Articsóka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Articsóka
Rendszertan
Ország: Plantae Törzs: Magnoliophyta Osztály: Magnoliopsida Rend: Asterales Család: Asteraceae Nemzetség: Cynara Faj: C. scolymus
Binominális név
Cynara scolymus L.

Az articsóka (latinul: Cynarae scolymus), Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágú zöldség- és gyógynövény, Európában termesztik. A görögök óta népszerű zöldségféle. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.

Tartalomjegyzék 1 Leírása 2 Felhasználása 3 Gyógyhatása 4 Termesztése

[szerkesztés] Leírása

Magas termetű, évelő növény, 3-4 éven át ad jó termést, virágkezdeményt a 2. évtől hoz, melyet kinyílás előtt használnak fel. Ezek a bogáncséhoz hasonlító bíborszínű, nagy virágai az elhúsosodott virágtengelyeken a nyár végén jelennek meg. Zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek fonákja fehéres színű.

[szerkesztés] Felhasználása

A mediterrán konyha kedvelt alapanyaga. Bimbóinak vastag sziromlevelei ehetők. Vásárláskor a kisebb bimbókat válasszuk. Készíthetünk belőle előételt fűszeres mártással, vagy megtölthetjük húsfélével. Markáns íze miatt nem kell fűszerezni, elég, ha citromlével locsoljuk meg.

[szerkesztés] Gyógyhatása

Az articsóka levelét (cynarae folium) a népi gyógyászatban és a gyógyszergyártásban is felhasználják, serkenti a máj szöveteinek regenerálódását, epehajtó, koleszterinszint csökkentő, emésztést segítő. Hatóanyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok.

[szerkesztés] Termesztése

Április második felében állandó helyre, 1 x 1 m távolságra vetik, de így csak a következő évben szedhető, míg palántázással már az első évben is ad termést.

A palántaneveléshez már februárban, melegágyba, cserépbe vetik a magot, márciusban hajtásválogatást végeznek, és májusban ültetik ki állandó helyére. A hajtásválogatáskor leszedett rügydugványok továbbra is melegágyba tartva, gyökereztethetők.

Nagy a víz és tápanyag igénye, ősszel az elvirágzott virágszárat kitörik, a téli fagyok ellen felkupacolással, takarással kell védeni, amit a következő év április hónapban távolítanak el. Ilyenkor ismét hajtásválogatást végeznek, és a két legfejlettebb hajtást hagyják meg. A virágkezdemény általában júliustól – szeptemberig folyamatosan szedhető.