Nomadizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nomadizmus vagy nomád pásztorkodás olyan társadalmi, gazdasági életforma, amelynek gyakorlói, a nomádok a háziállatokat szabadon legeltetve tenyésztik (rideg állattartás), és az egész közösség az állatokkal együtt vándorol. A nomád népek régen többnyire törzsközösségekben éltek, ezekre használhatjuk a nomád törzsek elnevezést is. Az ókorban és a középkorban volt jellemző ez az életmód, de a világ néhány pontján ma is gyakorolják. A nomád szó eredete a „legeltetni” igével összefüggő görög nomasz („pásztor”).

A szó eredeti görög jelentésének jobban megfelelő hazai szakirodalmi használat mellett, a nomád életmód vagy nomadizmus kifejezést gyakran alkalmazzák egyszerűen a vándorlás értelmében is, ezenkívül sokszor a peripatetikus fogalommal is összevonják. Így használja általában a nyugat-európai szakirodalom is, a nomádok közé sorolva például a hagyományos peripatetikus vándorlást folytató romákat vagy a Dél-Afrikai zsákmányoló-gyűjtögető busmanokat, sőt még a thaiföldi úgynevezett tengeri nomád halásznépeket is. Az állataikat legeltetve vándorló népeket ugyanakkor a nyugati szakirodalom a „pásztorkodó nomádok” (angol: pastoral nomads) kifejezéssel különíti el.

[szerkesztés] Nomád életmód

A nomád népek egy része szabadon vándorol állataival, pl. az észak-afrikai tuaregek. Más részük meghatározott területi rend szerinti szállásváltó gazdálkodást folytat, amely az évszakok váltakozásához igazodik. Ilyenek például a kelet-afrikai maszájok vagy a hagyományos életformájukat gyakorló Belső-ázsiai mongolok. A nomád életmód mellett létezik félnomád (transzhumáló) életmód is. A félnomád népeknél csak a nép egyik része vándorol, míg a másik részük letelepedett földművelést folytat. Ilyen életmódot folytatott például a honfoglaló magyarság is.

Egy további különbségtétel a nomád népek között az, hogy milyen állatokra épül a gazdaságuk. A történelmi eurázsiai sztyeppei népek általában nagyállattartó lovasnomádok voltak (fő a állat a juh), míg például a kelet-afrikai nomád népek elsősorban szarvasmarha-tartásból, az észak-európai lappok rénszarvas-tartásból élnek, az ókori héberek pedig juhtartó nomádok voltak.