Amerikai függetlenségi háború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az amerikai függetlenségi háború egy fegyveres konfliktus volt a patrióta tizenhárom gyarmat és a brit lojalisták között. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat kikiáltotta azt a független államot, amelyet Amerikai Egyesült Államoknak hívnak.

A brit csapatok főleg utánpótlás és szervezettség hiányában hátrányba kerültek, ami hosszútávon a háború elvesztését eredményezte.

A háború 1783-as végével megszületett az Amerikai Egyesült Államok.

[szerkesztés] Politikai előzmények

A tizenhárom gyarmat és az anyaország közti feszültség az 1750-es évektől fokozatosan növekedett. A konfliktus legfőbb oka az volt, hogy a brit kormány különféle adók bevezetésével ki akarta zsákmányolni a gyarmatokat és el akarta vitetni természeti kincseit a földrészről. Az adókat a gyarmatok nem fizették, mondván, hogy ha nincsenek képviseltetve a brit parlamentben, akkor nem szabhatnak ki rájuk (a parlamentből) adókat.

Az 1765-ös bélyegtörvény minden jogi dokumentumra, újságra, levélre, szórólapra súlyos adókat vetett ki, amelyet a gyarmatoknak pénzhiány miatt nem állt módjukban fizetni. A brit kormány amúgyis eladósodott a hétéves háború miatt, amelyet bár megnyert, számukra beláthatatlan következményekkel járó intézkedésekre kényszerítette a kormányt.

Új adófajták kivetésével próbálta pótolni a kiadásokat és az amerikai kormányzat átalakulását finanszirozni. Az adófajták közül a legfelhábórítobb a bélyegtörvény volt. A bélyegtörvény kiadására egy renegát csoport alakult meg, akik a Szabadság Fiai néven nyíltan tiltakoztak a brit parlament uralma ellen. A népet arra ösztökélték, hogy ne fizessék meg a rájuk kiszabott adókat. A Bélyegtörvény Kongresszus, ami a tiltakozások első hivatalos megjelenése volt, egy tiltakozó levelet intézett a brit kormányhoz, melynek eredménye a bélyegtörvény eltörlése volt.

Bár a bélyegtörvényt eltörölték, az 1767-ben elfogadott townshendi törvény új adókat szabott ki minden árura, amelyeket a gyarmatokra hoztak be. Ilyen áru volt az üveg, festék, ólom, papír és tea. Válaszképpen, a gyarmati vezetők bojkottokat rendeztek. John Hancock hajóját, a Liberty-t csempészettel vádolták meg, és 1768 júniusában a bostoni kikötőben le is foglalták . Az utcákon emiatt tüntetések zajlottak, melyeket a vámosok jelentettek Londonnak. 1770-re újabb brit katonáknak kellett érkezniük, hogy fenn tudják tartani a rendet. A kaotikus körülmények miatt a helyiek és a katonák közti feszültség kiéleződött. Ennek eredménye lett az 1770. március 5-i bostoni sortűz, vagy bostoni mászárlás, ahol öt amerikai halt meg, és több mint egy tucat megsebesült.

A folyamatos lázadozások miatt a townshendi törvényeket eltörölték, de a teán még mindig rajtahagyták az adót. A Szabadság Fiai ismét akcióba lendült, és megszervezte az 1773. december 16-i bostoni teadélutánt. Ezt az eseményt tekintik a függetlenségi háború közvetlen előzményének.

[szerkesztés] A háború

1775. április 10-én Lexingtonnál és Concordnál a hazafiak és a lojalisták között tűzharc kezdődött. Lexingtonnál négy amerikai halott volt, míg Concordnál az áldozatok súlyosabbak voltak mindkét oldalon. A lexingtoni csata eredménye a britek visszavonulása lett.

Boston ostroma alatt a hazafiak bekerítették a bostoni brit erőket. A tengerentúlról három tábornok érkezett, akiknek első feladata az volt, hogy bebiztosítsák Bostont. Ez a három tábornok William Howe, Ohn Burgoyne és Henry Clinton volt.

