Vittorio Storaro

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vittorio Storaro
Vittorio Storaro, Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, 2001
Született:
1940. június 24. (66 éves) Olaszország, Róma

Vittorio Storaro (1940. június 24.) olasz operatőr.

[szerkesztés] Élete

Storaro 11 évesen kezdett el fényképezni, és 18 évesen beiratkozott egy olasz állami filmes iskolába operatőr szakra. Nagyon sok évig kamera operatőrként dolgozott, miután az első önállóan fényképezett filmjét megkaphatta a Giovinezza, Giovinezza címen 1968-ban.

Több befolyásos filmrendezővel dolgozott együtt, beleértve Bernardo Bertoluccit, akinek hosszú ideig az állandó alkotótársa volt, valamint fényképezett még Francis Ford Coppola és Warren Beatty rendezőknek.

A filmjei között szerepel a The Conformist, Az utolsó tangó Párizsban, The Last Emperor, Apocalypse Now, Bulworth, The Sheltering Sky, Tucker: The Man and His Dream, Ladyhawke és Tango.

Storaro első amerikai mainstream filmje a Apocalypse Now című film volt, amit Francis Ford Coppola rendezett 1979-ben. A film Oscar-díjat hozott a számára. Coppola Storarónak teljes szabadságot adott a film látványvilágának megteremtésében. Később szintén elnyerte még a legjobb operatőr Oscar-díját az 1981-es Reds és a 1987-es The Last Emperor című filmekért.

Storaro az operatőr szakma mestere, saját filozófiával ami nagyrészt Goethe színelméletén alapul, ami a különböző színek más-más pszichológiai hatását taglalja, és hogy a színek miként befolyásolnak minket egyes szituációk érzékelésében. Kísérletezett egy új filmformátum, az Univisium létrehozásával, ezidáig kevés sikerrel. 2002-ben Storaro megjelentette könyvét, amelyben részletesen taglalja fényképezési filozófiáját, és amelyet egy sorozat első tagjának szán.

Storaro többnyire elegáns és színpompás öltözékekben mutatkozik. Francis Ford Coppola egyszer azt mondta rá, hogy ő az egyetlen ember, aki ha a létráról egy tócsába zuhanna egy fehér öltönyben, utána nem lenne sáros.