A harmadik Nagy Imre-kormány
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A harmadik Nagy Imre-kormány 1956. november 3-án alakult és gyakorlatilag (de facto) csak egy napig, a szovjet hadsereg másnapi általános támadásáig működött.
Jogilag (de iure) ez a kormány egészen 1956. november 7-éig hivatalban volt, hiszen a Magyar Köztársaság Elnöki Tanácsa nem mentette fel. November 7-én az Elnöki Tanács végül felmentette a kormányt (a döntés november 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben. Ugyanezen a napon felesküdött a Parlamentben Kádár János kormánya, amely a szovjet fegyverek védelmében alakult, törvénytelenül.
A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a Kádár-kormány november 4-én hajnalban, az ungvári rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt.
Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a jugoszláv budapesti nagykövetségén november 4-én menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Az ellentmondást nem is oldották fel, egyszerűen eltusolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg nem a magyarok hívására érkezett, hanem a törvényes kormányt döntötte meg.
A november 21-én Romániába hurcolt Nagy Imre hetekkel később így fogalmazta meg ezt a tényt, illetve a belőle adódó jogi következtetést a Snagovi feljegyzésekben: "Ezek az összeütközések nem az "ellenforradalom", hanem a két hadsereg fegyveres harcának jellegét viselték magukon." Kádár "kormányát" Nagy Imre többszörösen idézőjelben említi.
Ugyancsak a Snagovi feljegyzésekben Nagy Imre azt is elmeséli, hogy szándékában állt Kádárt is bevenni harmadik kormányába. A magyar pártvezetés azonban úgy tudta, október 31-én Kádárt (aki aznap rádióbeszédben állt ki a szovjet csapatok kivonása, a Varsói Szerződés felmondása és a koalíciós kormányzás mellett) akarata ellenére hurcolták el a szovjetek. "Mivel ebben biztosak mégsem voltunk, Kádárt a kabinetből november 3-án kihagytuk, és helyébe az MSZMP részéről Szántó Zoltán elvtársat vontuk be. Ez a kiadott közleményből csupán technikai hiba folytán maradt ki." (Sok forrás tévesen úgy tudja, Kádár is tagja volt ennek a kormánynak.)
[szerkesztés] A kormány tagjai
- Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke és külügyminiszter (MDP)
- Tildy Zoltán államminiszter (Független Kisgazdapárt)
- Kovács Béla államminiszter (Független Kisgazdapárt)
- B. Szabó István államminiszter (Független Kisgazdapárt)
- Kéthly Anna államminiszter (Magyar Szociáldemokrata Párt)
- Kelemen Gyula államminiszter (Magyar Szociáldemokrata Párt)
- Fischer József államminiszter (Magyar Szociáldemokrata Párt)
- Bibó István államminiszter (Petőfi Párt)
- Farkas Ferenc államminiszter (Petőfi Párt)
- Losonczy Géza államminiszter (MSZMP)
- Szántó Zoltán államminiszter (MSZMP)
- Maléter Pál honvédelmi miniszter (MSZMP).
[szerkesztés] Forrás
- Nagy Imre: Snagovi jegyzetek, Budapest, 2006, Szerk. Vida István ISBN 9639610550