Tea
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Teacserje: XIX. századi rajz
A tea nevű ital a Camellia sinensis cserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet. Teának nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, szárított gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Termesztés és osztályozás
A teát főként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik. (A teakereskedelemben Srí Lanka és Tajvan régi neve, Ceylon és Formosa használatos.)
A tea négy fő fajtáját azok feldolgozása alapján csoportosítjuk. A Camellia sinensis egy örökzöld cserje, melynek levelei – ha leszedésük után nem kerülnek gyorsan megszárításra – hamarosan hervadni és oxidálódni kezdenek. Ez a folyamat emlékeztet az árpa erjedésére, amennyiben a keményítő átalakul cukrokká; a levelek folyamatosan barnulni kezdenek, ahogy a klorofill lebomlik és tanninok keletkeznek. A feldolgozás következő lépése az oxidációs folyamat megállítása egy előre meghatározott ponton úgy, hogy hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet. A fermentáció kifejezést használták ezen folyamatra (valószínűleg a borkedvelők kezdeményezésére), és ez a kifejezés megmaradt annak ellenére, hogy valódi fermentáció nem történik.
A teát hagyományosan négy fő csoportba soroljuk aszerint, hogy a fermentációs folyamat hogyan zajlott le:
- Fehér tea: fiatal levelek, melyek nem oxidálódtak.
- Zöld tea: minimális oxidáció.
- Kukicsa vagy Téli tea: gallyak és régi levelek, melyeket a téli teacserjéről szednek, és tűz fölött szárítják. Népszerű egészséges ital Japánban és a makrobiotikus diéta szerint.
- Oolong (烏龍茶): az oxidációt a folyamat közepén állították meg.
- Fekete tea: jelentős mértékű oxidáció.
- Pu-er (普洱茶): A fekete teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát a készítésének évében fogyasztják, addig a Pu-er több mint 50 éves is lehet. Ezalatt az idő alatt kialakul egy erős, jellegzetes íz, melyet a leveleken (vagy teakockákon, ha préselve van) kialakuló penészréteg okoz. A teát gyakran nagyon hosszú ideig áztatják (a tibetiek például egész éjjel). A Pu-ert Kínában gyógyító erejűnek tartják.
- Szokatlan változatok: Létezik jónéhány ritkán fellelhető teafajta (gyakran a hagyományos kínai gyógyítással kapcsolatosan), melyek nem illeszkednek a fenti csoportosításba.
- Csung csa (虫茶): szó szerint „féregtea”: ez a főzet a teacserje magjaiból készül a levelek helyett. A kínai gyógyítás a forró nyári hőség okozta bajok enyhítésére, valamint az influenza tüneteinek kezelésére használja.
[szerkesztés] Feldolgozás
A teákat kétféleképp szokás feldolgozni: az egyik módszer a CTC (morzsol, szakít, csavar; az angol crush, tear, curl szavakból), a másik pedig az ortodox módszer. A CTC módszert a gyengébb minőségű levelekhez használják, melyek általában teafilterekben végzik és feldolgozásuk gépi úton történik. Ez a módszer hatásosan és hatékonyan készít jobb minőségű végterméket a közepes vagy gyenge minőségű levelekből. Az ortodox módszer kézi feldolgozást jelent, és főként a jobb minőségű leveleknél használják. Bár az ortodox módszer pontos menete teafajtánként eltér, a feldolgozásnak eme módja jó minőségű, laza teát eredményez, melyet nem véletlenül kedvelnek az ínyencek.
[szerkesztés] Változatok
A fekete teákat általában a származási hely alapján nevezik el: Darjeeling, Assam, Ceylon, és így tovább. A legtöbb zöld tea viszont megőrizte hagyományos, japán vagy kínai nevét: Genmaicha (玄米茶), Houjicha (焙じ茶), Pouchong (包種茶) stb. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák. A fehér teák ízletes italt eredményeznek gyakori, alig érezhető édes utóízzel.
Mindegyik változat kapható „tiszta” formában, melyben csak egyféle tea található, vagy keverékekben (blend).
