Ferenczy Béni

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ferenczy Béni (Szentendre, 1890. június 18. – Budapest, 1967. június 2.) magyar szobrász, grafikus

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkássága
3 Művek
4 Kiállítások
5 Díjak
6 Irodalom
7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Apja Ferenczy Károly festőművész, anyja Fialka Olga festőművésznő, Ferenczy Noémi (gobelinművész) ikertestvére. Ferenczy Béni szobrász, érmész, rajzművész, akvarellista, illusztrátor, művészeti író, a huszadik századi magyar művészet, kiemelkedő egyénisége. Tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdte, mestere Réti István volt. 1908-1909 közt Firenzében Joseph Beer tanítványa volt. Majd 1910–1911-ben a müncheni Akadémián Balthasar Schmidt, Émile-Antoine Bourdelle, Alexander Archipenko növendéke lett. 1912–1913-ban Párizsban folytatta tanulmányait. 1919 után közel húsz évig kénytelen volt külföldön élni. A Tanácsköztársaság ideje alatt aktívan részt vett a kulturális életben, emiatt emigrálnia kellett. Előbb Nagybányán, majd Pozsony-ban, és Rózsahegyen élt, 1921-ben érkezett Bécsbe, ahol megnősült. 1922–1924-ben Berlinben és Potzdamban éltek. 1932-1935-ig Moszkvában tartozkodott. Majd újra Bécsbe költözött 1936-ban. 1938-ban hazatért Budapestre, de magyar állampolgáráságát csak 1944-ben kapta vissza. 1945–1950 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1945-ben tagja lett a Kodály Zoltán vezette Művészeti Tanácsnak. 1947-1948-ban svájci és olaszországi utazásokat tett. Az 1950-es években könyvillusztrálásból élt. 1956-ban agyvérzést kapott és fél oldalára megbénult. Életének utolsó évtizedében bal kézzel mintázott.

[szerkesztés] Munkássága

Ferenczy Béni pályája kezdetén kísérletező művész volt, közel állt hozzá a kubizmus és szecesszió. Szobrászatában később a klasszicista stílus dominált. Szobrai kisplasztikái kiegyensúlyozottak erőteljesek, közel állnak az archaikus görög szobrok világához. Alkotásai jellemzően az emberi testszerkezet hangsúlyozására és a mértani idomok kidomborítására épültek. Portréi lírai hangulatot árasztanak, érzelmeket sugároznak. Szobraiból árad a dinamizmus, kompozíciói szerkezetileg szigorúan felépítettek. Grafikusként is a magyar rajzművészet legnagyobb képviselői közé tartozik, illusztrátorként is jelentős volt tevékenysége. Számos akvarellt is készített, főleg csendéleteket festett. Kisplasztikái monumentális kisugárzásúak. Éremművészete kiemelkedő. Írásai, a Tér és Formában, valamint a Magyar Művészet című folyóiratokban jelentek meg.

[szerkesztés] Művek

Szent György, (kisbronz, 1913)
Fiatal férfi, (1919)
Aesopus, (1921)
Roland, (1922)
Anya gyermekével, (1923)
Atalanta, (1937)
Lépő nő, (1939)
Paraszti Vénusz, (1941)
Vetkőző nő, (1946)
Játszó fiúk (bronz, 1947, Székesfehérvár)
Ülő nő (bronz, 1961, Budapest, Horváth-kert)
Petőfi (bronz, 1960, Gyula)

[szerkesztés] Kiállítások

1916, Ernst Múzeum, Budapest
1918, Ernst Múzeum, Budapest
1920, Pozsony
1924, Sturm, Berlin
1936, Heck, Bécs
1937, Pozsony
1941, Ernst Múzeum, Budapest
1952, Fényes Adolf Terem, Budapest
1958, Brüsszeli világkiállítás, magyar pavilon
1959, Nemzeti Szalon (gyűjteményes), Keresztény Képtár, [Esztergom]]
1963, Ferenczy Béni és kortársai, Künstlerhaus, Bécs
1964, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1965, Hága
1965, A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1966, Magyar szobrászat 1920-1945,
1967, A Gresham és köre. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1967, Emlékkiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1971, I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
1977, Magyar Művészet1945-1949
1977, A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1981, Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1982, Ferenczy Béni csendje, Sárvár
1991, Vigadó Galéria, Budapest