Odoaker

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Odoaker (430 körül, - Ravenna, vélhetőleg 493. március 15.) germán hadvezér, Itália királya.

Tartalomjegyzék

1 Névváltozatai
2 Származása
3 Hatalomra kerülése
4 Hódításai
5 Bukása
6 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Névváltozatai

Teljes neve Flavius Odoaker volt. A név előfordul még „Odovacar”, „Odowaker”, „Odoacer” írásmóddal is. Gyakran említik „Odoaker, a herul” formában.

[szerkesztés] Származása

Az Attila szolgálatában állt Edekonnak és egy törzsbéli szkír nőnek a fia. Edekon származása vitatott, egyesek szerint a rugiak törzsének tagja volt. A Welfek családfája szerint bátyja, Welf (Hunwulf), 488 körül a szkírek, rugiak és türcilingek (thüringek) fejedelme volt. Odoaker Attila hun fejedelem udvarában nőtt fel. Fiatal korában a hagyomány szerint találkozott Szent Severinusszal, aki nagy jövőt jósolt neki.

[szerkesztés] Hatalomra kerülése

A nyugatrómai császár testőrségében eltöltött szolgálata után 470 körül kinevezték a germán segédcsapatok vezetőjévé. Mivel akkoriban alig voltak reguláris nyugatrómai hadsergek, az Odoaker parancsnoksága alá tartozó barbár szövetséget tekinthetjük gyakorlatilag az egyetlen katonai erőnek Itália területén. 476-ban Orestes megtagadta a germán katonák követeléseinek továbbítását, ezért Odoaker megölte őt, a fiát, Romulus Augustulus nyugatrómai császárt pedig megfosztotta hatalmától. Romolus Augustulust a Nápolyi-öbölhöz száműzték, ahol valószínűleg 511-ig élt.

A császári felségjelvényeket Konstantinápolyba küldte, és közölvén, hogy Nyugaton nem akarnak több saját augustust, hanem alávetik magukat a Keletrómai Birodalomnak. E mellett római patríciusi és Itália hercege címeket (dux Italiae) kért. Ezeket I. Zénó császártól megkapta, de Zénó Julius Nepost (őt buktatta meg Romolus Augustulus apja, Orestes) tekintette nyugati császárnak. Elvileg Julius Nepos Odoaker felett állt hierarchiában, és ezért Odoaker pénzeket is Julius Nepos nevében veretett, gyakorlatilag Julius Nepos hatalma csak Dalmáciára terjedt ki. Később Julius Nepos 480-as halála után végül I. Zénó elismerte Odoakert mint Itália vezetőjét, aki teljes függetlenséggel rendelkezik. Innen kezdve Odoaker Itália királyának (rex Italiae) nevezteti magát. A keleti császárok 480-tól fogva a Római Birodalom egyedüli uralkodóinak tekintették magukat, s a formaságok életben tartásával igyekeztek megtartani a germán államok feletti jogi fennhatóságot.

Odoaker lemondott a bevándorolt germán népektől (herulok^[1], szkírek, türingek) szedett külön adóról, csak a római jog- és adórendszert, illetve a római közigazgatást illetve a szenátust hagyta meg eredeti formájában. A késői antik kultúra tehát fennmaradt Itáliában, így a tényleges hatalommal amúgy sem rendelkező római császár félreállítása gyakorlatilag semmiféle befolyással nem volt az adott korra.

[szerkesztés] Hódításai

477-ben Odoaker visszafoglalta Szicíliát a vandáloktól. 481-ben meghódította Dalmáciát, 488-ban pedig felszámolta a rugiak birodalmát Noricumban.

Dalmácia elfoglalását a Keletrómai Birodalom nem nézte jó szemmel, így Odoaker 488-ban kénytelen volt fellépni az általuk támogatott keleti gótok előrenyomulása ellen.

[szerkesztés] Bukása

Több a keleti gótokkal vívott vesztes csata során a barbár szövetség és a megmaradt római csapatok nagyrésze meghalt. Miután az Odoaker által védett Ravennát már két és fél éve ostromgyűrűbe zárták a keleti gótok, a város püspöke közvetítésével 493-ban kénytelen volt békét kötni Theoderik keleti gót királlyal. A megállapodás szerint közösen kormányozták volna Itáliát. Néhány nappal később mégis Theoderik ravennai udvarába szállították (egyes források szerint ünnepségre hívták), és itt saját kardjával kivégezték. Ez állítólag a gótok személyes bosszúja volt Odoakerrel szemben.