A teahamisítás komoly probléma a globális teapiacon: az évente Darjeeling-ként eladott mennyiség rendszeresen jelentős mértékben meghaladja azt a 11 000 tonna teát, melyet a darjeelingi gyártók előállítani képesek.
[szerkesztés] Keverékek és adalékok
Számos olyan teafajta létezik, mely további hozzáadott anyagokat kapott, vagy eltérő feldolgozáson ment át a „tiszta” változatokhoz képest:
- Lapsang souchong (正山小种 vagy 烟小种) a kínai Fujianból: erős fekete tea, amit izzó fenyőfa felett szárítottak, és ezért erős, füstös íze van.
- Jázmin tea: a tealeveleket jázminvirágokkal borítják oxidáció közben, és néha a teában is hagynak belőle díszítésképp. Számos virágot, mint például rózsát és egyéb illatos virágokat is használnak Kínában a teák ízesítésére.
- Earl Grey: általában fekete teák keveréke, melyet a trópusi bergamot gyümölcs esszenciájával ízesítenek.
- Fűszeres teák, mint például az indiai chai, melyeket édes fűszerekkel ízesítenek, mint amilyen a gyömbér, kardamomi mag (malabár-kardamomum), fahéj, fekete bors, szegfűszeg, Indiai babérlevél és szerecsendió igen népszerűek Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten.
[szerkesztés] Teajellegű növények
Néhány egyéb növényfajból készült termékeket is gyakran teának hívunk:
- Yerba mate (vagy hierba mate) egy főként Argentínában, Uruguayban és Brazíliában honos cserje, melyből teaszerű, koffeinben gazdag főzet készül.
- Rooibos („vörös bokor”): Dél-Afrikában élő vöröses növény, melyből főzeteket készítenek.
- Mézbokor (Honeybush): a rooibos-szal rokon, szintén Dél-Afrikában élő növény, de annál kissé édesebb ízű.
- Lapacho (vagy másik nevén Taheebo): a brazíliai őserdőkben élő vörös vagy bíbor lapacho fa kérgének (kambiumának) belső rétegéből készül, melyből sokféle gyógyhatású főzetet készítenek.
- „Gyümölcstea”: nem egy adott növényre utal; ez összefogó neve azon főzeteknek, melyeket a tealevelekhez hasonlóan más növényi levelek, főként gyümölcsdarabok, néha virágszirmok forrázásával és áztatásával állítanak elő, különösen azokra használatos, melyek koffeint nem tartalmaznak.
- „Gyógytea”: Azokat a forrázatokat, amelyeket gyógynövényekből, a betegségek megelőzése, vagy az egészségünk helyreállítására, gyógyítására használunk gyógyteáknak nevezzük. A teacserjéhez semmi közük, csupán az elkészítés hasonlósága miatt hívjuk teának.
-
- Ilyen „tea” a csipkebogyótea, melyet magas C-vitamin tartalma miatt, csak áztatva az immunrendszer erősítésére, meghűléses betegségek megelőzésére, vagy a már beteg gyógyításának elősegítésére használhatunk.
- A kamillatea, melyet a fent írt meghűlések gyulladásos betegségeinek, vagy szemgyulladások kezelésére használunk, de erősítő és élvezeti teaként is kellemes ital.
[szerkesztés] Történelem
- Az egyik történet szerint Gautama Buddha fedezte fel a teát, midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe.
- Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait, hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben, az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak.
- Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak, sárgás-barna folyadékot eredményezve. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, és megkedvelte ízét és frissítő hatását.
A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva először megízlelhették a teát 1560 környékén. Nemsokára Európában megjelent az importált tea, ami hamarosan népszerű lett a gazdag francia és holland rétegek körében. Az angolok 1650 környékén kezdtek el teázni.
[szerkesztés] Háború
A bostoni teadélután a bostoniak felkelése volt 1773-ban, amikor a tea adója miatti tiltakozásul az angol teaszállítmányokat a tengerbe dobták. A britek hatalmas teakereslete nagy kereskedelmi hiányt okozott Kínával, ezért a Brit Birodalom a meghódított Indiában beindította saját teafeldolgozását. A kereskedelmi hiányt ópium eladásával próbálták kiegyenlíteni Kínával, ami az 1838–1842 közötti ópiumháborúhoz vezetett.
