Vársonkolyos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vársonkolyos, 1890-ig Sonkolyos (románul Şuncuiuş) község a mai Romániában, Bihar megyében. Társközségei Körösbánlaka, Körösbánlakierdő és Tízfalu. 1919-ig és 1941–1944 között Magyarországhoz, Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Forrás

[szerkesztés] Fekvése

A Sebes-Körös szurdokvölgye Vársonkolyosnál

A Királyerdő északi peremén, a Sebes-Körös szurdokvölgyében fekszik. A falutól keletre éri el a folyó a tömbösödött jura kori mészkövet, amelybe festői, kanyargós szurdokvölgyet vágott magának (Vársonkolyosi-szoros). A falunál ömlik a Sebes-Körösbe a Méhsed (Mişid) és az Izbendis (Izbîndiş). A környék bővelkedik barlangokban: itt, a Vársonkolyosi-szorosban található Közép-Európa egyik leghosszabb, több mint 50 kilométeres járata, a Szelek barlangja (Peştera Vîntului). Mellette említésre méltó az impozáns, hatalmas nyílású Nagy Magyar- (Peştera Unguru Mare, 250 m), a Kecskés-barlang (Peştera Napiştileu, 195 m), illetve a Méhsed völgyében a Meszes- (Peştera de la Izvor, 230 m), a Lesján- (Peştera Leşiana, 124 m) és a Bíró Lajos-barlang (Peştera Moanei, 1170 m). Az Izbendis völgyében található az északi Királyerdő csapadékát levezető, rendkívül bővizű Izbendis-barlang (Peştera Izbîndiş).

[szerkesztés] Nevének eredete

A falu első említését 1294-ből ismerjük Sunkulus alakban, amely arra utalhat, hogy akkoriban méhészettel foglalkozó és léppel kereskedő emberek (sonkolyosok) élhettek itt. A román Şuncuiuş a magyar alakra vezethető vissza. Egy 1528-as adat a községet Várfalu néven említi.

[szerkesztés] Története

A helyi hagyomány szerint Vársonkolyosnál található az Anonymus említette Igfon erdeje, s a Körös-szoros feletti magaslaton állnak a Tündér-vár (fortărea Zinelor) romjai, ahova az érkező magyarok elől való félelmében Mén-Marót bevette magát.

A szocializmus korabeli bányászlakótelep

Vársonkolyos a 16. században a Telegdyek uradalmához tartozott, majd a 19. század elején a Kállayak, a század végén pedig Friedmann Rezső és a Zichyek voltak a földesurai. Ez utóbbi család egyik tagja, ifj. Zichy Ödön építtette a Körös-szoros feletti sziklán azt a vadászkastélyt, amelynek romjaira komfortos menedékház épült, udvarán kis faházakkal (Castelul Şuncuiuş). A 19. században a helyi lakosság megélhetését a gazdálkodás mellett a samott-tégla gyártására használt tűzálló agyag bányászata, a mészégetés és a fafeldolgozás biztosította. Vársonkolyos gazdaságára jótékony hatással volt a falut érintő nagyvárad–kolozsvári vasútvonal kiépítése. 1910-ben az 1302 fős lakosság nagy része ortodox vallású román volt, templomuk 1820-ban épült fel, s a magyarság lélekszáma alig több mint 1%-ot tett ki.[1]

A szocializmus alatt több bányát nyitottak a környéken, s a nagy tömegben ideköltöző bányászok számára (mára leromlott állapotú) lakótelepet építettek. 1957-ben a kolozsvári barlangász, Bagaméri Béla fedezte fel a Szelek barlangját, s 1966-ban megalakult a döntően kolozsvári magyarok alkotta Amatőr Barlangász Klub (Clubul Speologilor Amatori). Tagjai további barlangokat tártak fel Vársonkolyosnál, így a vidék a természetjárók mellett a barlangászok egyik fő célpontja lett.

Az 1992-es népszámlálás eredményei szerint a vársonkolyosi magyarok száma a 20. század során megsokszorozódott, a 2077 lakos 7%-a magyar (147 fő).[2]

[szerkesztés] Forrás

Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: „Apollo” Irodalmi Társaság. É. n.
Szász Péter Zsolt: Királyerdő-hegység. Csíkszereda: Pallas-Akadémia. 2001.

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../v/%C3%A1/r/V%C3%A1rsonkolyos.html"

Kategória: Bihar megye települései