WTO

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A WTO tagországai 2005-ben

A Kereskedelemi Világszervezet, rövidítve WTO (World Trade Organization) egy multilaterális kereskedelmi szervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja az úgynevezett tarifás kereskedelmi akadályok (vámok, exportszubvenciók) és a nem tarifás kereskedelmi akadályok (beviteli engedélyek) fokozatos leépítése illetve megszüntetése révén. A WTO 1995. január 1-jén jött létre az 1947-ben megkötött GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) utódaként. A létrehozásáról szóló nemzetközi szerződés 1994. április 16-án, Marrakeshben, Marokkóban került aláírásra.

Tartalomjegyzék

1 Tagok
2 Célok
3 Alapelvek
4 Tárgyalási fordulók (miniszterkonferenciák)
5 Hivatkozások

[szerkesztés] Tagok

A WTO-nak jelenleg 150 ország tagja, utoljára 2005. december 15-én Tonga lépett be. Tagja még az Európai Unió is, 1995. január 1. óta szerepel a listán. A huszonhét tagállam képviselője a jelenleg José Manuel Durão Barroso vezette Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, Peter Benjamin Mandelson. A WTO kétharmadát a fejlődő országok teszik ki, akik az eddigi tapasztalat alapján csoportokba tömörülnek az értekezleteken. Az egyik legjelentősebb tömörülés a mexikói Cancún városában tartott WTO-értekezleten alakult ki, ez a G-20 elnevezést kapta. A „húszak csoportja” többek közt az agrárszubvenciók leépítését tűzte ki célul.

[szerkesztés] Célok

A WTO céljai között szerepel az életszínvonal, a teljes foglalkoztatás, a jövedelmek és kereslet folyamatos növelésének biztosítása, továbbá a termelés és kereskedelem bővítése oly módon, hogy a világ erőforrásainak felhasználása optimális legyen. Ezen célok elérése érdekében a Kereskedelmi Világszervezet a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok jelentős mértékű leépítésén és a diszkriminatív elbánás felszámolásán munkálkodik. A kereskedelemliberalizáció közgazdasági megindoklása a szabadkereskedelem sokrétű előnyein alapul.

[szerkesztés] Alapelvek

Kölcsönösség (reciprocitás) elve: a tárgyalások során elért különféle kereskedelmi könnyítések viszonosságon alapulnak. Erre egyrészt azért van szükség, mert a saját nemzeti piac védelmének leépítése - a közgazdaságtudomány felfogásával ellentétben - a politikusok szemszögéböl nem feltétlen előnyt jelent. A politikusok sokkal inkább a más országokba való könnyített exportlehetőségekre hajlamosak fókuszálni. Másrészt a kölcsönösség elve alapján a társadalom is inkább hajlamos elfogadni a saját nemzeti piac védelmének feladását.

Engedmények intézményesítése: a WTO írásos szerződésekben rögzíti a világ országai között elért kereskedelmi könnyítéseket, így ezek számon kérhetővé és ezáltal kötelező érvényűekké válnak. Az intézményesítés egyben azt is megnehezíti, hogy esetleges belpolitikai nyomástól vezéreltetve a politikusok utólag visszavonják egy-egy országnak vagy országcsoportnak tett kereskedelmi engedményeiket és újra elkezdjék védeni nemzeti piacaikat.

Így megoldhatóvá válik a nemzetközi kapcsolatokra oly jellemző fogolydilemma (mindkét résztvevő jobban jár, ha kooperál a másikkal - viszont egyiknek sem áll érdekében megtenni az első lépést, mert az csak akkor hoz neki hasznot, ha a másik utána ugyanígy cselekszik) és a "relativ gains problem" (csak addig éri meg egy országnak kooperálni, amíg senki nem tud nagyobb előnyre szert tenni ebből a kooperációból, mint ő maga). Más szóval a Kereskedelmi Vilagszervezet tevékenysége nem más, mint különféle külkereskedelmi engedmények meghatározott szabályok szerint történő és szerződésben biztosított cseréje. A tárgyalások során természetesen minden állam a saját nemzeti érdekekeit próbálja meg érvényesíteni (pl. bizonyos kulcsfontosságúnak ítélt gazdasági szektorokat védeni), emiatt hosszú évekig elhúzódnak az egyes tárgyalási fordulók.

[szerkesztés] Tárgyalási fordulók (miniszterkonferenciák)

"Kennedy-Forduló" (1964-1967): itt elsősorban dömpingellenes intézkedésekről szóltak a tárgyalások.
"Tokió-Forduló" (1973-1979): a GATTT tevékenységét kiterjesztették a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is (ez alatt beviteli korlátozásokat, exportszubvenciókat, negatív diszkriminációt és dömpinget értenek)
"Uruguay-Forduló" (1986-1993), a WTO létrehozatala (1995): itt a nemzetközi kooperációt a kereskedelempolitika egész területére kiterjesztették. Az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, valamint a szellemi tulajdon védelmére vonatkozóan alapszabályokat fogadtak el.
"Doha-Forduló" (2001-): az itt elfogadott Doha-Menetrend (Doha Development Agenda) a nemzetközi kereskedelem erősítését, a piacok további megnyitását valamint a fejlődő országok világkereskedelembe történő erősebb integrációját hivatott elősegíteni.