Astor Piazzolla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ástor Pantaleón Piazzolla [ˈastoɾ pantaleˈon pjaˈtsola] (Mar del Plata, 1921. március 11. – Buenos Aires, 1992. július 4.), argentin zeneszerző, zenekarvezető, harmonikás
Nyolc éves korában kapta az apjától az első bandoneónját (gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Bélától.
Bronxban töltötte a gyermekkorát. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit, szimfóniákat, concerto-kat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.
1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.
Életművével a tangót és a bandoneónt a komoly zene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.
Több mint ezer darabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.
Leghíresebb művei:
- Buenos Aires
- Adios Nonino
- Maria de Buanos Aires (opera)
- Libertango
[szerkesztés] Diszkográfia
|
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Életrajz, hangfelvételek
- Piazzolla-Seite bei Milva
- Piazzolla.org, angol és spanyol
- Az Adios Nonino 200 felvétele
Based on work by