Van Halen
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Van Halen | |
|---|---|
| Kép:Van halen 04.jpg | |
| Eredet: | California |
| Ország: | USA |
| Aktív évek: | 1974 - napjainkig |
| Műfaj(ok): | Hard Rock Heavy Metal |
| Kiadó(k): | Warner Bros. |
| Alapító tagok: | David Lee Roth Edward Van Halen Wolfgang Van Halen Alex Van Halen |
| Honlap: | Official Van Halen Website |
A Van Halen egy amerikai hard rock együttes, melyet 1974-ben alapított Eddie Van Halen, Alex Van Halen, David Lee Roth és Michael Anthony. Az együttes 1978-as bemutatkozó albuma, a Van Halen mérföldkőnek számít a hard rock és heavy metal történetében. Ezzel a sikeres albummal kezdetét vette a sikersorozat, a Van Halen kereskedelmileg és kritikailag az egyik legmegbecsültebb metal együttes lett. Különösen a gitáros, Eddie Van Halen híresült el virtuóz és érzékeny gitárjátékáért, és technikai újításiért, egyike lett a könnyűzene legbefolyásosabb gitárosainak.
1978-tól 1998-ig 11 stúdióalbumot bocsájtottak ki, ebből mindegyik Top 20-as lett a Billboard albumlistáján. Világszerte 75 millió albumot adtak el (ebből 56.5 milliót csak Amerikában), és különböző Grammy-díj jelöléseket szereztek. Jump című slágerük az első heavy metal mű volt, amely első lett a Billboard Hot 100 listán. Egyike azon ritka előadóknak, akiknek két albumuk is 10 milliós értékesítés felett van Amerikában (mások: Beatles, Led Zeppelin, Def Leppard, Metallica, Pink Floyd).
Az eredeti felállás ma már nem érvényes, 1985-ben David Lee Roth othagyta az együttest, őt követte Sammy Hagar (1985-1997, 2004-2005) és Gary Cherone (1997-1999).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az együttes 1974-ben alakult, eredetileg Mammoth néven. Miután kiderült, hogy egy helyi együttes már létezik ezen a néven, Roth javaslatára a Van Halen név mellett döntöttek.
Kaliforniában hamar ismert klubzenészek lettek, a leghíresebb helyeken játszhattak. Egyik fellépésüket látta Gene Simmons, a KISS együttes basszusgitárosa 1977-ben, és úgy döntött, támogatja a demófelvételeiket. Simmons ajánlotta, hogy változtassák a nevüket Daddy Longlegs-re, de a tagok nem hajlottak erre.
[szerkesztés] Az aranykor (1978-1984)
Ted Templeman vezetésével stúdióba vonultak, és gyors munka után 1978-ban megjelentették a Van Halen című debütáló albumukat. Az album a Billboard albumlistán a 19., az angol albumlistán a 34. helyet érte el. A gyors munka számlájára írható, hogy kisebb hibák maradtak a felvételeken, koncertalbum utánérzést kölcsönözve az lemeznek. Dacára az egyszerű stúdómunkának, az album az innovatív technikai kísérletezéséről lett híres.
Ez az album egyike volt a kereskedelmileg legsikeresebb debütáló, és a legbefolyásosabb albumoknak[1]. Tartalmazott már eredeti, saját írású dalokat (Ain't Talkin' 'Bout Love, Eruption, és Runnin' With The Devil) és feldolgozásokat is (Kinks: You Really Got Me és John Brim: Ice Cream Man). Az albumot majdnem egy év koncertezés követte, ahol megalapították a hírnevüket izgalmas és engeriával teli élő előadásaikkal is.
1979-ben visszatértek a stúdióba, és kiadáták a hasonló stílusú második lemezüket, a Van Halen II albumot. Ezen már egy Top 20-as kislemez is szerepelt, a Dance the Night Away.
A következő négy évben kiadott albumok és a koncertturnék hatására a világ egyik legsikeresebb hard rock előadói lettek. Ritmusos, himnusz-szerű hard rock dalaik, és koncertbéli tombolásaik (főleg Roth) a fiatalok között népszerűvé tették őket, ellenben a szülők rémálmai lettek. A harmdik albumukat, a Women and Children First címűt 1980-ban bocsájtották ki, és olyan népszerű dalokkal szilárdították a hírnevüket, mint az And The Cradle Will Rock és az Everybody Wants Some!!. 1981-ben, a negyedik albumuk, a Fair Warning felvételei közben kezdtek nőni a feszültségek az együttesen belül. Eddie Van Halen komolyabb és bonyolultabb dalokat szeretett volna írni, míg David Lee Roth a popos dalokat részesítette volna előnyben. Roth és a producer engedtek Eddie nyomásának, de a Fair Warning kevéssé volt sikeres, és nem tartalmazott egy kislemezslágert sem.
