Árszabályozás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az árszabályozás a piacgazdaságban azt jelenti, hogy a nem tökéletesen működő piacok árait az állam befolyásolja vagy meghatározza.
A piacgazdaságban az árak a piacon alakulnak ki akkor, amikor a kereslet és kínálat megegyezik. Azokon a piacokon, ahol a vevői vagy eladói oldalon jelentős erőfölény mutatkozik, és nincsen valós verseny, az árak nem feltétlenül a kölcsönösen előnyös cserék mentén alakulnak ki. Ilyenkor az árak meghatározásának módját az állam vagy állami szervek magukhoz vonhatják. A leggyakoribb erőfölényes helyzet a monopólium. Az árszabályozást ezért gyakran monopolszabályozásnak is hívják.
A piacgazdaságban az árszabályozás célja általában az, hogy egy hipotetikus versenypiac árait (a határköltséggel egyező árat) hozzanak létre. Ilyenkor a fogyasztók jóléte olyan, mintha az eladók versenyben volnának a vásárlóerejükért. Az árszabályozás lehet közvetlenül az árakra irányuló (pl. ársapka-szabályozás) vagy az erőfölényes cégek profitjára, és így közvetetten az árakra irányuló (pl. tőkemegtérülés maximálása). Magyarországon a hírközlési és pályavasúti szolgáltatások esetében az előbbi, az energetika, víz- és csatornaszolgáltatások esetében az utóbbi modell terjedt el.
A tervgazdaságban a piaci verseny fogalma nem értelmezhető, és tulajdonképpen minden ár hatósági ár.
Magyarországon az árszabályozás fő eszköze az Árak megállapításáról szóló törvény, amelyet azonban a legtöbb stratégiailag fontos iparágban nem, vagy csak részben alkalmaznak, mert az uralkodó európai (és amerikai) szabályozási gyakorlattal szemben az ármegállapítás jogát a miniszterhez, nem pedig a politikától független, kvázi-autonóm árszabályozó hivatalokhoz (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Magyar Energia Hivatal, Magyar Vasúti Hivatal) telepíti.
Based on work by