[szerkesztés] A tea szó
A tea szó a hasonló angol szóból származik, melynek eredete a tê (茶) Amoyi (廈門 Xiamen, Fujian), dél-kínai szó. A britek Kínából Európába tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek hogyan hívják a teát eldönthető, hogy mely kereskedelmi úton találkoztak azzal először. Például a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát csáj-nak ismerik, ami mutatja, hogy a teájukat valószínűleg nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, valószínűleg a selyemúton, északról. A teát csá-nak (茶) hívják mandarin kínai nyelvjárásban. A portugál nyelvben elnevezése chá. Írországban, főként Dublinban a cha kifejezést gyakran használják a teára, és a char gyakori szlengkifejezés volt a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonai erőknél a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba is. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni chai néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres.
[szerkesztés] Világpiaci statisztika
A két jelentős fekete tea exportőr India és Srí Lanka (Ceylon). Kína csak a zöldtea-exportban jelentős, Japán pedig kizárólag hazai fogyasztásra termel.
Az 1990-es évek végére India éves teatermelése majdnem elérte az egymilliárd kilogrammot, amelyből 1997-ben 203 milliót exportáltak.
[szerkesztés] Teakultúra
A teaivás gyakran társasági esemény. Szokás teát nap közben is inni, különösen reggel, az élénkítő hatása miatt: teofilint és (néha tein-ként hívott) koffeint tartalmaz. Nagy-Britanniában és Írországban a tea nem csak az ital neve, de a késő délutáni könnyű étkezést (uzsonnát) is így hívják, még akkor is, ha tea helyett sört, almabort vagy gyümölcslevet isznak. Gyakran (Anglián kívül) ezt high tea-nek nevezik, az angol high tea viszont egy esti étkezést jelent; a kifejezés valószínűleg onnan származik, hogy az étkezés a „nagy asztalnál” történt (high table) vagy pedig a nappaliban gyakori kisebb asztalnál.
A Devonshire tea a legfőbb teaceremónia az Nemzetközösségben, mely megtalálható az Egyesült Királyság, Ausztrália, India és Új-Zéland teaházaiban. A Devonshire tea szinte teljesen ismeretlen az USA-ban, valószínűleg a kávéval és az amerikai palacsintákkal kapcsolatos összeférhetetlensége miatt.
Számtalan teaceremónia ismert más kultúrákban, melyek leghíresebbike a bonyolult, formális és békés japán teaszertartás és az üzleti, tömeges és zajos Yum Cha.
Az USA-ban a teát gyakran jéggel és citromszelettel szolgálják fel (ice tea, 'jeges tea').
Napjainkban terjedt el a fiatalok körében a tajvani Boba tejes tea, ami nagyon népszerű az Egyesült Államokban. Ez az ázsiai hóbort 2000-ben kezdődött, melyet gyakran „buborékos teának” is neveznek.
[szerkesztés] Teakészítés
A teakészítés legelfogadottabb módja a levelek laza elhelyezése a teáskannában, nem pedig a teafilter használata. Forró vízzel kell leönteni, de nem szabad a teát öt percnél hosszabb ideig ázni hagyni (ezt a folyamatot az angolok brewing-nak vagy mashing-nek nevezik), mert ezután tannin szabadul fel, ami csökkenti a teofilin és koffein hatását valamint a teát kesernyéssé teszi. Néhány tea, különösen a zöld teák és az ízletes Oolong vagy Darjeeling teák még ennél is rövidebb, gyakran fél percnél is kevesebb ideig áznak. Ha nem teafiltert használunk, akkor teaszűrő segítségével távolítjuk el a tealeveleket a „beérési” idő végeztével.
Hogy a tannin-mentes tea megmaradhasson anélkül, hogy azt azonnal csészékbe kellene önteni egy második teáskannát használunk. A főzéshez használt kannához a legjobb a mázatlan agyag- vagy kőedény: általában a Yang-Xi kannákat tartják a legmegfelelőbbnek erre. A felszolgáláshoz használt kanna leggyakrabban porcelán, ami a hőt jobban megtartja.