A következő albumuk, a Driver Down egy újabb feldolgozással tarolt, Roy Orbison Pretty Woman című slágerével. Az ezt követő koncertturné során a Van Halen a legmagasabb fizetett zenészcsoport lett: egyetlen 90 perces előadásukért 1 millió dollárt kaptak 1983-ban. Ezzel egészen 1990-ig Guinness-rekorderek voltak.
Ezutáni, 1984-ben megjelent albumuk, az 1984 egyaránt művészi, kritikai és közönségelismerést kapott, csak Amerikábn 10 millió feletti eladást produkált. Eddie Van Halen saját, újonnan épített 5150 nevű stúdiójukban vették fel. Szokatlan volt tőlük a billentyűs hangszerek használata. Első számú kislemezét, a Jumpot ilyen szintetizátorhang, és himnusszerű szöveg jellemezték. Ez a dal (heavy metal dalként elsőként) listaveezető lett a Billboard Hot 100 kislemezlistán, és Grammy-díj jelölést hozott a zenekarnak. Emellett nagy slágerek lettek a további kislemezek is: Panama, Hot for Teacer és I'll Wait. Az album második lett a Billboard albumlistán, akkoriban Michael Jackson Thrillerje uralta a lista élét (ez albumon ugyancsak közreműködött Eddie Van Halen, a Beat It dalban). A legnagyobb kereskedelmi siker idején csúcsosodott ki Eddie és David Lee Roth között feszültség: Eddie nehezményezte David hivalkodó hivalkodó viselkedését és színpadi előadását, David pedig rossz szemmel nézte Eddie más zenészekkel való munkáját. Ennek eredményeként 1985. április 1-jén Roth kilépett a zenekraból.
[szerkesztés] Sammy Hagarral (1985-1996)
Eddie Van Halen először Patty Smythnek, a Scandal énekesnőjének, de az nem fogadta el az ajánlatot. Az együttest bemutatták Sammy Hagarnak (aki a 70-es években a Montorse együttesben énekelt). Hagar egy nagyon sikeres évet tudhatott maga mögött szólóban, és 1985-ben elvállalta a Van Halen felkérését az énekesi posztra.
A vele kszült legújabb albumuk az 5150 volt, amely Eddie saját stúdiójáról kapta a nevét. Az 1984 albumhoz hasonlóan szintetizátor-vezérelt volt a hangzása, kislemez sikerei a Why Can't This Be Love?, a Dreams és a Love Walks In voltak. Az első albumuk volt, amely listavezető lett a Billboard albumlistáján. A Hagar-éra legerősebb albumánk tartják, helyet kaptak rajta az Eddie által vágyott bonyolultabb dalok (az önelemző Best Of Both Worlds), és a sikerhez szükséges party-rock szerzemények is (Summer Nights és Good Enough).
A következő tíz év kettős tendenciával telt el: az együttes nagyobb kereskedelmi sikereket ért el, mindazonáltal a régi rajongók nehezteltek Roth távozásáért. A dalok hossza növekedett, míg azelőtt alig érték el a három percet, most megszokottak lettek az ötperces szerzemények. Ez Sammy Hagar szövegírói munkájának tudható be. A szövegek kifinomultsága és Eddie gyakori szintetizátorjátéka a poposabb hangzás irányába terelte a zenekart. A régi rajongók ezt a soft rock Van Hagar stílust nehezen, vagy egyáltalán nem fogadták el.
Ennek ellenére az albumaik sikeresek voltak, a Hagarral készült négy stúdióalbum mind első helyen végzett a Billboard albumlistán, számos sikeres kislemezt jelentettek meg (több listavezető lett a Billboard Mainstream Rock listáján). Két Grammy-díj jelölést is szereztek a For Unlawful Carnal Knowledge albumért, és meg is nyerték a Best Hard Rock Performance with Vocal award kategóriát.
