Than Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2005 decemberéből származik.

Than Károly (1834. december 20. Óbecse, 1908. július 5. Budapest) kémikus, a budapesti tudományegyetem egykori kémiatanára, a magyar vegyészet és tudomány meghatározó alakja.

[szerkesztés] Élete

Jómódú polgári családba születik, apja Becsén királyi tisztviselő. Tíz testvére közül Than Mór bátyja érdemeit is számon tartja az utókor. Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon és Nagybecskereken (ma: Zrenjanin, Szerbia) jár gimnáziumba. Tizennégy éves korában részt vesz az 1848-49-es szabadságharcban előbb mint lövész, később mint tűzmester Bem seregében. A fegyverletétel után gyógyszerészi pályára lépett. 1855-ben kitűnő eredménnyel érettségizik le Szegeden.

Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, ahol egy évig orvosi szakon, majd a gyógyszerészetin főleg kémiával foglalkozott és 1858-ban a kémia doktora lett. Még ebben az évben ösztöndíjjal tartózkodik Bunsen híres laboratóriumában Heidelbergben, majd felkereste Párizs nevezetesebb tanintézeteit is, hogy ismereteit gyarapítsa. 1859-ben Bécsben mint tanársegéd, majd mint magántanár folytatta működését; 1860-ban a pesti egyetemen a kémiai tanszék helyettes tanára, 1862. július 18-án pedig a tanszék rendes tanára (professzora) lett. (Ennek az állásnak egyik alapfeltétele volt a kiváló magyar nyelvtudás, addig ugyanis a pesti egyetemen is németül folyt az oktatás.)

Tervei szerint új Kémiai Intézet épül a Trefort-kertben, mely 1872-re készül el. Az akkor igen modern épület tapasztalatait vették alapul a később épült intézetek szervezésekor Birminghamben, Champaigneban, Rómában, Grazban és Aachenben. (A pesti épület ma is áll a Múzeum krt. 4/b alatt, de a kémia tanszéket már kiköltöztették. A felújított épületben bölcsészkari szakok találhatóak ma.)

Than Károlyt 1860-ban levelező, majd 1870-ben rendes tagjává választja a Magyar Tudományos Akadémia. Az Akadémia matematikai és természettudományi osztályának 1887-től elnöki, 1907-től haláláig pedig az Akadémia másodelnöki (alelnöki) tisztét viselte.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztályának 1891-től haláláig elnöke volt. Ekkor kezdeményezte az önálló magyar kémiai folyóirat létrehozását, melyet saját 1000 Ft-os adományával is segített. A "Magyar Chemiai Folyóirat"-nak 1895-ben megjelent az első száma, Than Károly lett a szerkesztőbizottság elnöke.

Hosszú és gazdag munkássága után 1908-ban nyugdíjazását kéri. Még ebben az évben (július 5-én) elhunyt. Síremléke a Kerepesi Temetőben, nemzetünk nagyjai közt található.

[szerkesztés] Munkássága, érdemei

Than igazi iskolateremtő tudós volt. Alapos előtanulmányai után megválasztják a pesti egyetem tanárává, innentől kezdve egész erejét a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság hazai felvirágoztatásának szentelte. A kémia tanításának módszerét az egyetemen átalakította; tartalmas és a formában is kiválóan gondos előadásaival nemcsak megkedveltetni tudta tárgyát, hanem fölébresztette tanítványaiban a kutatásra való hajlamot is. A XX. század első felében működő kémiai tudósaink mindegyikét Than károly tanította. Az egyetemi tanításra vonatkozó nézeteit már 1871-ben az Akadémia elé terjesztette és 1875-76. évi rektori beszédében részletesen taglalta a tanítási és tanulási szabadság jelentőségét.

A tanításon kívül az első Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, 1871) kidolgozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A fent említett Kémiai Intézet alapítója és vezetője. Közegészségi tekintetben igen fontos munkát végzett (tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak), 1885-ben Fodor Józseffel és Balló Mátyással együtt a fővárosnak vízzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestisveszély alkalmával hatékony módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. Tanítás mellett ami ideje maradt, azt a kutatásra fordította. Korszerű eredményeit azonban elsősorban magyar lapokban publikálta, nem vágyott nemzetközi hírnévre.

[szerkesztés] Önálló kutatási munkái

első dolgozatai "A platincián-etilről" és "A rumicinről" (1858, Bécs)
"A propilén elnyelési együtthatója"
"A jód-etilén hatása a cinkre" (Heidelberg)
"A vegyelemek paránysúlyáról" (1861, MTA)
"A szalmiák szabályellenes gőzéről" (1863)
"Az ásványvizek elemzésének összeállításáról" (1864)
"Az anyag benső szerkezetéről" (1864)
"Az ozonképződésről gyors égéseknél" (1866)
"A szénélegkénegről" (1867)
"A vegyértékek törvényéről" (1873)
"Vegyerélytani vizsgálatok" (1877 és 1880)
"A gazometrikus módszerek kibővítéséről" (1885)
"A volumetrikus normál oldatok készítéséről" (1888 és 1889)
"A molekulasúlyok térfogatának egységéről" (1888)
"Az ásványvizeknek kémiai konstituciójáról és összehasonlításáról" (1890) stb.

A gyakorlati oktatás céljaira írta:

"Feladatok a kémiai gyakorlatokhoz" (1888)
"A qualitativ kémiai analizis elemei" (1895) c. munkáit.

[szerkesztés] Egyéb munkái

Nagyobb szabású művének "A kisérleti chemia elemei" első kötete (Általános kémia) 1897-ben jelent meg. Időközben számos ásványvizet analizált, melyeket szintén az Akadémián mutatott be. Ilyenek a Deák Ferenc keserűvíz (1862), a polhorai sósforrás, a csízi jódtartalmú forrás (1886), a harkányi kénes hévíz (1886), melyben felfedezi a karbonil-szulfidot; a Margit-szigeti hévforrás, a borszéki főkút, a városligeti artézi kút (1880); a szilácsi vasas vizek (1885).

Számtalan új készüléket szerkesztett vagy módosított a tanítás és kutatás céljaira, amelyeket leginkább a Természettudományi Közlönyben tett közzé. Az ő kezdeményezésére indult meg a Magyar Kémiai Folyóirat (1895). A Pallas Nagy Lexikona kémiai részének szakszerkesztője.

[szerkesztés] Jelentősebb eredményei a kémiában

az analitikai kémiába bevezette a mérõoldatok hatóértékének beállítására (faktorozására) a kálium-hidrogén-karbonátot és a kálium-hidrogén-jodátot
jóval Arrhenius elõtt javasolta, hogy az elemzések eredményét ne vegyületekben, hanem ionok szerint adják meg. (Ezen érdemét dicséri a később róla elnevezett Than-féle egyenérték fogalma.)
javasolta a gázok normáltérfogatának az egy gramm-molekulasúlynyi (mol) gáz által 1 atm nyomáson és 0 °C-on mért térfogatot nevezzék. (Ezt õ megmérve 22,3 liternek találta.)

[szerkesztés] Kitüntetései, elismerések

Than Károlyt tanártársai még életében is több ízben tisztelték meg bizalmukkal, ugyanis 1866-1867. tanévben a bölcsészeti kar dékánjának és 1875-76-ban pedig az egyetem rektorának választották meg.

További elismerések: