Árfolyamrendszer
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az árfolyamrendszer az a mód, amelyen egy ország saját fizetőeszközének viszonyait kialakítja más devizákhoz, illetve a devizapiachoz.
Az árfolyamrendszerek alapvetően három kategóriába sorolhatók:
- a rugalmas árfolyamrendszerek (lebegtetés)
- és a rögzített (fix) árfolyamrendszerek
- illetve a kettő közötti átmeneti típusok (köztes árfolyamrendszerek) különböztethető meg.
A rugalmas árfolyamrendszerekben a piac határozza meg a hazai deviza árfolyamainak mozgását, a fix árfolyamrendszerekben azonban az árfolyamát valamely más devizához vagy devizákhoz kötik. A köztes típusok nagyon közel állhatnak akár a rugalmas, akár a rögzített rendszerhez. A rugalmas árfolyamrendszerekben is fenn szokták tartani a központi bankok számára a beavatkozás (devizapiaci intervenció) lehetőségét, az intervenciótól teljesen mentes rendszer hosszabb távon nagyon ritka.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Típusai
Jeffrey A. Frankel közgazdász kategóriarendszere alapján a következő árfolyamrendszereket különböztethetjük meg:
[szerkesztés] Lebegő árfolyamrendszerek
- Szabad lebegtetés
- Menedzselt lebegtetés
[szerkesztés] Köztes rendszerek
- Árfolyamsáv
- Bergsten-Williamson célsáv (fundamentális egyensúlyi árfolyam)
- Krugman-ERM célsáv (rögzített nominális középparitás)
- Csúszó leértékelés
- Indexált
- Előre bejelentett csúszás (spanyolul tablita)
- Kosárhoz kötött
- Igazítható
[szerkesztés] Rögzített árfolyamrendszer
- Devizatanács
- Dollarizáció (vagy euróizáció)
- Monetáris unió
[szerkesztés] Szempontok
Egy adott gazdaság árfolyamrendszer-választását számos szempont határzhatja meg. Néhány fontos szempont:
- Nyitott vagy zárt gazdaságról van szó
- Mekkora a gazdaság mérete
- Milyen a hazai termelés, illetve a gazdaság export és import viszonyainak szerkezet
- Mennyire fejlett és kifinomult az adott valuta piaca
- Milyen mértékben liberalizált (a külföldiek számára nyitott) a gazdaság nemzetközi pénz- és tőkeforgalma
- Mekkora az infláció szintje a fő külpiaci partnerekhez viszonyítva
[szerkesztés] Az EMU
Az Európai Unió árfolyamrendszere monetáris unió, vagy valutaunió: az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (European Monetary Union, EMU) keretein belül működő eurózóna.
[szerkesztés] Az ERM-2
Az Európai Unió (EU) eurózónán kívüli tagországainak az árfolyamrendszere az Európai Árfolyam Mechanizmus (European Exchange Rate Mechanism, ERM vagy jelenlegi formájában ERM-2). Ehhez azok az új EU-tagok csatlakoznak, amelyek még nem vezették be az eurót (kivéve három régi tag: Dánia, amely már 1999 óta tagja az ERM-2 rendszernek, illetve két ország, amelyek eddig nem kívánák bevezetni az eurót: az Egyesült Királyság és Svédország).
Az ERM-2 30% széles lebegési sávot jelent a tagdeviza számára egy középparitás körül, amelyet a csatlakozáskor állapítanak meg. Az ERM-2-höz olyan országok csatlakozhatnak, amelyek teljesítik az euró bevezetésének maastrichti kritériumait. Az euró bevezetése előtt legalább két évet kell eltölteni az ERM-2-ben „szélsőséges árfolyamingadozás nélkül”, ami nincs pontosan definiálva, de az EU és az Európai Központi Bank hivatalnokainak nyilatkozatai szerint azt jelenti, hogy nem következhet be a deviza jelentős leértékelődése, felértékelődés viszont lehetséges.
[szerkesztés] A magyar árfolyamrendszer
Fő szócikk: A forint árfolyamrendszere
Magyarország 2001-ben az ERM-2 árfolyamsávjával megegyező sávot vezetett be, abban a reményben, hogy néhány éven belül teljesíti az euró belépési kritériumait, csatlakozik az ERM-2-höz, majd az eurózónához. Az ezt követő években azonban megfordult a magyar euró konvergencia, a gazdasági mutatók romlása miatt az ország távol került az euró bevezetésétől. Ebben az új környezetben számos bírálat érte a forint árfolyamrendszerét, az utóbbi években a Nemzetközi Valutaalap többször is sürgette, hogy Magyarország térjen át a szabad lebegtetés árfolyamrendszerére és 2007 márciusában ugyanezt javasolták magyar közgazdászok is.[1]]
Az árfolyamsáv alkalmazásának hátrányai Magyarországon már 2003-ban kitűntek: egy év alatt három árfolyamválság söpört végig a gazdaságon, miután a Magyar Nemzeti Bank és a kormány közös inflációs célkövető rendszerében kitűzött inflációs célok a megnövekedett államháztartási hiány inflációs hatásai miatt ellentétbe kerültek a sáv erős széle jelentette árfolyamkorláttal, és ez a feloldásra váró konfliktus jelentős spekulációt generált a forint pénzügyi piacain.
A 2002-ben hatalomra került, Medgyessy Péter vezette baloldali kormány a gyenge forint politikáját követte a magyar exportőrök védelmének jelszavával és ezért mereven elzárkózott az elől, hogy megszűnjék a forint erősödését gátló árfolyamkorlát. Miután azonban 2007 márciusában a kománypártok által politikai ellenfélnek tekintett Járai Zsigmondot Simor András váltotta a jegybankelnöki székben, a forint pénzügyi piacain spekuláció kezdődött arra, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a forint szabad lebegtetésére való áttérésről egyezhet meg az új jegybankelnökkel.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Jeffrey A. Frankel: Experience of and lessons from exchange rate regimes in emerging economies (A felemelkedő gazdaságok árfolyamrendszereinek tapasztalatai és tanulságai)
- Kacsirek László–Mészáros Ádám: Nemzetközi pénzügyek (Távoktatási jegyzet)
- Darvas Zsolt-Szapáry György: A nemzetközi pénzügyi válságok tovaterjedése különböző árfolyamrendszerekben