Schaár Erzsébet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Schaár Erzsébet (Budafok, 1908. július 27. – Budapest, 1975. augusztus 29.); szobrász, Munkácsy-díjas (1962), érdemes művész (1972).
Mestere Kisfaludi Strobl Zsigmond volt. 1932-ben elnyerte a fiatal művészek Szinyei-díját. 1935-ben férjhez ment Vilt Tibor szobrászművészhez.
Első önálló kiállítása 1932-ben volt Budapesten. Először portréira figyeltek fel. Jelentőségét korán felfedezte Ferenczy Béni is.
A 20. század negyvenes éveiben kisméretű fa domborműveket, a hatvanas években térbe ékelődő, kissé Giacometti szobraihoz hasonló figurákat alkotott. Ugyanakkor sok fekvő alakot is mintázott: ágyban fekvő nőalakokat, szerelmespárokat, halott katonákat. Építészeti elemek is foglalkoztatni kezdték. Ekkortól alkalmazta a könnyű, késsel vágható, fűrészelhető hungarocellt, amelyből már életnagyságú tereket hozottt létre. Ebben a térben az enteriőr és figura kapcsolata komplett, végleges egységben jelent meg.
1970-ben a Műcsarnokban életmű-kiállítása volt. 1972-ben Antwerpenben és Genfben állított ki. 1977-ben a duisburgi Wilhelm Lehmbruck Múzeum emlékezett meg róla.
Számos köztéri szobra áll Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban és másutt. Hagyatékának jó része a székesfehérvári István király Múzeumban van.
[szerkesztés] Az Utca
1974-ben Székesfehérváron mutatta be az Utcát, amelynek falai között, ablakai mögött korábbi művei is megjelentek, tudósokról, politikusokról, művészekről készített portréi.
Az Utca más változata 1975-ben Luzernben is megjelent. 1985-91-ben elkészítették az időtállóbb gipszből is, és védőépületet emeltek fölé Pécsett.
Based on work by