Római névadási szokások
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az ókori Rómában használt névadási szokások szerint a patrícius férfiak neve általában három részből állt (latinul tria nomina). Ezek: 1. a kapott név (praenomen), 2. a nemzetség (gens) neve (nomen gentile vagy gentilicium) és a nemzetségen belüli család neve (cognomen). Ezekhez néha egy második cognoment is hozzáadtak ( agnomen).
Ez a rendszer az etruszkoktól eredt.
Gyakran jelölték a teljes, hosszabb névben az apa, illetve adoptálás esetén az örökbefogadó nevét is.
A nők esetében apjuk nemzetségnevét használták, amelyet az apai cognomen követett genitivus alakban, illetve férjezett nőknél házastársuké, és jelölték a névben a nővérek születésének sorrendjét is. A késői Római Köztársaság idejére a nők apjuk cognomenjének nőnemű alakját használták.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A korai római királyság időszakában a források szerint az embereknek csak egy nevük volt (bár a pontosabb azonosításra nyilván voltak módszereik). Ahogy Róma népessége nőtt, használatba jött a második, családi név is. A köztársaság korának elején már a háztartás minden tagjának legalább két neve volt: a kapott praenomen és egy fix, örökölt név, a családfő (pater familias) nevének genitivus alakja.
Ez a fajta kettős elnevezés egyedi volt a korabeli indoeurópai nyelvek közt. A név fő eleme az örökölt gens név volt, ez lehet az oka, hogy viszonylag kisszámú kapott név volt használatban.
A köztársaság alatt később ehhez hozzáadták a cognoment is, hogy a nemzetségen belül megkülönböztessék egymástól a családokat, ahogy a nemzetség fontossága és a szavazó törzsek népessége nőtt. Egy patrícius nemesnek így már hármas neve volt. Bár e rendszer gyökerei a Kr. e. 5. századig nyúlnak vissza, lassan terjedt el, a hivatalos dokumentumokban csak a Kr. e. 2. század vége felé jelent meg és Sulla idejében vált általánosan használttá. A nem patríciuok között még lasabban terjedt el: a plebejusok közt a cognomen első dokumentált példái Kr. e. 125 körül tűntek fel és általánossá csak egy évszázaddal később váltak.
A Bizánci Birodalomban a hagyományos római nyelvet, kultúrát és névadást a görög váltotta fel.
[szerkesztés] Az előnév
A praenomen (előnév) nagyjából a mai keresztnévnek felel meg (a magyar nyelvben azonban más nyelvektől eltérően a keresztnév nem elő-, hanem utónév.) A gyermek a lusztráció megtisztítási szertartásán kapta. Más kultúrákhoz képest a rómaiak nagyon kevés praenoment használtak: a leggyakoribbak száma kevesebb volt, mint 40, a késői köztársaság idején pedig mintegy 18. Volt olyan nemzetség, amely ezek közül is csak néhányat használt és volt olyan praenomen, amely csak egy bizonyos nemzetséghez kötődött. A pater familias gyakran önmagáról nevezte el a gyermeket (pl. nemtől függően Lucius, vagy Lucia). A legtöbb praenomen hímnemben -o tövű (nominativusban -us), nőnemben -a tövű főnév.
[szerkesztés] Nomen gentile vagy Gentilicium
A második név, vagy nomen gentile a gens, a nemzetség neve. Az eredeti nemzetségek a Rómában letelepedett családoktól származtak. Ezek teljes klánokká fejlődtek, amelyek benépesíthettek akár egy teljes földrajzi régiót. Ahogy Róma területe gyarapodott, a törzsek száma is emelkedett és már nem az összes törzs származott az eredeti betelepült ősatyáktól. Egyesek etruszk nevet viseltek, mások helyi törzsekét, megint mások földrajzi nevekkel azonosították magukat, mint például egy folyó neve. Néhány jól ismert ősi római nemzetség: az Aemiliusok, Claudiusok, Corneliusok, Domitiusok, Juliusok, Pompeiusoks, Antoniusok vagy a Valeriusok.