A Bunker Hill-i csatában a britek győzedelmeskedtek, de veszteségeik miatt erősítésre volt szükségük, hogy folytathassák a támadásaikat. Gage tábornokot ekkor William Howe váltotta fel a főparancsnoki poszton.

A Ticoderoga kikötőjében vívott csata során az amerikai hadsereg nagy mennyiségű nehéz ágyúra tett szert, 1776 márciusában. Ezek az ágyúk végül is Bostonban kötöttek ki, ahonnan a britek a túlerő miatt kivonultak.

Délen, Clinton tábornok Dél-Karolinát támadta meg, de megalázó vereséget szenvedett.

A Long Island-i csatában a meglepetésszerűen és stratégiailag kifogástalanul támadó britek visszavonulásra kényszerítették a patriótákat. Howe tábornok következő lépése Manhattan elfoglalása volt, ahova a hazafi sereg visszavonult. Október 28-án csatára került sor a White Plains-en (fehér síkság), az amerikai sereg ismét visszavonult. Howe azonban nem folytatta az üldözésüket, hanem Fort Washington ellen fordult.

Philadelphia, a patrióták főhadiszálása New York és New Jersey elfoglalásával támadó közelségbe került. Amerikai szempontból ez volt a függetlenségi háború mélypontja. Az Egyesült Államok Kongresszusa beleegyezett, hogy George Washington elhagyja Philadelphiát.

Ezután hazafi győzelmi sorozat következett: 1777 karácsonyán a Delaware-on való átkelés után 1000 foglyot ejtettek a trentoni csatában. Január 3-án a Princetonnál vívott csata is győzelmet hozott, amelyet New Jersey egy részének visszafoglalása követett.

Kanadából Burgoyne tábornok új hadjáratot indított. Az első célpont a Vermont állambeli Bennington volt, ahol kudarcot vallott, és több mint 1000 emberét elvesztette.

Az 1777. szeptember 19-i első saratogai csata a hazafiak győzelmével végződött. Burgoyne segítséget várt délről, de az nem érkezett meg. Gates hadereje, aki Saratogánál várakozott, 11 000 főre duzzadt. Az 1777. október 7-i második saratogai csata döntő jelentőségű amerikai győzelemmel ért véget. Tíz nappal késöbb Burgoyne tábornok megadta magát. Ennél a pontnál Spanyolország, Franciaország és Hollandia is belépett a háborúba, és a philadelphiai hadjárat elindult. Decemberre elérkeztek Philadelphia elé, de vártak. A tél miatt a haderő egy része meghalt. Eközben Howe tábornokot Clinton tábornok váltotta fel. A francia beavatkozás változtatott a brit stratégián és a parlament azt parancsolta Clinton-nak, hogy adja fel Philadelphiát és koncentráljon New York City-re. A két haderő visszajutott oda, ahol két éve voltak. A háború már nyugatra összpontosult.

1780-ban folytatódott a karolínai brit hadjárat: Charlestont a brit haderő körbezárta, elvágva az utánpótlást. Lincoln tábornok nem akarta 5000 emberét a biztos halálba küldeni, és megadta magát. A saratogai hadjárat dicső tábornokát, Gatest Észak-Karolinába küldték, ahol 1780. augusztus 16-án vereséget szenvedett. Gatest leváltotta Nathanael Greene tábornok. Greene tábornok kisebb veszteségeket szenvedve több csatában alulmaradt, de a britek nem kerültek taktikai előnybe.

1781-ben a háború összes frontja, az északi, nyugati, déli és vízi, Yorktown-nál egyesült. A francia flotta elvágta a lojalista utánpótlást a chesapeake-i csatában. Washington ekkor 1781. október 6-án 17 000 emberrel megtámadta Yorktown-t. Október 19-én Cornwallis megadta magát.

1782-ben a nyugati hadjáratban a Blue Licks-i csata brit győzelmet hozott, de a yorktowni brit vereség miatt ez nem változtatott a háború kimenetelén.

A brit alsóház úgy döntött, hogy a háborút nincs értelme folytatni, és 1782. november 30-án a felek Párizsban előzetes békét kötöttek.

A valódi békeszerződést 1783. szeptember 3-án írták alá Párizsban.