Szépművészeti Múzeum

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szépművészeti Múzeum állami alapítású és fenntartású intézmény Budapesten, épülete a Hősök tere műemlék együttesének része. A múzeum gyűjtőköre az egyetemes művészet (a magyar kivételével). Gyűjteményeiben, melyek az európai képzőművészet minden korszakába bepillantást engednek, a leghíresebb művészek alkotásai is megtalálhatók, műtárgyainak száma jóval meghaladja a százezret.

A 100 éves Szépművészeti Múzeum épülete

[szerkesztés] Története, épülete

A múzeum létesítését hosszú előkészítés után 1896-ban határozták el, és a millenniumi törvény mondta ki. Miután a főváros ingyen átadta a területet, 1898-ban pályázatot írtak ki az épület megtervezésére. A kilenc pályamű közül Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervét választották ki megvalósításra. Az épületegyüttes 1900 és 1906 között épült, először a neoreneszánsz képtárszárny, utána a klasszicista előépület készült el. Az 1906. december 1-jei felavatáson Ferenc József császár és király is részt vett, a múzeumot december 5-én nyitották meg a nagyközönség előtt. Az újonnan átadott épületben az addig különböző gyűjteményekben őrzött képzőművészeti alkotások kaptak helyet és egységes bemutatási lehetőséget.

A II. világháború vége felé számos igen értékes műtárgyat menekítettek nyugatra, és az épület is súlyos károkat szenvedett. 1945– 47-ben sikerült a műtárgyak legnagyobb részét visszaszerezni, restaurálásuk és az épület helyreállítása után 1949-ben újra megnyílt a Régi Képtár és az Új Magyar Képtár állandó kiállítása, majd fokozatosan a többi gyűjtemény tárlata is. A magyar művészetet bemutató, egyre gazdagodó gyűjtemény szükségessé tette, hogy azt egy önálló intézményben helyezzék el. A magyar műtárgyakat az 1957-ben megalakított Nemzeti Galéria vette át, míg a Szépművészeti Múzeum 1974-től az egyetemes művészet emlékeit lett hivatott bemutatni.

[szerkesztés] Gyűjteményei

A Szépművészeti Múzeum törzsállományát több korábbi képzőművészeti gyűjtemény egyesítésével hozták létre.

A Régi képtár kiállításán

1802: megalakult az első hazai közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Múzeum. Itt nyertek elhelyezést az államnak felajánlott különféle ajándékok, hagyatékok, köztük - az 1830-as években - Jankovich Miklós pesti gyűjtő kollekciója és Pyrker János László egri érsek csaknem 200 db-os festészeti gyűjteménye is.
1848: Kossuth Lajos a budai várból – eredetileg a bécsi császári gyűjteményből – származó mintegy 80 képet adatott át a Nemzeti Múzeumnak.
1870: az állam megvásárolta a 18. századtól több nemzedéken át gyarapított, rendkívül értékes Esterházy-gyűjteményt. A 637 festményből, több ezer rajzból és mintegy félszázezer metszetből álló hatalmas gyűjteménnyel alakult meg a következő évben az Országos Képtár, mely a Magyar Tudományos Akadémia épületében működött.
1872: Ipoly Arnold püspök az Országos Képtárnak adományozta gyűjteményét.
1875: a Nemzeti Múzeumban addig őrzött képzőművészeti alkotások átkerültek az Országos Képtárba; állománya így hatalmasra duzzadt, de önálló épülettel továbbra sem rendelkezett.
1884-1896: Pulszky Károly vezetése alatt az Országos Képtár gyűjteménye jelentős külföldi vásárlásokból tovább gyarapodott.
1901: Delhaes István festőművész kollekcióját a Nemzeti Múzeumra hagyta.
1906: Az Országos Képtár teljes anyagát a Szépművészeti Múzeum újonnan elkészült épületébe költöztetették át, így megkezdődhetett a gyűjtemények bemutatása, tudományos igényű feldolgozása. Az új múzeum birtokába került további néhány fontosabb gyűjtemény:
1908, 1914: Paul Arndt müncheni régész antik gyűjteménye (vásárlás)
1912: Pálfy János gróf gyűjteménye (hagyaték)
1914: Ferenczy István szobrászművész (1792-1856) szoborgyűjteménye (hagyaték megvétele)
1934: Majovszky Pál rajzgyűjtemény (ajándékozás)

A világháborús sebek begyógyulása után a múzeumok profiljának egységesítése miatt a Szépművészeti Múzeum vette át az egykori Ráth György-gyűjtemény egy részét az Iparművészeti Múzeumtól, valamint a főváros tulajdonába került Zichy-képtárat, Zichy Ödön gróf hagyatékát.

