Várhegyi Éva

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik.

Várhegyi Éva (1952 -) magyar közgazdász, kutató, a Pénzügykutató Zrt alapító tagja.

Angolul beszél.

[szerkesztés] Pályája

1975-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem). 1987-ben lett kandidátus a Magyar Tudományos Akadémián, 2005-től az MTA doktora.

1975 és 1984 közt a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági Főosztálya és Elnöksége munkatársa volt. 1984 óta a Pénzügykutató Intézetnél (a későbbi Pénzügykutató Rt, majd Zrt) dolgozik, tudományos főmunkatárs, 1992-től tagja a cég igazgatóságának és a Pénzügykutató Alapítvány kuratóriumának.

1990 óta a Magyar Közgazdasági Társaság Pénzügyi Szakosztályának vezetője. 1994 és 1996 között tagja volt a Corvinbank igazgatóságának. 1995 és 2001 között, majd 2002-től tagja a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságának, 1996-tól a Közép-Európai Egyetem (CEU) felügyelő bizottságának, 1996 és 2001 közt a Magyar Bankszövetség Etikai Bizottságának tagja. 2000-től a Nyilvánosság Klub ügyvivője.

Elnöke a Gyurcsány Ferenc kormányfő felkérésére alakult Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottságnak, amely a bankok közti verseny fogyasztók számára hátrányos hiányosságait vizsgálja. (Tagja többek közt Király Júlia.)

Nem csak szakmai folyóiratokban publikál és szerkeszt, írásaival tevékeny részese a közéletnek is (Magyar Narancs, HVG).

[szerkesztés] Szóba került jegybankelnök-jelöltként

Egyike azoknak a közgazdászoknak, akiknek a neve szóba került, mint Járai Zsigmond elnök utódja az MNB elnöki székében 2007 márciusától. (Más nevek: Bodnár Zoltán, Farkas Ádám, Felcsuti Péter, Karvalits Ferenc, Simor András, Surányi György.)

Az Élet és Irodalomban 2007. január 26-án megjelent írásában Várhegyi keményen bírálta Járait és az MNB fő közgazdászát, a lehetséges jelöltek közt szintén szóba került Hamecz Istvánt és arra hívta fel a miniszterelnököt, hogy ne politikai megfontolások alapján válasszon jelöltet: „Neki kell mérlegelnie, hogy a számára kezdetben kétségkívül kényelmesebb, kevesebb politikai támadással járó "folytonosságot" választja-e, esetleg más, könnyen "kezelhető" partnert keres, vagy olyan személyt jelöl, akinek szakmai felkészültségből fakadó integritása kevésbé bársonyos együttműködést valószínűsít ugyan, de jobban garantálja a magyar gazdaságpolitika hitelességét” - írta. [1]