Osho

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11. – 1990. január 19.), más néven Bhagwan Shree Rajneesh, majd később, közismert nevén Osho, egy Indiában és az Egyesült Államokban élő agnosztikus vallási vezető, egy új, sokat vitatott vallási mozgalom megalapítója volt.

A szanszkrit Bhagwan szó jelentése "megszentelt" (eredetileg ezt a szót általában hindu istenekre használták, mint Bhagwan Ráma vagy Bhagwan Krisna). Emellett használják olyan személyek jelölésére is, akik gazdag szellemi tudással rendelkeznek. A hindu történelemben ezt a nevet sokszor használták keresztnévként is – sok hindu gyerek kapja meg egy isten vagy más spirituális tulajdonság nevét.

Osho jogutódai megpróbálkoztak levédeni az "Osho" nevet (és a hozzá kapcsolódó meditációkat), de ennek a jogosultsága kérdéses. Egy olyan név levédése, melyet általánosan használnak több vallásos tradícióban is, nem magától értetődő. Osho állítása szerint nevét William James "Oceanic" szavából képezte, viszont az "Osho" a zen tradícióban a szellemi mester megnevezésére is szolgál, például "Osho Bodhidharma".

[szerkesztés] Életrajz

Osho India Madhya Pradesh nevű megyéjében, Kuchwadában született 1931. december 11-én. Már kora gyermekkorától önálló, szabad életet élt, próbára téve a vallási, társadalmi és politikai tradíciókat. Mindig azt hangsúlyozta, hogy a tudást az embernek magának kell megtapasztalnia, nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét.

Huszonegy éves korában történt megvilágosodása után még befejezte egyetemi tanulmányait, majd évekig filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen. Eközben széltében-hosszában bejárta Indiát, nyilvános vitákra hívva az ortodox vallási vezetőket, megkérdőjelezve létjogosultságukat. Rengeteget olvasott; hogy ismereteit gyarapítsa, mindent elolvasott, ami a mai hit- és filozófiarendszerekkel, valamint a mai pszichológiával foglalkozik.

A hatvanas évek végén sajátos dinamikus meditációs technikákat kezdett kifejleszteni. A mai embert, mint mondja, annyira leterheli a múlt élettelen hagyományainak súlya és a mai kor rohanó életmódja, hogy csak egy katarzis-technika alkalmazásával képes ellazulni, és a gondolat nélküli meditáció állapotában feloldódni.

Élete során Osho az emberi tudat kibontakoztatásának szinte minden aspektusáról beszélt, lámpást adva a mai lelki kereső kezébe. Tanítását nem intellektuális megértésre, hanem megtapasztalásra alapozta.

Nem tartozik egyik tradícióhoz sem: “Én egy teljesen új vallás-tudat kezdete vagyok – mondja –, kérlek, ne próbáljatok a múlttal összekapcsolni, a múlttal nem érdemes foglalkozni.”

A világ minden tájáról érkeztek tanítványok, barátok, keresők. A számukra tartott előadásokat több mint hatszáz kötetben kiadták, több mint harminc nyelvre lefordították. Azt mondja: “Az én üzenetem nem egy doktrína, nem egy filozófia. Az én üzenetem egy bizonyos alkímia, egy tudomány az átalakuláshoz, tehát csak akik készek egójukban meghalni, és újjászületni valami merőben újban, valamiben, amit most el sem tudsz képzelni... csak annak a kevés embernek lesz bátorsága meghallgatni, mert engem hallgatni veszélyes.”

"Ha engem hallgatsz, akkor megtetted az első lépést az újjászületésed felé. Tehát ez nem egy filozófia, amit magadra ölthetsz, mint egy kabátot, s aztán henceghetsz benne. És nem is doktrína, amiben vigaszt találsz gyötrő kérdéseidre. Nem, az én üzenetem nem valami verbális kommunikáció – ennél sokkal kockázatosabb: nem egyéb, mint halál és újjászületés."

Osho 1990. január 19-én elhagyta testét.

Tanítása most is virágzik, meditációs módszerei az egyéni kutatás műhelyének fontos kellékei. Poonai asramját ma is keresők ezrei látogatják a világ minden tájáról, hogy részt vegyenek a belső növekedést elősegítő meditációs programokon….

[szerkesztés] Filozófiája

Forrás: http://www.dudus.hu/osho/life.htm

Osho (Rajneesh) sokszor szembehelyezkedett a régi vallásokkal, mivel szerinte ezek már alkalmatlanok a felgyorsult, modern élet számára. Mindent megtett azért, hogy a követői ne szervezzenek egy új vallást a tanításaiból a halála után. A legfontosabb értékek az életben szerinte a szeretet, a meditáció és a nevetés, és az emberi élet egyetlen valódi célja az, hogy elérje a szellemi megvilágosodást.

Több vallásos forrásból is átvett és magyarázott különböző technikákat. Beszédei során több mint 10 millió szót jegyeztek le, és legalább 600 könyv jelent meg a nevében hindu és angol nyelveken, melyek többek között Buddha, Krisna, Jézus, Szókratész, Zen és más mesterek tanításairól, valamint a legkülönfélébb témákról szólnak.