A múzeum állománya jelenleg hat nagy gyűjteményrészre oszlik. Egyiptomi gyűjtemény, Antik gyűjtemény, Régi szobor gyűjtemény, Régi képtár, Modern gyűjtemény, Grafikai gyűjtemény. Állandó és időszakos kiállításain a gyűjtemények legjava kerül bemutatásra.

[szerkesztés] Egyiptomi gyűjtemény

Az egyiptomi gyűjtemény Közép-Európában a második legnagyobb. Létrehozását Mahler Ede, a magyar egyiptológia megalapítója vetette fel, aki, miután 1901-ben felmérte a Nemzeti Múzeum egyiptomi műtárgyait, 1902-ben bejelentette, hogy egyesíteni kellene ezeket a különféle magángyűjteményekben őrzött más egyiptomi emlékekkel. A gyűjtemény azonban csak 1934-ben, az Antik Osztályhoz kapcsoltan jöhetett létre, első kiállítását 1939-ben rendezték meg. 1958-ban a gyűjtemény különvált az Antik Osztálytól. Több ásatás is hozzájárult a gyűjtemény gazdagításához, például a gamhudi és sarunai (1907), az Abdallah Nirqi-i (1964) és a thébai (1983).

A kiállítás az ókori Egyiptom fontosabb időszakainak emlékeiből ad válogatást, látványos darabjai többek között a festett múmiakoporsók.

[szerkesztés] Antik gyűjtemény

A gyűjtemény a nem hazai lelőhelyű ókori műtárgyakat őrzi. Magja a Paul Arndt müncheni régésztől vásárolt márvány- és terrakotta kisplasztikai gyűjtemény. A kiállítás elsősorban a görög és római művészet emlékeit mutatja be, kiemelkedő darabja a Budapesti táncosnő néven híressé lett, Kr.e. 3. századból való márványszobor. Gazdag a ciprusi és a műkénéi kollekció is. A vázagyűjtemény kiállított darabjai alapján képet alkothatunk az ókori vázafestészet különböző műhelyeiről. A bronz kollekció legszebb darabja az ún. Grimani-kancsó.

[szerkesztés] Régi képtár

A múzeum folyosóján

Ez a múzeum leghíresebb és legteljesebb gyűjteménye. Alapját az Esterházy-gyűjteményből vásárolt műalkotások képezik. Mintegy 3000 festményének jelentős része kerül bemutatásra az állandó kiállításon, amely végigkíséri az európai festészet fejlődését, stílusirányzatainak változásait a 13. századtól a 18. század végéig.

Különösen gazdag az állandó kiállítás olasz része, az itáliai reneszánsz olyan kimagasló alkotásaival, mint Raffaello Santi Esterházy-Madonná-ja és az Ifjú képmása, Tiziano Vecellio, Jacopo Tintoretto, Correggio képei, illetve a későbbi, barokk mesterek remekműveivel.

A német és osztrák festészetet a 15. századtól kezdődően szintén változatos képanyag, köztük Albrecht Dürer Férfiképmás-a, Albrecht Altdorfer, id. Lucas Cranach több festménye, valamint a 17. és 18 századi mesterművek egész sora képviseli.

A korai németalföldi alkotások között szerepel id. Pieter Bruegel híres Keresztelő Szent János prédikációja című műve, a flamand barokk festők között Peter Paul Rubens és Anthony Van Dyck néhány képe. A holland festészetet mindenekelőtt Rembrandt Harmensz van Rijn (három képpel) és több követője, valamint életképek, tájképek gazdag sorozata képviseli. A gyűjteményben és a kiállításon is kisebb súllyal szerepelnek az angol és a francia festők, utóbbiak közül kiemelhetők a 17. századi Nicolas Poussin és Claude Lorrain művei.

A spanyol anyag a képtár leggazdagabb, világhírű gyűjteménye. Azzá teszi többek között El Greco hét alkotása, (pl. Férfi tanulmányfej, Krisztus az Olajfák hegyén), Diego Velazquez korai életképe (Étkező parasztok), Francisco de Zurbarán több műve. A gyűjtemény másik súlypontját jelentik Francisco de Goya festményei (Bermúdezné képmása, A vízhordó lány, A köszörűs).

