Pompeii

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség  m·v·sz  Pompeii
Ókori utcarészlet Pompeii-ben
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve:	1997

Pompeii romokban fekvő ókori római város Nápoly közelében, Campania olasz tartományban. Az ókori várost a Vezúv kitörése döntötte romba 79-ben. A vulkánkitörés több méter hamuval borította a várost és 1600 év telt el a véletlen újrafelfedezéséig. Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja és a Világörökség része.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Története 3 Újrafelfedezése 4 Építkezés és festészet 5 Látnivalók 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Pompeii romjainak a koordinátái é. sz. 40°45′00’’ k. h. 14°29′10’’.

A Sarno folyó torkolatától északra fekszik. A város területe hozzávetőleg 662 684 m2; alakja szabálytalan ellipszis, de egyenes vonalakból összealkotva, melyeknek találkozó pontjain vannak a kapuk (északnyugaton a herculaneumi, északon a vezuvi és capuai; keleten a nolai és a Sarnóra néző; délen a nocerai és Stabiaebe vezető). Ezeket utcák kötik össze, legszabályosabb és csaknem teljesen feltárt a stabiaei utca, a stabiaei kaputól a Vezúv-kapuig.

[szerkesztés] Története

A várost az oszkok alapították az i. e. 6. században . Már az ókori görögök és föníciaiak is biztonságos kikötőként használták. A fenyegető etruszk támadás ellen a város a görögökkel szövetkezett, akik akkoriban uralták a Nápolyi-öböl környékét.

Az i. e. 5. században a szamniták hódították meg, Campania többi városával együtt. Az új uralom kitörölhetetlen nyomot hagyott a város szerkezetében és építészetében.

Pompeii részt vett abban a háborúban, amelyet Campania városai indítottak Róma ellen, de Kr. e. 89-ben Sulla legyőzte őket. Így Pompeii római kolóniává vált, Colonia Cornelia Veneria Pompeianorum néven. A város fontos állomás volt azon az útvonalon, amelyen a tenger felől érkező árukat Róma és Dél-Itália felé továbbították (Via Appia). Augustus kora másodvirágzást hozott a városnak; a korszak világfiai szívesen időztek Pompeii környékén, Cicerónak is volt ott villája, sőt később Claudius császárnak is.

62. február 5-én a várost és környékét hatalmas földrengés rázta meg. Egy újabb, ezúttal kisebb erejű földrengés volt 64-ben; ezt Suetonius is feljegyezte Nero életrajzában, de megtalálható Tacitus Annales-eiben is. 79. augusztus 24-én a Vezúv kitörése hamuval és lávával borította be a várost és a környékbeli településeket, köztük Herculaneumot. (Ez a nap egyébként a Vulcanalia volt, Vulcanus ünnepe). Az eseményt szemtanúként az ifjabb Plinius írta le, aki kb. 35 kilométerre tartózkodott az eseménytől.

[szerkesztés] Újrafelfedezése

Pompeii-t már 1599-ben megtalálta egy Fontana nevű építész, aki a Sarno folyó szabályozásán dolgozott, de utána több mint 150 évig tartott, amíg a komoly ásatások elindultak. Pompeii-t 1748-ban fedezték fel ismét. III. Károly spanyol király, akkoriban még VII. Károly néven a két Szicília királya, figyelemmel kísérte az ásatásokat.

1860-tól Giuseppe Fiorelli vezetésével folytak a feltárások. Ő volt az, aki észrevette, hogy a szétbomlott holttestek helyén üregek maradtak és az üregekbe gipszet fecskendezve rekonstruálták az áldozatok alakját. [1], [2], [3])

[szerkesztés] Építkezés és festészet

A legkorábbi (szamnita) épületek leginkább mészkőből készültek, a házak dísztelenek, földszintesek, oszlopok nélküliek voltak. Ezt követi a tuffa-korszak, térbeli terjeszkedéssel, finom művű oszlopok alkalmazásával (jellemző példája a Casa del poeta tragico). Augustus korában a márványhoz hasonló travertin kezd érvényesülni, a díszítést illetőleg pedig kialakul a Pompeii-ről elnevezett, nedves vakolatra festett faldísz (al fresco). A város házain ennek a faldísznek több százados történetét lehet megfigyelni. Eleinte a márványt utánozták, s az így festett területet legfeljebb oszlopokkal szakították meg (inkrusztáció). Később az oszlopok közti területeken világos színekkel sötét alapon épületdíszek, perspektivikus lakásrészletek jelentek meg (architektonikus stil). A fejlődés végén az oszlopközöknek képekkel való díszítése áll. A Pompeii-stílus általános ismertetőjele, hogy a díszítendő fal alsó része sötét, hasonlóképp sötétebbek a díszítmény alapjául szolgáló térközök választó vonalai; a színek között uralkodó a fekete, és vörös, viola és szürke, sárgás-barna és zöld, fehér és hamvas, a kék jóformán hiányzik és csak festett domborműveken (stucco-munkákon) fordul elő.

[szerkesztés] Látnivalók

• Közterek
  • Forum Triangulare
  • Forum Civile
  • Forum Nundinarum (vásártér)
  • Forum Boarium (marhapiac).
• Középületek
  • Vénusz temploma
  • Apolló temploma
  • Jupiter temploma
  • Ízisz temploma
  • Macellum (fedett piac, romlandó élelmiszereknek)
  • Senaculum (decuriók tanácsterme)
  • Eumachia (terménytőzsde)
  • Teatro Grando vagy Scoperto (színház)
  • Teatro Piccolo vagy Odeon (színház)
  • Amfiteátrum
  • Stabiai termák (nyilvános fürdő)
  • Központi termák (nyilvános fürdő)
  • Lupanarium (nyilvánosház)
  • Bazilika (tőzsde és kereskedelmi törvényszék együtt)
• Magánépületek
  • Giulia Felice villája
  • Octavius Quartus háza
  • Menandrosz-ház (Menandrosz görög költőről nevezték el, az őt ábrázoló freskó alapján)
  • Aranyozott amorettek háza
  • Vettius-ház
  • Meleagrosz-ház
  • Faun-ház
  • Diomedész villája
  • Misztériumok villája

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Pompeii hivatalos honlapja