Szír Martirológium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szír Martirológium a szír történetírás legrégebbi, a 3. században keletkezett emléke. Tartalma mindössze a szír vértanúk névsora. A vértanúk és hittérítők történetei igen népszerűek voltak a szír keresztények közt. A pogány perzsák és a keresztény szírek közti ellentét II. Sapur perzsa uralkodó (309 - 379) alatt volt a legélesebb, ő ugyanis kegyetlenül üldözte a keresztényeket. A perzsák keresztényüldözéseinek emlékeit Marutha gyűjtötte össze a 4. század - 5. század fordulóján. Marutha behatóan ismerte a perzsákat, hiszen II. Theodosius bizánci császár követe volt a perzsa udvarban. A vértanútörténetek közös jellemzője a kegyetlen és szörnyű kínzások részletezése.

A vértanúk történetei mellett jelentősek az életrajzok, közülük is a legsikerültebb a Rabbula püspök életét feldolgozó irat. Vele kapcsolatban megemlítendő az Isten emberéről szóló legenda, amelynek iszlám, illetve nyugat-európai feldolgozása is ismert. Eszerint egy előkelő római ifjú eskővője napján elhagyja menyasszonyát, szüleit, és Edesszába utazik, hogy életét lemondásban és imádságban töltse. Szent ember hírében hal meg, halála után is szentként emlegetik. Rabbula felnyittatja a sírját, de a holttestét nem találják, csupán a rongyait. A szent feltámadt, és visszatért Rómába, ahol atyja házában a rabszolgák közt élt, s az apja csak akkor ismerte fel, amikor már meghalt. A szír legenda nyugati változata Szent Alexis legendája.

[szerkesztés] Források

• Katolikus lexikon