Napszem-mítosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Napszem-mítosz (Kr. e. IV-I. század) démotikus írással fennmaradt ókori egyiptomi mitikus történet, amelyet egy leideni papirusz őrzött meg az utókor számára. A papirusz római kori másolat, a történet azonban már a sokkal régebbi időben is ismert volt Egyiptomban, erről egy újbirodalmi osztrakon is tanúskodik. Ma ismert démotikus verziója feltehetőleg a Ptolemaiosz-korban keletkezett, görög fordítása is elkészült.
Cselekménye: a Napisten leánya (aki az egyiptomi mitológiában a Napszem nevet is viseli), a macska vagy oroszlán alakú Tefnut istennő megharagszik apjára, elhagyja és délre vándorol. A bölcsesség istene, Thot keresi fel majom alakjában, és megpróbálja jobb belátásra bírni. Az író itt néhány – erkölcsi tanulságokat tartalmazó – állatmesét is ad Thot ajkára, amelyek szemléletesebbé teszik ugyan érvelését, de a kerettel egyáltalán nem állnak kapcsolatban. A közbeiktatott történetek egyike (mese a hálás egérről, amely kiszabadítja a csapdából az életét korábban megkímélő oroszlánt) Aiszóposznál is megtalálható. Az isteni igazságszolgáltatás kérdése erősen foglalkoztatta az írót (mese a keselyűről és a macskáról). Az egyik történetben griff szerepel ennek végrehajtójaként. Thot rajongó szeretettel beszél Egyiptomról, s az istennőben is megpróbálja felkelteni a vágyat elhagyott hazája iránt. A történet itt szellemében a klasszikus alkotások közül Szinuhe történetére, a későbbi irodalomból az Insinger-papiruszra emlékeztet. A rábeszélés kezdetben nem hat, sőt az istennő egyszer macska külsejét dühöngő oroszlánra cseréli fel, végül azonban mégis hajlandó követni Thotot, s együtt térnek vissza Egyiptomba.
Based on work by