VI. Pál pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

VI. Pál pápa

VI. Pál (Giovanni Battista Enrico Antonio Maria Montini) (Concesio, Brescia, 1897. szeptember 26. – Castel Gandolfo, 1978. augusztus 6.) római pápa 1963 és 1978 között; Szent Péter 262. utóda. Ő felügyelte az elődje által összehívott II. vatikáni zsinat legtöbb döntésének meghozatalát.

[szerkesztés] A korai évek

VI.Pál pápa

VI.Pál pápa és az ortodox pátriárka

VI.Pál és Kennedy találkozása

Giovanni Montini helyi nemesi család fiaként született Concesióban. 1916-ban kezdte meg papi tanulmányait, és 1920-ban szentelték pappá. A Gregorián Egyetemen, a Római Egyetemen és az Accademia dei Nobili Ecclesiasticin tanult. 1937-től XI. Piusz pápa államtitkárának, Pacelli bíborosnak a helyettese. Mikor Pacelli XII. Piusz néven pápa lett, megerősítette Montinit ebben a pozíciójában, majd mikor az új államtitkár 1944-ben meghalt, és szerepét maga a pápa vette át, Montini továbbra is betöltötte ezt a posztot.

Tevékenységét némi homály fedi ebből az időszakból; nem pontosan ismert szerepe a Vatikán diplomáciai tevékenységében a II. világháború idején. Kritika alapját képezi a Szentszék kapcsolata a fasiszta Galeazzo Ciano gróffal, Mussolini vejével és külügyminiszterével. Montinit többen vádolták azzal, hogy a fasisztákkal tárgyalt és előnyöket szerzett tőlük a Vatikán számára, valamint hogy segített magas rangú náciknak elmenekülni a hitleri birodalom összeomlásakor. Ugyanakkor Montini nagyobb összegekkel segítette az üldözött európai zsidóságot. Bár elvileg a vatikáni kormányzat egyik alkalmazotta volt csupán, Montini gyakorlatilag XII. Piusz leghűbb támogatója és a korszak egyik legbefolyásosabb embere volt. Hivatalosan nem megerősített információk szerint Montini és Alcide de Gasperi megpróbáltak összehozni egy találkozót Maria José belga hercegnő (az olasz király menye, Umberto piedmonti herceg felesége) és az Egyesült Államok vatikáni követe, Myron Taylor között, hogy Olaszország különbékét köthessen az Államokkal; a találkozás azonban nem jött létre.

[szerkesztés] Milánó érseke

1953-ban Montinit kinevezték Milánó érsekévé. A hagyomány szerint ezt a rangot az kapja meg, akit a pápa bíborossá szándékozik kinevezni, amint üresedés van a bíborosok sorában. Sokak meglepetésére Piusz nem nevezte ki Montinit bíborossá (nem volt közismert, hogy az 1952-es titkos konzisztóriumon Montini nem fogadta el a kinevezést. Bár sokan Piusz majdani örökösének tekintették, Montini, mivel nem volt bíboros, nem követte Piuszt a pápai széken, így annak halála után (1958) Angelo Roncalli bíboros lett az új pápa XXIII. János néven. XXIII. János szinte azonnal bíborosi rangra emelte Montinit

[szerkesztés] Pápasága

Montini bíborost mindenki János pápa leendő utódjának tekintette. Támogatta János döntését a II. vatikáni zsinat összehívására. Mikor János 1963-ban rákban elhunyt, Montini lépett a pápai trónra VI. Pál néven. Az ő uralma alatt fejeződött be a vatikáni zsinat 1965-ben. Ugyanebben az évben felállította a püspöki szinódust, de két dolgot kivont a hatáskörükből: a papi nőtlenséggel és a fogamzásgátlással kapcsolatos döntéseket; később mindkét témakör nagy port felverő enciklikái témája lett. Feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget, és a Svájci Gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erőivé.

Ő volt az utolsó pápa, akit a pápai tiarával koronáztak meg; utódja, I. János Pál uralma alatt eltörölte a ceremóniát. VI. Pál tiaráját, melyet milánói egyházmegyéjétől kapott ajándékba, a Washington D.C.-ben álló Szeplőtelen Fogantatás Bazilikájának adományozta, ajándékképpen az amerikai katolikusok számára.