satisfied / I Feel Like Going Home). Tradicionális dalokat játszott rajta, de mivel erősítőt használt, a közönség a megszokott gitárhangzás helyett valami sokkal erőteljesebbel, izgalmasabbal találta szembe magát. Sokan ezt a lemezt tekintik a modern blues origójának.

1951-ben alakult ki az a felállás, amely a későbbi blues és rock and roll zenekarok mintájául szolgált: a Headhuntershez csatlakozott Otis Spann zongorista, új dobosuk pedig Elgin Evans lett. Első felvételeiket csak 1953-ban készíthették el, mivel lemezkiadójuk, Leonard Chess szívesebben foglalkozott kisebb együttesekkel.

Az ötvenes évek első felében tizennégy dala is felkerült nemzetközi slágerlistákra. 1958-as angliai koncertjei, majd két újabb turnéja a hatvanas évek első felében sokkal hozzájárultak az ún. British Invasion elindulásához. Több hatvanas évekbeli lemeze is kísérletező jellegű volt, mivel a Newport Jazz Fesztiválon aratott sikere után kiadója megpróbálta tovább növelni népszerűségét, hol rézfúvósokkal (Muddy, Brass, and Blues), hol pszichedelikus hangzással (Electric Mud) közelítve más stílusokhoz.

1969-ben meghalt Leonard Chess, és a kiadó új vezetést kapott, de Waters csak a következő tulajdonosváltáskor, 1975-ben hagyta ott. 1976-ban a Blue Sky Recordshoz szerződött, ahol Johnny Winter lett a producere. Haláláig még négy albumot készített, melyből az első három Grammy-díjat kapott.

[szerkesztés] Érdekességek

Becenevéről – melynek jelentése 'sáros víz' – két magyarázat is ismert: az egyik szerint még kisgyerek korában kapta, mivel állandóan egy patak partján játszott; a másik egy szleng kifejezéssel hozza kapcsolatba: I have drunk muddy waters, ami kb. annyit tesz, 'padlón vagyok'.
A Rolling Stones tagjai a Rollin' Stone (1950) című Muddy Waters dalról nevezték el együttesüket (a szám még Catfish Blues néven ismert).
A Led Zeppelin egyik legnagyobb slágere, a Whole Lotta Love a Willie Dixon által írt, és Waters által játszott You Need Love-on alapul. Dixon még Waters olyan ismert dalait írta, mint az I Just Want to Make Love to You, a Hoochie Coochie Man és az I'm Ready.
Ő segítette Chuck Berryt első lemezszerződéséhez (Maybellene).
Herbie Hancock 1970-es évekbeli együttesét is Headhunters-nek hívták.
A chicagói 43. utca egy szakaszát Muddy Waters Drive-ra nevezték át.