XXIII. János pápa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli) (Sotto il Monte, 1881. november 25. - Róma, 1963. június 3.) római pápa 1958 - 1963 között, Szent Péter 261. utóda.
Parasztcsaládból származott, s ezt sohasem felejtette el: élete végén hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.
II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Papként
Bergamo közelében született egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként. Papi tanulmányait Bergamóban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol teológiai doktorátust is szerzett. 1904. augusztus 19-én szentelték pappá.
A bergamói püspök magántitkárává nevezte ki, valamint lelkipásztori feladatot is bízott rá: fiatalokkal való foglalkozást. Közben professzorként egyháztörténelmet, hitvédelmet és ókeresztény irodalomtörténetet tanított az egyházmegyei szemináriumban, valamint a környék vallási életének múltját kutatta. Társadalmi kérdésekkel, a világiak apostolkodásával is foglalkozni kezdett.
Az első világháborúban eleinte a betegápolás területén tevénykenykedett, majd Bergamo katonai kórházainak lelkészévé nevezték ki. 1918-ban a frontról hazatért kispapok lelki vezetője lett, ill. szintén a háború után az egyetemek lelkipásztorainak irányítója.
1921-ben XV. Benedek pápa Rómába rendelte a Hitterjesztési Kongregációhoz, ahol fő feladata a missziók anyagi támogatásának szervezése volt. Az 1924/25-ös tanévben a pápai Lateráni Egyetemen patrológiát (ókeresztény irodalomtörténetet) tanított.
[szerkesztés] Diplomata püspökként és Velence pátriárkájaként
XI. Pius pápa 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává nevezte ki, és püspöki méltóságra emelte címzetes érseki ranggal. Roncalli ekkor választotta ki püspöki jelmondatát: Obedientia et pax (engedelmesség és béke). 1934-ben Görögország és Törökország pápai delegátusa lett. E helyeken számos ortodox főpappal alakított ki jó kapcsolatot.
1944-ben párizsi nunciussá nevezték ki, ez (is) elég nehéz "terep" volt ekkoriban. Nemcsak Franciaországra figyelt, foglalkoztatták nemzetközi problémák is, így beutazta Itáliát, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot, sőt Észak-Afrikában is megfordult. Zsidók tízezreit mentette meg a második világháború alatt, [1] később pedig segítette a francia hadifogságba esett németeket is. Az UNESCO munkáját eleinte megfigyelőként követte, majd 1952-től a Vatikán állandó képviselője lett.
1953-ban kapta meg a bíborosi kalapot, s még ugyanebben az évben kinevezték velencei pátriárkává.
[szerkesztés] Róma püspökeként (pápaként)
1958. október 28-án a konklávé őt választotta meg Szent Péter 261. utódává. A János nevet vette fel. Pápaként is igyekezett közel maradni a hívekhez, közvetlen egyszerűségével és humorával hamar népszerűvé vált.
1959. január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában bejelentette, hogy római egyházmegyei zsinatot akar tartani (500 év után először), s ekkor jelentette be a II. vatikáni zsinat összehívását is, melyet aztán 1962. október 11-én nyitott meg.
A kubai rakétaválság idején segítette a kapcsolatfelvételt Kennedy és Hruscsov között.
Nyolc enciklikát írt, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikája [2] lett a leghíresebb, ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta.
Élete végefelé sokat betegeskedett gyomrával, gyomorrákban halt meg. Haláltusáját a média segítségével az egész világ végigkövethette.
[szerkesztés] Tanítása
Az egyházi élet megújulását rendkívül fontosnak tartotta. A katolikus egyház és a világ közti kibékülést, valamint az ökumenizmust hirdette, az elítélés helyett a megbékélést.
[szerkesztés] Személyisége, népszerűsége
Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Szerette a korát, optimista módon gondolt a jövőre. Egyszerű és közvetlen stílusával, humorával szinte mindenkivel megtalálta a közös hangot.
A Time magazin 1962-ben az Év Emberévé választotta. [3]
A Francia Közvéleménykutató Intézet XXIII. János halála előtt két héttel tette fel a kérdést a vizsgálati személyeknek: "Mi a véleménye János pápáról?" A megkérdezettek 41%-a igen jó véleménnyel volt róla, 32%-a inkább jó véleménnyel, 18%-a se jó, se rossz, 2%-a rossz, 7%-a pedig semleges véleményt nyilvánított ki a pápáról.
A "nép" többféleképpen is nevezte XXIII. Jánost: "a jó pápa", "a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétálgató János - a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig "Giovanni Fuori le Mura"-nak (falakon kívüli János - a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
[szerkesztés] Az őt ért kritikák
Nagyon sokféle kritika érte őt, nevezték kommunistának, szabadkőművesnek, nácinak és zsidóbarátnak egyaránt. Halálos ágyán így beszélt erről: "Nem álltunk meg, hogy felszedegessük azokat a köveket, amelyeket erről vagy arról az oldalról dobtak ránk. Mi senkit sem köveztünk meg."
[szerkesztés] Érdekességek
Ő volt az első pápa, aki kamerát engedett be a pápai lakosztályba.
[szerkesztés] Néhány kép
|
|
|
[szerkesztés] Irodalom
[szerkesztés] Az ő művei
- Pacem in terris
- Egy lélek naplója
[szerkesztés] Róla írt művek
- Ivan Golub: Holdfény a Tibéris fölött
- Wilhelm Hünermann: A világ plébánosa ISBN 9633634865
- Íjjas Antal: Isten igaz embere (függelékében: Henri Fesquet: XXIII. János pápa virágoskertje (XXIII. János szellemes mondásainak és a személyéről szóló anekdótáknak gyűjteménye)
- Török József: XXIII. János pápa
[szerkesztés] Külső hivatkozások
XXIII. János a Vatikán honlapján
Az 1958-as Habemus papam bejelentés
| Előző pápa: XII. Piusz |
Római pápa 1958-1963 |
 |
Következő pápa: VI. Pál |
Based on work by