Alsóhámor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alsóhámor (szlovákul Dolné Hámre, németül Unter-Hammer) Hodrushámor településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zsarnócai járásban. 2001-ben Hodrushámor 2344 lakosából 2189 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Selmecbányától 12 km-re nyugatra fekszik, Irtványos tartozik hozzá.

[szerkesztés] Története

Alsóhámor területén már a bronzkorban éltek emberek, ezt bizonyítját az itt megtalált bronzkori eszközök, melyek a lausitzi kutúrához kapcsolhatók. A falu első említése 1391-ből származik, a közeli Revistye várának tartozék faluja volt. Ekkor már 13 portája volt, mintegy 110 lakossal. Lakói, mint azt neve is mutatja a közeli bányákból származó ércek feldolgozásával, megmunkálásával foglalkoztak. 1663-ban a török rajtaütött a településen és feldúlta azt. 1664-ben a zsarnócai csatában az újabb török támadás kudarcot vallot és ezután már nem veszélyeztette tovább a falut. 1713-ban felépült a falu fatemploma, melyet Szent Erzsébet tiszteletére szenteltek és caknem száz évig szolgálta az istentiszteletek céljára. 1744-ben Klucska Kristóf a Szűzanya tiszteletére fakápolnát épített, melyet 1788-ban kőtemplommá építettek át. 1894-ben a régi fatemplom helyén épült fel a település mai temploma. A település gyors fejlődését a bányászati tevékenység fellendülésének köszönhette. 1752-ben egy gazdag holland nemes Jan Joseph Geramb települt Selmecbányára és a század végén megalapította a Geramb bányászati egyesülést. A társasáság később az ország legnagyobb bányászati vállalkozásává nőtte ki magát. A 19. század közepén már 1400 dolgozója volt. A 19. század végén és a 20. század elején a Sandrik gyár felépülése jelentett sokat a községnek. Az gyárat 1895–96-ban építették és ezüst, valamint fémfeldolgozással, használati tárgyak és ezüstékszerek, dísztárgyak készítésével foglakozott. 1910-ben 1475, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.