Nagybecskerek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 45°21′57’’ k. h. 20°24′11’’

**Nagybecskerek**
**Зрењанин / Zrenjanin**

Régió	Bánság
Körzet	Közép-bánsági
Terület	1324 km²
Népesség Összesen (2002) Népsűrűség	79 545 fő/km²
Polgármester	Goran Knežević
Irányítószám	23000
Körzethívószám	+38123
Testvérvárosai	Arad Békéscsaba Temesvár

A nagybecskereki község (járás) elhelyezkedése Szerbiában

Nagybecskerek (szerbül Зрењанин / Zrenjanin) szerbiai város és község (járás).

A Béga folyó partján fekvő város a Vajdaság Közép-bánsági körzetének székhelye. 2002-ben 79 545 lakosa volt, így a Vajdaság – Újvidék és Szabadka után – harmadik legnagyobb városa, s a legnagyobb város a Bánság szerbiai részén.

A nagybecskereki községnek (járásnak) 131 509 lakosa volt 2002-ben.

[szerkesztés] Neve

A város a XIV. századtól 1935-ig (majd 1941-től 1944-ig) az eredeti nevét – Becskerek – viselte, különböző változatokban: Bechereky, Becsekereke, Becskerek, Großbetschkerek, Veliki Bečkerek. A város hivatalos szerb elnevezése 1935-től 1941-ig, majd pedig 1944-től 1946-ig Petrovgradra változott, a szerb Karađorđević Péter király (1903-1921), illetve unokája – az akkor még kiskorú – Karađorđević II. Péter tiszteletére. Mai szerb nevét Žarko Zrenjanin bánsági partizánhősről kapta, aki a II. világháború ideje alatt a vajdasági kommunisták és partizán harcosok vezetője volt.

[szerkesztés] Történelme

Nagybecskereket valószínűleg a 14. században alapították, legelőször egy 1326-os dokumentumban említik. A 14. század közepétől egy ideig a szerb hercegek személyes tulajdona volt. 1551-ben került vissza a város a Magyar Királysághoz. Nem sokkal ezután a Oszmán Birodalom meghódította a várost. A török uralom alatt a település többségben szerbek által volt lakott.

1716-ban, amikor a település a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, fejlődésnek indult. 1753-ban tartott népszavazás szerint itt többségben németek és szerbek laktak. 1773-ban a lakosság összesen 721 házban élt, ebből 625 házban ortodoxok és 96 házban pedig római katolikusok éltek.

Nagybecskerek első színháza 1839-ben, első gimnáziuma 1846-ban, a városháza 1820-ban és a bíróság épülete 1908-ban készült el. Az 1848-as forradalom idején Nagybecskerek volt elméletileg a székhelye a Szerb Vajdaságnak, ami egy autonóm tartomány volt az osztrák birodalmon belül. 1849 és 1860 között a város székhelye volt a Szerbia és Temesi Bánság Egyesített Vajdasága nevű tartománynak. A tartomány megszűnése után Nagybecskerek települést Torontál vármegye területéhez csatolták, annak székhelyévé tették. 1867 után az Osztrák–Magyar Monarchia, azon belül pedig a Magyar Királyság része volt. Az 1910-es népszámlálás szerint akkor a településnek 26 006 lakosa volt, ebből 9148 magyar, 8934 szerb, 6811 német, 456 szlovák és 339 román nemzetiségű volt. Az I. világháború után a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) szerbiai részéhez csatolták. 1918 és 1929 között a királyság fővárosával azonos megyében volt, majd 1929-1941 között a Dunai Bánság része volt.

1941 és 1944 között német megszállás alatt ált, az Autonóm Bánság része volt. 1945-től a szocialista Jugoszlávia, azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány városa. 1992 és 2003 között a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság része volt (ami Szerbia és Montenegró szövetségi köztársasága volt) majd 2003-2006 között fennálló Szerbia és Montenegró államszövetség része volt.

2006-ban az államszövetség felbomlott, Nagybecskerek pedig a független Szerbia része lett.

A nagybecskereki Városháza, előtte I. Péter jugoszláv király szobra. E helyen az első világháború végéig Kiss Ernő honvéd tábornok szobra állt.

Nagybecskereki látkép, háttérben a református templom és a Kis-híd

[szerkesztés] Vallás

Nagybecskerek magyar lakosságának túlnyomó többsége katolikus, s a város egyben a Nagybecskereki Egyházmegye székhelye is. Reformátusok is élnek a vidéken, s a gyülekezetnek van is egy impozáns műemlék temploma a városban, a Béga folyó partján.

A szerbek és a románok rendszerint a Szerb Ortodox Egyház illetve a Román Ortodox Egyház tagjai.

A bánsági szlovákok többnyire az Evangélikus Egyházhoz tartoznak.