Rengeteget olvasott és tanításaiban sokszor használt szellemes vagy akár vaskos vicceket. Erőteljes szónoki tehetségét használta fel az üzenete továbbítására, viszont folyamatosan emlékeztetett arra, hogy beszédeinek egyetlen célja a hallgatóit elindítani a meditáció útján. Újra elővett és felújított több régi meditációs technikát különböző tradíciókból, és több egyedi technikát is kifejlesztett (Dinamikus meditáció, Kundalini meditáció, Nadabrama stb.).

A követői szerint Osho egyedülálló volt abban, hogy több különböző, egymásnak ellentmondó filozófiát is képes volt egyesíteni, mint például az antik görög tanításokat (Heraklész, Pitagorász és Szókratész), a keleti filozófiákat (iszlám, buddhizmus) és Nietzsche ateizmusát. Véleménye szerint minden vallás valódi volt, amikor a megvilágosodott mesterek megalapították őket (mint Jézus, Buddha, Mohamed), és később romlottak el a hivatalos egyházak megjelenésekor. Ez az elképzelése sok teljesen különböző kultúrákból származó követőt eredményezett. Tanításaiban összehozta a nyugati és keleti, az anyagi és szellemi világot, és többször hivatkozott a jövő modern, tudatos emberére úgy, mint „Zorba, a Buddha”.

Indiában gyakran hívták „szex gurunak”, miután több felkavaró beszédet tartott ortodox közösségekben. Tanításai szerint „a tantrában minden szent, és semmi sem szentségtelen”.

Filozófiáját episztemológiai szempontból nyugati kategóriák szerint leginkább agnoszticizmus, radikálisan szkepticizmus, relativizmus lehetne besorolni. Ugyanakkor a nyugati tanításokat részletesen nem ismerte, nem hivatkozott rájuk pontosan és nem ebben a kategória-rendszerben helyezte el magát.

[szerkesztés] Meditációk

Osho a meditációról is eltérő véleményt hangoztatott. Szerinte a meditáció egy elme kívüli állapot, nem pedig koncentráció. Egy elme nélküli, az elméhez való nem ragaszkodás állapota. Ez egy olyan dolog, ami valakivel megtörténhet, egy olyan állapot, amiben létezhet, de nem olyasmi, amit csinálhat. De szerinte a modern ember számára egyáltalán nem egyszerű csak ülni és meditációban lenni, ezért létrehozott olyan aktív meditációs technikákat, amelyek az embert természetes úton viszik a meditáció állapotába. Ezek a technikák lehetővé teszik, hogy egy személy felszínre hozza a mélyen elnyomott vágyait, gondolatait. Több technikájában használja fel a táncot. De mint sokszor felhívta a figyelmet, a meditációs technika még nem maga a meditáció, ez csak egy módszer a meditációs állapot elérésére.

[szerkesztés] Gyerekkora és megvilágosodása

Osho egy kis indiai faluban, Kuchwadában született. A szülei a dzsainizmus követői voltak. Születésekor a csillagjós azt jósolta, hogy valószínűleg még 7 éves kora előtt meg fog halni, ezért a szülei az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem éri ezt a kort.

Elbeszélése szerint ez nagy hatással volt további fejlődésére, mivel a nagyanyja teljes szabadságot és tiszteletet adott neki, valamint a nagyapját és másokat is erre bíztatott. Így Osho nagyrészt gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és merev szabályok nélkül.

Osho szerint a gyerekek fejlődését életük első hét évében jelentősen befolyásolja a tanulás erőltetése és a nekik kijáró tisztelet hiánya. Ideális esetben ennek fordítva kellene lennie: az emberek újra megtanulhatnának a gyerekektől azokat a dolgokat, amelyeket már elfelejtettek. Ha a gyerekek szabadon nőnek fel az első éveikben, elég erőt és intelligánciát szereznek ahhoz, hogy később képesek legyenek önállóan dönteni és véleményt alkotni.

Pontosan ez történt vele is. Amikor először iskolába ment, képes volt beszélgetni és meggyőzni a tanárát, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel. Osho szerint azok a gyerekek, akik tiszteletet kapnak, sokkal szófogadóbbak. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerek személyiségével, hamarosan kikerül a gyerek figyelméből.

Miután betöltötte a hét évet, visszakerült a szüleihez, ahol az addigihoz hasonló tiszteletet kapott az ott élő nagyapjától, akivel így nagyon nyitott volt. A nagyapja többször mondta neki: „Tudom, hogy jól csinálod. Sokan mondhatják, hogy ez nem így van, de senki nincs a te helyzetedben. Csak te dönthetsz a te helyedben. Csinálj bármit, amiről úgy érzed, hogy jó. Én támogatlak, mert szeretlek és tisztellek téged.”

1953. március 21-én, 21 éves korában elérte a megvilágosodást. Elbeszélése szerint ez egy teliholdas éjszakán történt, és utána a kertben ült egy bodhi-fa alatt. Az 1960-as években filozófia professzor volt a Jabalpur egyetemen.