[szerkesztés] Régi szobor gyűjtemény

A szobortár legnagyobb része a középkortól a 17. századig terjedő időszak olasz anyagát öleli fel. A gyűjtemény alapját a Pulszky Károly itáliai vásárlásaiból és Ferenczy István bronzgyűjteményéből származó műalkotások képezik. Utóbbiból való a gyűjtemény egyik féltett kincse, Leonardo da Vinci kisméretű Lovas szobra is. Az olasz mellett a 15.-17. századi német és osztrák szobrászati anyag is igen gazdag, köztük számos festett faszobor látható. A szobortár műtárgyai nem egyetlen tömbben, hanem több szinten, a múzeum különböző termeiben és csarnokaiban nyertek elhelyezést.

[szerkesztés] Grafikai gyűjtemény

A kb. tízezer eredeti rajz és százezer metszet fele az Esterházy-gyűjteményből, továbbá Delhaes István és Majovszky Pál kollekciójából származik. A fényre érzékeny egyedi rajzoknak nincs állandó kiállítása, egyes részei időszaki kiállításokon kerülnek a közönség elé. A rendkívül gazdag gyűjteményben az európai grafika – rajzok, karcok, fa- és rézmetszetek – minden korszaka képviselve van. Köztük az olasz reneszánsz és barokk mestereinek alkotásai, mint Leonardo de Vinci Harcos fejek, Rafaello, Coreggio; a németalföldi, holland művészek közül pl. Rembrandt kb. 15 rajza, a német-osztrák anyagban többek között Altdorfer, Dürer, a spanyolok közül Goya-nak 200-nál több grafikai alkotása. A francia művészeket pl. Jean-Honoré Fragonard, Eugène Delacroix, Honoré Daumier grafikái, Pierre-Auguste Renoir, Paul Cezanne akvarelljei képviselik.

[szerkesztés] Modern gyűjtemény

A múzeum 19. és 20. századi festészeti és szobrászati anyagát foglalja magában. Jóval kevésbé gazdag, mint a Régi képtár, gyűjtését később is kezdték el. A festészeti anyag törzse az osztrák biedermeier (Ferdinand Georg Waldmüller, Friedrich von Ameling) és a francia anyag. A francia romantika pl. Eugène Delacroix, az ún. barbizoni iskola Camille Corot, Gustave Courbet (Birkózók) műveivel szerepel az állandó kiállításon. A francia impresszionizmust Édouard Manet, Claude Monet, Camille Pissaro, Pierre-Auguste Renoir, Henri de Toulouse-Lautrec egy-egy festménye képviseli. A szobrászati anyag két súlypontját a francia Auguste Rodin és a belga Constantin Meunier több darabból álló kollekciói jelentik.

[szerkesztés] Vasarely-múzeum

Victor Vasarely szülőhazája fővárosának adományozott gyűjteménye, - mely teljes munkásságát felöleli - a budapesti Vasarely Múzeum, az óbudai Zichy-kastély melléképületének egyik kétszintes, erre a célra átalakított szárnyában kapott helyet.

Az Árpád-híd óbudai hídfőjére tekintő Szentlélek tér, a Duna hajógyári szigete, valamint a HÉV szentendrei vonala határolják a múzeum L-alakban terjeszkedő épületét. A gondozott, zárt kert, a túloldali kastélyépület látványa, a Fő tér hangulatos régi homlokzatai, felújított bejáratai, díszei, éttermei, aprócska boltjai, a másik oldalon a Duna a még látható ódon hajógyári létesíményekkel, távolban a Margit-szigettel, a hídfő túloldalán régi és modern épületekkel, s a mögöttük felsejlő budai hegyekkel lebilincselő élményt nyújt. Maga a kastélyszárny megőrízte barokk jellegét, ugyanakkor modern elemeivel méltó környezetben szolgálja Vasarely Kelet-Európában egyedülállóan gazdag gyűjteményét.

[szerkesztés] A múzeum főigazgatói

A múzeum egyik földszinti csarnoka

1906-1914 Kammerer Ernő
1914-1935 Petrovics Elek
1935-1944 Csánky Dénes
1945-1949 Genthon István
1949-1952 Oltványi Imre
1952-1955 Redő Ferenc
1956-1964 Pigler Andor
1964-1984 Garas Klára
1984-1991 Merényi Ferenc
1991-2004 Mojzer Miklós
2004. december - Baán László

[szerkesztés] Centenárium

A múzeum 2006-ban reprezentatív kiállítások sorával ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A centenárium alkalmából időszakos kiállításon emlékezett meg a Régi képtár első igazgatójáról (1906-1926), dr. Térey Gáborról, aki jelentősen hozzájárult a képtár gazdagításához, európai hírnevének növeléshez.