Lásd még: Római nemzetségek listája
[szerkesztés] Cognomen
A harmadik név, vagy cognomen eredete az a szándék lehetett, hogy egy gens tagjait megkülönböztessék egymástól. A hivatalos dokumentumokban Kr. e. 100. körül tűnt fel, apáról fiúra öröklődővé vált és a nemzetségen belül a családot azonosította. Eredetileg gyakran valamley fizikai tulajdonság vagy személyiségjegy alapján született. Ebben a gúnynak is lehetett szerepe, és időnként ironikusan ellentmondásba került a viselő valós jegyeivel: a kopaszodó Caesar nevének jelentése például "hajas" volt, az elismerés övezte szónok Tacitusé pedig "csendes".
Lásd még: Római családnevek listája
[szerkesztés] Agnomen
A második cognomen, vagyagnomen még finomabb szűrőt jelentett és a családon belüli azonosítást szolgálta. Gyakran gúnynév volt, más esetekben azonban a cognomenhez hasonlóan öröklődővő vált és a család egy bizonyos ágát kezdte jelölni. Például: Africanus, Asiaticus, Augustus (a császárok neve), Britannicus, Caligula, Germanicus.
Lásd még: A Római Birodalom győzelmi nevei
[szerkesztés] Örökbefogadás
Az örökbefogadás Rómában elterjedt gyakorlat volt. Ha egy férfit befogadtak egy másik családba, megkapta a család nevét, születési családját ugyanakkor egy cognomennel jelölték. Példák:
- Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus, Lucius Aemilius Paullus Macedonicus biológiai fia, akit befogadtak a Cornelius Scipio családba.
- Mamercus Aemilius Lepidus Livianus (Princeps senatus, Kr. e. 1. század, Livius fia, az Aemilii Lepidi által adoptálva.
[szerkesztés] Külföldi nevek
Ahogy Róma az Itáliai-félszigeten túlra terjeszkedett, egyre több külföldi nevet alkalmaztak. Bár az új római polgárok a római nevek felvételével is igyekeztek bizonyítani lojalitásukat, legalább részben régi nevüket is gyakran megőrizték. A kisegítő csapatok római polgárrá váló katonái gyakran a császár nemzetségnevét vették fel és eredeti nevüket cognomenként illesztették hozzá.
[szerkesztés] Női nevek
Vannak rá utalások a forrásokban, hogy a legkorábbi időkben az előneveknek női változatai is voltak és a nők neve praenomenből és nemzetségnévből állt, amit az apa neve követett.
A köztársaság idején azonban a nőknek általában nem volt előneve. Ehelyett apjuk nemzetségnevének női alakját viselték és ha további pontosításra volt szükség, ehhez az apai cognomen [[[genitivus]] alakját, vagy házasok esetében a férjét fűzték. Például Cicero Annia P. Anni senatoris filia néven említ egy nőt ("Annia, P. annius szenátor leánya").
Ha egy családnak két leánya volt, maior ("nagyobb") és minor ("minor") néven külömböztették meg őket. Marcus Antoniusnak két lánya volt: Antonia maior (Nero császár nagyanyja) és Antonia minor (Claudius császár anyja). Ha a családnak kettőnél több lánya volt, akkor számozták őket: Cornelia Quinta, "Cornelius ötödik lánya".
A késői köztársaság idején a nők már apjuk cognomenjének nőnemű alakját is felvették (pl. Caecilia Metella Crassi, Q. Caecilius Metellus lánya és P. Licinius Crassus felesége). Ezt a nőneműsített cognoment gyakran kicsinítették is (diminitivum): Augustus felesége, Livia Drusilla például M. Livius Drusus lánya volt).
Arra is akad néhány példa, hogy egy nő anyja nevét kapta: Arria, Thrasea Paetus és felesége Arria lánya.
[szerkesztés] Hozzáadott elemek és példák
[szerkesztés] Apai név (filiáció)
Kezdetben a teljes nevet a praenomen és a nemzetségnév alkotta, amihez hozzáfűzték az apa nevére utaló rövidített patronímát is. Ez a "fia" jelentésű latin filius szó rövidítése volt, amely előtt az apai előnév rövidítése állt. Például ha egy római neve M. Antonius M. f. volt (M. f. = Marci filius), akkor ez azt jelentette: Marcus Antonius, Marcus fia. Ehhez hozzátehették a nagyapai nevet is az n. rövidítés (nepos) használatával.