A fekete teákhoz használt víznek forrásponton (100 °C) kell lennie, kivéve az érzékenyebb Darjeeling teákat, ahol kissé alacsonyabb hőmérséklet javasolt. Mivel a forráspont csökken a magassággal, magashegyi környezetben igen nehéz a fekete teákat jól elkészíteni. A zöld teákhoz használt víz – a legtöbb forrás szerint – 80-85 °C között legyen; minél jobb minőségűek a tealevelek, annál alacsonyabb a hőmérséklet. Javasolt az edényt, melyben a teát áztatjuk (teáskanna vagy csésze) átmelegíteni (általában kis forró vizes átöblítéssel és kiöntésével) hogy a tea ne hűljön le azonnal forrázás közben.
A gyakorlott teaivók állítják hogy a teát nem szabad megkeverni (néha az angolok ezt szellőztetésnek hívják). Ez – mondják – nem teszi a teát erősebbé, viszont valószínűleg ugyanúgy elősegíti a tannikus savak felszabadulását, mint a túl hosszú idejű áztatás. Ugyanezen okból nem szabad az utolsó cseppekig kifacsarni a teafiltert: ha erősebb teára vágyik az ember, több tealevelet kell használnia.
A tea gyakori ízesítői a cukor vagy a méz, a citromlé, citromsav, szeszes italok, mint a bor, pálinka, konyak, rum, továbbá a vaj, és a tej. A legtöbb ínyenc nem használ tejszínt, mivel az túlerősíti a tea aromáját, míg a vaj, és a tej semlegesíti a maradék tannint. Amikor a teát tejjel fogyasztják, az ínyencek mindig a tejhez adják a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzik a tej csomósodását, jobb emulziót és kellemesebb ízt nyerünk. A szeszes italokat, csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert elnyomhatják a tea aromáit.
[szerkesztés] Lásd még
- Japán teaszertartás
- Kínai teakultúra
- Tea – az uzsonna
- Gyógynövények
- Gyógytea
- 1773-as teatörvény
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Tea Leaves, Francis Leggett & Co., 1900, from Project Gutenberg (TXT) (angol nyelvű)
- The Book of Tea by Kakuzo Okakura Project Gutenberg (TXT) (angol nyelvű)
- Russian Tea Howto describes the Russian method for making tea and elaborates on the surrounding culture and equipment (notably samovar) (angol nyelvű)
- Teablog (magyar nyelvű)
- Szamovár
- Teaware – online teabolt (magyar nyelvű)
[szerkesztés] Könyvek
- Douglas Adams: Tea (novella), megjelent: Douglas Adams: A Kétség Lazaca, 94–95. o., GABO Könyvkiadó, 2002
- Marie Nadine Antol: Gyógyító teák: milyen teát válasszunk egészségünk érdekében? Édesvíz, 2004 ISBN 9635287410
- Gabriele Bickel: Boszorkánykonyha: elixírek, teák, kenőcsök és krémek Sziget, 2001 ISBN 9638138602
- Gabriele Bickel: A fűszernövények titkai: teák és likőrök. Sziget, 2002 ISBN 963813870X
- Victoria Dolby: Fókuszban a zöld tea. Alexandra Kiadó, 1999 ISBN 9633675898
- Lester A. Mitscher: Zöldteakönyv – hogyan használjuk a teákat testi-lelki egészségünk megőrzése érdekében? Brand K., 2003 ISBN 9635286589
- Jill Norman–Gwen Edmonds: Teák és gyógyteák. Park, 1992 ISBN 963797072X
- Okakura Kakudzó: Teáskönyv. Terebess, 2003 ISBN 9639147559
- S. Nagy Anikó: A tea kultúrtörténete. Pallas Stúdió, 2002 ISBN 9639022950
- Tamás Jenő: Tea: a világ legkedveltebb teafajtái. Alexandra, 2003 ISBN 9633686091
Based on work by