1996-ban, a Twsiter című filmhez készülő dalbetétek felvétele alatt a Van Halen testvérek és Hagar közti ellenségeskedés a tetőpontját érte el, végül megváltak Hagartól. Utóbbi azt nyilatkozta, hohy kirúgták, a Van Halen testvérek szerint önszántából ment. A médiabotrány nem használt az együttesnek, és az elsért sikerek nagy elvárásokat állítottak a következő énekes személyét illetően.
[szerkesztés] David Lee Roth rövid visszatérése
Nem sokkal Hagar távozása után David Lee Roth visszatért az együtteshez. Megjelentették az első válogatáslemezüket, erre két Daviddel készült friss dal is rákerült. A Best of Volume I első lett a Billboard albumlistáján. Mindazonáltal a két Van Halen testvér továbbra is énekesekat hallgattak meg. Az 1996-os MTV Video Music Awards díjkiosztóra felkérték őket, ahol tizenegy év után újra színpadra lépett a négy zenész. A produkciót felállva tapsolta a közönség, és a rajongók reménykedni kezdtek a folytatásban. Végül is Roth nem lett a Van Halen énekese, sőt, a díjkiosztó után azt nyilatkozta, hogy mindez csak kampányfogás volt a Best of lemezüket támogatandó.
[szerkesztés] Gary Cherone-nal
Folytatdott a keresés az énekes személye után: Toby Jepson, a Little Angels énekese visszalépett a felkérés elől, így találtak rá Gary Cherone-re, aki korábban az Extreme együttes énekese volt. Az együttműködésük eredménye a kísérletező Van Halen III album volt. Sok dal volt hosszabb és éteri (Once), gondolatébresztő (How Many Say I, Eddie énekével) vagy ennek épp ellentéte (From Afar, Josephina). Ezek a változások még több Van Halen rajongót taszítottak el, akik Roth és Hagar hard rock zenéjét szerették. Az album eladásai is gyengék voltak, bár a negyedik helyet érte el a Billboard listán, csak aranylemez minősítést szerzett, és a kislemezek fel sem kerültek a Hot 100 slágerlistára.
1999 elején még olyan hírek terjedtek, hogy új albumon dolgoznak, és egyes dalok címei is nyilvánosságra kerültek, végül mégsem fejezték be a munkát, és novemberben Cherone harag nélkül kilépett a formációból.
[szerkesztés] Négy év hallgatás
2000-től 2004-ig az együttes valójában megszűnt létezni: sem új albumokat nem csináltak, sem hivatalos információkat nem jelentettek meg a jövőről. 2000-ben együtt dolgoztak új dalokon David Lee Roth-al az 5150 stúdióban. Végül Roth és az együttes újra összevesztek, és nem jelent meg új anyag. Még 1999-ben Eddie Van Halennek csípőműtétje volt, majd rákellenes kezelésen vett részt, és 2002-ben bejelentette a teljes gyógyulását. 2001. október 15-én Eddie és 21 éves felesége, Valerie Bertinelli színésznő elvált. Ezek után Eddie 2005-ig visszavonult a nyilvános szereplésektől.
2002-ben a Warner Bros., amely 1978-tól a Van Halen összes lemezét megjelentette, szerződést bontott az együttessel.
2007-ben állítólag újra túrnézni indul a "metal-négyes"!Roth, Anthony és a Van Halen-testvérek újra egy szinpadon!
[szerkesztés] Diszkográfia
- Bővebben lásd: Van Halen-diszkográfia
[szerkesztés] Stúdióalbumok
- 1978 Van Halen
- 1979 Van Halen II
- 1980 Women and Children First
- 1981 Fair Warning
- 1982 Diver Down
- 1983 1984
- 1986 5150
- 1988 OU812
- 1991 For Unlawful Carnal Knowledge
- 1995 Balance
- 1998 Van Halen III
| Van Halen |
| Eddie Van Halen · Alex Van Halen · Michael Anthony · David Lee Roth · Sammy Hagar · Gary Cherone |
| Diszkográfia |
|---|
| Stúdió albumok: Van Halen · Van Halen II · Women and Children First · Fair Warning · Driver Down · 1984 · 5150 · OU812 · For Unlawful Carnal Knowledge · Balance · Van Halen III |
| Koncert albumok: Live: Right Here, Right Now |
| Válogatások: Best of Volume I · The Best of Both's World |
| DVD-k |
| Van Halen - Live Without a Net · Van Halen: Right Here, Right Now - Live · Van Halen: Video Hits, Vol. 1
|
Based on work by