A köztársaság középső időszakára a filiáció után annak a törzsnek a rövidített nevét is odatették, amelyben a férfi hadba vonult (nem ismert, ez mikor lett a név hivatalos része).
[szerkesztés] Törzsek
A törzs (tribus) nem a származást, hanem a helyet jelölte: a római ahhoz a törzshöz tartozott, amelynek területén lakott. A törzsi hovatartozás fontos része volt a római állampolgárságnak, mert a szavazásokra is törzsenként került sor. Róma terjeszkedésével a törzsek száma is emelkedett.
Lásd még: Római törzsek listája
[szerkesztés] Példaelemzés
Egy teljes név példaelemzése: Marcus Aurelius Marci f. Quinti n. tribu Galeria Antoninus Pius, domo Caesaraugusta.
- praenomen: Marcus
- nomen gentile: Aurelius (az Aurelia nemzetséghez - többes számban: Aurelii - tartozik)
- patronimicus: Marcus fia
- nagyapja: Quintus unokája
- törzs: Galeria (törzs Caesaraugusta régiójában, Hispániában)
- cognomen: Antoninus család, többes számban Antonini
- agnomen: Pius (valószínűleg vallásossága miatt - ez a név ritkán öröklődött)
- város: Caesaraugusta (az ókori Saragossa vagy Zaragoza Hispániában)
A mindennapi használatban a személyt cognomenjén említették, vagy praenomenjén és a nemzetségnéven (nomen gentile) együtt. Például Marcus Livius Drusust "Drusus" vagy "Marcus Livius" néven említették. Iulia Marcianát egyszerűen Iulia néven. A rövid névhasználat a tudósoknak gyakran okozott azonosítási problémákat egyes személyekkel kapcsolatban.
[szerkesztés] Egy személynév fejlődése
Az ókori Rómában egy személy neve nem volt állandó: státuszával, társadalmi kapcsolataival együtt változhatott. Példaként az első császár, Augustus nevének fejlődése:
Kr. e. 63: Születésekor
- C·OCTAVIVS·C·F·
- Gaius Octavius Gaii filius
- Gaius, az Octavius nemzetségből, Gaius fia
Kr. e. 44: Julius Caesar halálakor. Végrendeletében örökbe fogadta Gaius Octaviust. (Lásd még: Örökbefogadás Rómában.
- C·IVLIVS·C·F·CAESAR·OCTAVIANVS
- Gaius Iulius Gaii filius Caesar Octavianus
- Gaius Caesar a Julius nemzetségből, Gaius fia, eredetileg az Octavius nemzetségből
Kr. e. 42: Julius Caesart istenné avatták és ez Octavianus nevében is változást okozott.
- C·IVLIVS·DIVI·F·CAESAR·OCTAVIANVS
- Gaius Iulius Divi filius Caesar Octavianus
- Gaius Caesar a Julius nemzetségből, az istennéavatott fia, eredetileg az Octavius nemzetségből
Kr. e. 31: Octavianust a hadsereg imperatornak kiáltota ki
- IMP·C·IVLIVS·DIVI·F·CAESAR·OCTAVIANVS
- Imperator Gaius Iulius Divi filius Caesar Octavianus
- Imperator Gaius Caesar a Julius nemzetségből, az istennéavatott fia, eredetileg az Octavius nemzetségből
Kr. e. 27: A Római Szenátus az Augustus címet adományozza, ez lesz az uralkodó hivatalos császári neve.
- IMP·CAESAR·DIVI·F·AUGUSTUS
- Imperator Caesar Divi filius Augustus
- Imperator Caesar, az istennéavatott fia, a Felséges (augustus)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Angolul:
- http://www.vroma.org/~bmcmanus/roman_names.html
- http://www.sca.org/heraldry/laurel/names/roman/
- http://www.behindthename.com/nmc/rom-anci.php (List of Roman Derived Names)
- http://www.novaroma.org/nr/Choosing_a_Roman_name
- Cambridge Latin Course, University of Cambridge Press 2004, ISBN 0 521 78230 9
- Liberati, Anna Maria and Bourbon, Fabio (2005), Barnes and Noble Press, ISBN 0 7607 6234 1
Based on work by